„A tél nem csak a szürkeségé!” – ez a jeligém, mióta a kötelező és kellőképp fárasztó lakásfelújítás után a dekorációkra összpontosítottam a figyelmemet. Színpompás, virágba boruló növényeket álmodtam meg a nappaliba, amiket még a hidegebb időszakban is bátran, gond nélkül csodálhatok. Hogy lehetetlen-e? Közel sem! Mutatom, melyek azok a szobanövények, amelyek télen is tavaszt varázsolnak az otthonodba.

Életünk számos területén találkozhatunk olyan személyekkel, akik, mint a vámpírok, kiszívják belőlünk az összes életerőt, magabiztosságot, boldogságot, és csak a frusztrációt, stresszt, szorongást és csökkentértékűséget hagyják bennünk. Ez a négy könyv a mérgező kapcsolatok egy-egy külön aspektusát járja körbe: a mérgező szülők, toxikus főnökök, destruktív baráti kapcsolatok és az ártalmas anyósok, apósok tematikáját. 

A karácsonyi mézeskalácsillat az, ami igazán hat rám az ünnepek idején: elég egy mélyet szippantanom ahhoz, hogy az a bizonyos „szeretetillat” megnyugtasson, lelassítson. Szinte biztos vagyok benne, hogy gyermekkori emlékeim éltetik azt a különös mágiát, ami a mézeskalács és a karácsonyi varázs között munkál. Igen, az emlék a titkos összetevő, a karácsonyi illat lelke. De vajon honnan ered a mézeskalács története?

37,9 millió ember érintett világszerte.

Régi új ismerősként emlegetik az 1950-es években feljegyzett esendőség-szindrómát (ES), amely legfőképp az időskorú, 65 év felettieket és/vagy a krónikus, hosszan tartó betegségekben szenvedőket érinti.

Nem szeretem a „girlpower” szót. Az az univerzális, már-már természetfeletti erő, amit a szó hivatott tükrözni, a szememben egyszerűen nem társítható a „girlpower” Pindúr pandúros, glitteres beütéséhez. A negatív konnotációmat most mégis félrerakom, hogy bemutassak öt „girlpower”-típusú filmet – természetesen nem csak nőknek –, amik azt a bizonyos zsigeri erőt képviselik. Filmművészeti áttekintésem közel ötven évet ölel fel, és egészen napjainkig tart. 

A világon mintegy két és fél millió, Magyarországon pedig közel tízezer embert érint a szklerózis multiplex (röviden: SM), ami egy, a központi idegrendszert érintő gyulladásos autoimmun betegség. Ha szeretnénk jobban megérteni, mi is történik egy SM-mel diagnosztizált ember életében, négy filmet ajánlok.

Hogyan kellene kiigazodni a kínálatok útvesztőjében? Melyik olajfajtáról mit érdemes tudni, hogyan kell használni őket, és miképp hatnak az egészségünkre, környezetünkre? Olaj-kisokosunk.

Ha azt mondom, hogy a stratégiaépítés az élet minden területén, még a takarításnál is szükséges, akkor kinevetsz? Pedig ha nem akarjuk, hogy hosszú, fáradalmas munkánk egy-két napon belül eredménytelenné váljon, rendszert kell vinnünk ebbe is. Így elkerülhető az elkeseredett sóhaj kíséretében lezajló kiakadás: „Pedig tegnap takarítottam, hát ezt nem hiszem el!”. Nem árt tehát tisztában lenni azokkal az elementáris hibákkal, amik még a legnagyobb erőfeszítéseinket is romba dönthetik. 

Hogy a szájra adott puszi helyes-e vagy sem, torokra menő vitákat szít a szülői közösségben: túlszexualizált, féltő-óvó világunkban a legmegosztóbb témák közé tartozik. Az egyik oldal szerint nem több egy bizarr szokásnál, amit a lehető leghamarabb el kellene felejteni, míg a másik oldal úgy véli, csak a szeretet kifejezése, és mélyen gondolkodjon el az, aki ebben szexuális tartalmat vél felfedezni...

Ha a hőmérő higanyszála egy kicsit lejjebb kúszik, nálam bekapcsol a vészjelző. Nem, nem azért, mert gyűlölöm az esős, hideg időjárást, épp ellenkezőleg: ebben érzem jól magamat. Viszont ez sajnos nem jelenti azt, hogy immunis lennék a náthára, influenzára, őszi levertségre, energiahiányos állapotra.

Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő ageing-filmeknek nem célja a fiatalság romba döntése, inkább csak finoman felhívják a figyelmet arra, hogy az életkor alapú előítéleteknek, az idősekre akasztott stigmáknak nem a reflektorfényben, hanem a szemetesben a helyük. Ez a filmválogatás megmutatja, hogy a szexualitás, az újrakezdés, valamint önmagunk újrafogalmazása még hatvan felett is lehetséges.