Takarítani tudni kell, avagy 4 elementáris hiba, amivel csődöt mondhatunk

Az egyik legsúlyosabb hiba: nem tisztítjuk rendszeresen a takarítóeszközeinket

Hiába a szorgos súrolás, portörlés, dupla felmosás, „alapos” porszívózás, ha a rongyaid, szivacsaid koszosak, a felmosófejre bőven ráférne egy csere, a porszívózsák pedig már szinte kidurran. Így feleslegesen dolgozod agyon magad. Jöjjön hát a tanulság: ha ránézünk a takarítóeszközre, és egy nagyobb szájhúzás kíséretében megállapítjuk, hogy ki kellene cserélni/üríteni/mosni/tisztítani, akkor azt azonnal meg kell tenni, nem szabad eltolni a következő használatig – amiből csak következő, azután következő, majd azután következő lesz.

A kényelmességi és/vagy spórolási szándékból fakadó hiba: egy törlőrongyot használni mindenre

Nem véletlenül alkalmaznak a professzionális takarítók annyi tisztítókendőt – ráadásul különböző színűeket. A színekhez jelentést, pontosabban helyszínt társítanak, hogy még véletlen se kövessenek el olyan gyomorforgató hibákat, hogy a WC-tisztításhoz használt kendővel még az íróasztalt vagy a konyhapultot is jól letörlik – vagy inkább szétkenik rajta a mosdóban található kórokozókat.

Ezt a stratégiát színkódok szerinti takarításnak nevezik: minden egyes helységnek megvan a maga színe és – lehetőleg mikroszálas –  tisztítókendője. Ez a stratégia a vödrök és a mopok esetében is érvényes,

tehát érdemes más felmosót használni a konyhai- és a mellékhelység padlójának felmosásához.

(A színkódos stratégia természetesen nem ment fel senkit a takarítás egyik legfontosabb szabálya alól, miszerint a rongyokat minden egyes használat után alaposan ki kell mosni.)

A tervezési hiba: nem építesz ki takarítási stratégiát

Egy takarítónőtől hallottam a kifejezést, ahogy a frissen felmosott csempén lábujjhegyen lépdelve, bosszankodva, már-már mentegetőzve az orra alá dünnyögi: „Még pontosítanom kell a stratégiát.” Az volt az első napja új munkahelyén. A megfelelő takarítási metódus kiépítése az egyik legfontosabb szabály mind közül, hiszen ennek hiánya romba döntheti az összes addigi erőfeszítésünket.

Hányszor porszívóztunk fel úgy a nappaliban, hogy csak utána jutott eszünkbe port törölni? Hányszor mostunk fel úgy a konyhában, hogy a végén össze lett járkálva, mert elfelejtettük kivenni a szekrényből azt a bizonyos rongyot, amire még szükségünk lett volna?

Hány alkalommal álltunk neki ablakot mosni verőfényes napsütésben, majd csodálkoztunk, hogy a spriccelés pillanatában foltosan szárad az üvegre a víz és a tisztítószer?

A megoldás a takarítási stratégia kiépítése és a „fentről lefelé” szabály betartása.  

Kapkodásból fakadó pontatlanságok: amikor nem olvassuk el a használati utasítást

Kellemetlenségek garmadája lenne elkerülhető, ha pontosan tisztában lennénk a vegyszerek, mosó- és tisztítószerek hátoldalalán feltüntetett információkkal, használati- és adagolási útmutatókkal. Néha bizony kötelező várni öt-tíz percet, amíg a tisztítószer kifejti a hatását: ha ezt nem tudjuk, csak bosszankodhatunk, hogy semmit sem ér, vacak a minőség.

Én töredelmesen bevallom, személy szerint rengetegszer adagalom csak úgy találomra a tisztítószereket, hol túl sokat, hol pedig túl keveset öntve. Saját tapasztalon alapuló tanulság az is, hogy hiába virít az üvegen nagy, vörös betűkkel, hogy „folttisztító”, érdemes jobban megnézni a flakont még a nagy sietségben is, és ellenőrizni, szőnyeghez is használható-e, vagy csak ruhákhoz. (Vagy különben örökre vörösboros marad a szőnyeg.)

Ha erre a négy gyakori hibára odafigyelünk, tanácsaink alkalmazásával sikeresen kiküszöbölhető a látszattakarítás ördögi köre. Mert ezt a műfajt nemcsak csinálni kell, de tudni kell azt is, pontosan hogyan.

Forrás: ITT és ITT