3 film, ami az év végi számvetéshez fontos kérdéseket teszi fel
A decemberi hónap számomra mindig is a lelassulásról, a számvetésről és a következő évre való „felkészülésről” szólt, ezért most olyan filmeket ajánlok, amelyek az önreflexió jegyében fontos kérdéseket tesznek fel a nézőknek. Az idei évem legnagyobb tanulságából okulva: elég csak pár egyszerű, de okosan feltett kérdés, hogy akár az egész szemléletünk, értékrendszerünk megváltozzon.
Aki társasjátékozik, rossz ember nem lehet
Ezer olyan indokot fel tudnék sorolni, amiért a társasjátékozás terápiás hatású, de álljanak itt csak a legfontosabbak: nemcsak közösségi élményt, hanem indirekt tanulási lehetőséget biztosít, miközben gyönyörű hídként szolgál a generációk között. Ahogy Fodor Ákos a Magánszabály c. haikujában fogalmazta: „Veszteni?nyerni?/ – ne, soha!/csak játszani szeretnék. Mindig.”
Nincsen diós mákos nélkül! – Bejglitörténelem az ünnepekre
Ahány ház, annyi recept. Ahány íz, annyi történet. Ahány karácsony, annyi bejgli. De honnan ered a sztársütemény? Minek köszönheti népszerűségét? A bejgli még a karácsonyi kalácsot is lesöpörte az első helyről, mai napig őrzi királyi pozícióját az ünnepi desszertek között.
Imádok takarítani. Pontosabban: „terápiástakarítani” – Kipróbálod?
„Bárcsak lenne egy házi Kingám” – mondta viccesen az ismerősöm, amikor épp a konyhabútort sikáltam. Az élet úgy hozta, hogy mindig akkor toppant be hozzánk, amikor a takarítási köreimet futottam, így nem csodálom, hogy azt feltételezte, állandóan csak takarítok. Nem, nem vagyok rögeszmés takarító (noha szeretem és őrzöm a rendet, mert abban működöm jól), nem is takarítok minden egyes nap, viszont ha csinálni kell, akkor csinálom, ráadásul élvezettel. Néha csak úgy „rám jön”, máskor kötelességből kezdek bele, de mindkét esetben gyönyörűen elpárolog a heti stressz. Kimondom azt, amit még a szüleim sem voltak képesek 25 év alatt megemészteni: imádok takarítani. Pontosabban: terápiástakarítani.
245 éve született Jane Austen, akinek könyvei csak halála után lettek igazán népszerűek
Jane Austen regényeivel beírta magát az irodalomtörténetbe, noha korának több neves alkotója nem részesítette elismerésben. Túl későn érkezett számára a siker, és túl hamar kopogtatott ajtaján a halál. Élete tele van ellentétekkel, szenvedéllyel és titokkal, és éppen 245 évvel ezelőtt december 16-án született.
4 szobanövény, ami visszahozza a tavaszt és télen is színt varázsol az otthonodba
„A tél nem csak a szürkeségé!” – ez a jeligém, mióta a kötelező és kellőképp fárasztó lakásfelújítás után a dekorációkra összpontosítottam a figyelmemet. Színpompás, virágba boruló növényeket álmodtam meg a nappaliba, amiket még a hidegebb időszakban is bátran, gond nélkül csodálhatok. Hogy lehetetlen-e? Közel sem! Mutatom, melyek azok a szobanövények, amelyek télen is tavaszt varázsolnak az otthonodba.
Mérgező kapcsolatainkról szóló könyvek, amiket a békesség kedvéért inkább ne ajándékozzunk karácsonyra
Életünk számos területén találkozhatunk olyan személyekkel, akik, mint a vámpírok, kiszívják belőlünk az összes életerőt, magabiztosságot, boldogságot, és csak a frusztrációt, stresszt, szorongást és csökkentértékűséget hagyják bennünk. Ez a négy könyv a mérgező kapcsolatok egy-egy külön aspektusát járja körbe: a mérgező szülők, toxikus főnökök, destruktív baráti kapcsolatok és az ártalmas anyósok, apósok tematikáját.
A karácsony illata: nálatok készül már az istenek kedvence?
A karácsonyi mézeskalácsillat az, ami igazán hat rám az ünnepek idején: elég egy mélyet szippantanom ahhoz, hogy az a bizonyos „szeretetillat” megnyugtasson, lelassítson. Szinte biztos vagyok benne, hogy gyermekkori emlékeim éltetik azt a különös mágiát, ami a mézeskalács és a karácsonyi varázs között munkál. Igen, az emlék a titkos összetevő, a karácsonyi illat lelke. De vajon honnan ered a mézeskalács története?
A csendes gyilkos nyomában: 4 film az AIDS-ről
37,9 millió ember érintett világszerte.
Az esendőség-szindróma
Régi új ismerősként emlegetik az 1950-es években feljegyzett esendőség-szindrómát (ES), amely legfőképp az időskorú, 65 év felettieket és/vagy a krónikus, hosszan tartó betegségekben szenvedőket érinti.
„Girlpower”-filmek nőkről – hogy te is érezd, az erő veled van!
Nem szeretem a „girlpower” szót. Az az univerzális, már-már természetfeletti erő, amit a szó hivatott tükrözni, a szememben egyszerűen nem társítható a „girlpower” Pindúr pandúros, glitteres beütéséhez. A negatív konnotációmat most mégis félrerakom, hogy bemutassak öt „girlpower”-típusú filmet – természetesen nem csak nőknek –, amik azt a bizonyos zsigeri erőt képviselik. Filmművészeti áttekintésem közel ötven évet ölel fel, és egészen napjainkig tart.
