Amikor ismerős, fiatal lányok meglátják, hogy kötök vagy horgolok, két kéréssel csapnak le rám szinte egy időben. Az egyik, hogy tanítsam meg őket kötni, a másik, hogy kössek nekik is valamit, de iziben.

Ahányszor zumbázó embereket látok, mosolygó embereket látok. Érdekelt, hogyan lehet fogcsikorgatás nélkül, ennyire szabadon, örömmel telin és lazán tenni az egészségünkért. Figyelem: élveboncolás következik – zumbaórán jártam!

Azt mondják, a gyerek fejlődésének két nagy ellensége van: az állandó szülői tiltás, valamint a mindent megengedő, hányaveti, nemtörődöm lazaság.

Van, aki imádja, más képtelen elviselni a gyapjúholmikat a bőrén. Pedig egy finom szálakból szőtt, 100%-os vagy kevert szálas gyapjúpulcsi igazi éke lehet a gardróbnak. Én ezerszer jobban szeretem a gyapjút, mint a műszálas holmikat. Nagyon jól tartja a hőt, és nem izzadunk úgy bele, mint a műanyag alapanyagú ruhadarabokba.

Nosztalgia a részemről a hó után sóvárgó izgalom, de bevállalom: nekem az a tél, ami igazi havazás nélkül múlik el, az egy pici csalódást okoz.

A korpás fejbőr erősen viszket, és a ruhára hulló, ott vastagon megálló korpapikkelyek igazán taszító látványt nyújtanak, így nem csoda, hogy mindenki szabadulna a problémától. Különösen, hogy az erőteljes korpásodás bizonyos együttállások mellett a haj hullásával jár...

Ha a betegség diagnosztizálása viszonylag friss fejlemény, akkor időbe telik, mire a szülő kialakítja az új táplálkozási szokásokat, amikkel elkerülheti a gyermek a cukrot. A karácsony és a karácsonyvárás jobbára az édességekről szól: Mikulás-csoki, szaloncukor, habkarikák, sütik... Nehéz ellenállni még a felnőtteknek is, nemhogy a gyereknek, aki addig szénhidrátban gazdag nasihoz szokott. 

Még emlékszem, milyen nagy esemény volt a gyerekeim életében, amikor először alhattak ott úgy valamelyik barátjuknál, hogy nem voltak jelen szülők, felnőttek.

Pár napja a fülembe jutott, hogy óra közben egy harmadik osztályos gyereket nem engedett ki a pedagógus a mosdóba. A szülők igencsak sérelmezték ezt. Szinte ezzel egy időben bukkantam rá egy anyagra, ahol hasonló helyzetről számoltak be, és meglehetősen heves vita alakult ki a cikk alatti kommentszekcióban.

A legszebb karácsonyi ajándék olykor nem abból lesz, amiből hinnénk. 

Lehetne az is a cím, hogy ajándékok vagány nagymamáktól, mert ezek a saját kezűleg készített ajándékok valójában a család szinte minden tagjának örömet adhatnak. Én rajongok mindenért, ami kézzel készült és nem boltban vásárolt egyenajándék. Ezért is készítek magam is tökéletlen, de szeretettel készített holmikat. Tudom: nem mindenkinek fognak ezek tetszeni, de azt is tudom, a családtagjaim és én magam is örömünket leljük bennük. A cikk korántsem azért született, hogy mindenki ilyeneket gyártson ajándékul. Inkább azért, hogy kedvet hozzon a személyes, kézzel készült ajándékok készítéséhez! 

Sokszor nem döntés kérdése, hanem életkörülmények adta lehetőség, hogy a szeretett házőrzőt kinn, az udvaron vagy lakáson belül tartja-e a gazda, de meghatározhatja a tartásmódot, a tartási körülményeket a kutya fajtája is. Kint vagy bent? Ruhában vagy anélkül? Nem mindegy, mit válaszolunk!