Már egészen kicsi korom óta őszinte, odaadó tisztelettel nyúlok a régiségekhez. Nagymamámtól örököltem ezt, hiszen ő is a múlt szerelmese volt, újságírói pályafutása mellett néprajzi gyűjteményét is egyre bővítgette. Azt az örökséget rám hagyta: antik könyvek, íróasztalok, porcelánok, festmények, ülőgarnitúrák, szuszékok, kerámiák és textíliák hadát. Mindene volt a régiség, pontosabban a régi érték, nekem pedig feltett szándékom ezt ápolni és őrizni. Ezért is döntöttem úgy, hogy az oxidálódott sárgaréz tárgyaiba új életet lehelek, kiszabadítom őket a sötétbarna, helyenként zöldes páncélból, hogy újra aranysárga színben pompázzanak. És ez nem volt kis vállalás, mint utóbb kiderült.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de számomra a hétvégék egyre nagyobb kihívást jelentenek. Csillapíthatatlanul mehetnékem van kávéházakba, színházakba, titkos kilátóhelyekre – igazából bárhova, a lényeg, hogy menjek. Elhatározásom erejét jól mutatja, hogy még az esős, borús idő sem tántorított el a legutóbbi úti célomtól, a hópáncélba zárt Szalajka-völgytől. Most virtuális sétára invitállak a Bükk-vidékére, hátha kedvet kapsz ahhoz, hogy élőben is megcsodáld az alvó természetet. 

A „használt” már nem ciki, kínos vagy ósdi, hanem tudatos, menő és fenntartható. Ez nemcsak a ruhákra, a könyvekre vagy az elektronikai berendezésekre érvényes, hanem a bútorokra is.

Gondoltad volna, hogy évente nagyjából 2,3 milliárd fogy belőle Magyarországon? És azt tudod, hogy miért zöldül meg a tojás a sárgája szélén? Vagy azt, mitől függ a héjának vagy a sárgájának a színe? Hogy mi az az úsztatós módszer? Hogy mit jelentenek a tojáson lévő számjegyek? Húsz pontban összegyűjtöttem a legérdekesebb és legfontosabb tudnivalókat az emberiség legelterjedtebb fehérjeforrásáról. 

Egy egészen különleges könyv került a kezembe minap a nagymamám könyvespolcáról. A Ragyogó szakácskönyv nemcsak ételreceptek gyűjteményeként szolgál, hanem lapozgatható háztartási kisokosként is: menütervezésről, takarékoskodásról, időbeosztásról, gyakorlati tippekről, a család lelki- és fizikai egészségéről is szó van a hagyományos receptek közé ékelve.

Ahány ház, annyi recept. Ahány íz, annyi történet. Ahány karácsony, annyi bejgli. De honnan ered a sztársütemény? Minek köszönheti népszerűségét? A bejgli még a karácsonyi kalácsot is lesöpörte az első helyről, mai napig őrzi királyi pozícióját az ünnepi desszertek között.

Hogyan kellene kiigazodni a kínálatok útvesztőjében? Melyik olajfajtáról mit érdemes tudni, hogyan kell használni őket, és miképp hatnak az egészségünkre, környezetünkre? Olaj-kisokosunk.

A nagymamám császármorzsája. Az az utánozhatatlan, érzésre összerakott ízorgia, amivel általában szombatonként ajándékozott meg minket. Szigorúan két serpenyővel, mert egy sosem volt elég. (A kettő is alig.) Számtalanszor feltettem már magamnak a kérdést: mi lehet az ok, ami miatt még a Michelin-csillagos ételkülönlegességek sem vetekszenek a szeretteink főztjével? Képes leszek-e valaha arra, hogy pontosan ugyanolyan császármorzsát készítsek, mint amilyet szeretett nagymamám? Keresem, kutatom az okot, a választ. Hátha egyszer megtalálom.

Sakkpartik, grillezések, lekvárbefőzés – nálatok mik a kihagyhatatlan otthoni rítusok?

A szegény emberek csodaszere, fáraók védelmezője és a pestisdoktorok barátja – nem véletlenül!

Azt gondoltad volna, hogy a konzervnyitót évszázadokkal a konzervdoboz után találták fel?

Vajon két-három órába belesűríthető hat-nyolc órányi regenerálódásnak megfelelő alvás? Úgy tűnik, igen. Legalábbis léteznek különféle technikák, amelyeket sokan (állítólag) sikerrel alkalmaztak.