Minden új lakásba költözéskor felmerült bennem, hogy miként lehet otthonossá tenni, magaménak érezni a teret úgy, hogy valójában nem szabhatom teljesen a saját ízlésemre. Nem nyúlhatok ajtóhoz, ablakhoz, nem nagyobbíthatom meg a nyílászárókat, nem szedhetek ki falakat A lakás marad úgy, ahogy volt, csak apró kiegészítőkkel dobhatom fel saját elképzeléseim szerint az „otthonom”. Az általam bérelt lakások egyikében se lehetett például átfesteni a fehér falakat. Ez viszont nem zavart annyira, hiszen a fehér fal, a világos, szellős tér jól elbírja a színeket, az erőt, amiket magam hozok.
Mutatom, nekem mi segített és segít most is, hogy ne érezzem úgy, csak egy térbitorló vagyok, aki más lakásába tévelyeg:
Illatok
Elsőként el kell tüntetnem más lakók illatát a térből. Van egy-két számomra kellemes illatosító, amit kizárólag ebből a célból vásárolok, illetve van egy üveg kedvenc parfüm, amit az új otthonba költözésnél gyakrabban használok, hogy amikor hazaérek, a saját illatom fogadjon. Olcsó trükk, de igen hatásos.
Előszoba
A hazaérkezés nálam fogas kérdés, gondolom másnál is. Számomra fontos, hogy a hazaérkezéskor a saját ismert és szeretett illatom mellett személyes, apró kis tárgyak is azt üzenjék nekem: helló, szia, jó hogy jössz, érezd itthon magad. Éppen ezért az előszobában az unokák által készített apróságok kapnak helyet, meg személyes ihletettségű képsorozatok, amiken azok néznek vissza rám, akiket szeretek.
A színek a saját színeim
Függöny, takarók, színes párnák kísérnek már évek óta, mert ha a falakat nem is színezhetem, azt senki se tiltja meg, hogy olyan színekbe öltöztessem a lakást, amiken szívesen megpihen a szemem. Szívesen használom a citrom meg a narancssárgát, a türkizt meg a pinket is. Mindegyik erőteljes szín, markánsan átszínezi a leghalványabb, személytelen, unalmas szobát is.
Fontos eszközöm a szőnyeg is: most fekete-fehér geometriai mintás szőnyegbe zúgtam bele, furcsa módon nagyon is jól passzol az ötvenéves faparkettával. amit hosszantartó, erős ellenérzések után végül csak megszerettem.
Apró bútorok, dizájnelemek
Egy trendi, menő puff, egy kisszék, meg Dédó sámlija – mindegy, hogy ki, milyen kisbútort hurcol magával egyik lakásból a másikba, az biztos, hogy az apró kiegészítő nagyon is sokat számít, ha az otthonos légkör kialakítása a cél.
„A sámli híven őrzi egyszerű életének minden mozzanatát” – Dédó öröksége
Van az én otthonomban sámli. Három is. Igazi sámli, nem olyan úrimódi puff – olyat gyerekkoromban csak az igazán módos házakban, a gyönyörű bútorokkal berendezett szobákban használtak, nekem pedig mai napig nincs kedvem költeni rá. De Dédó sámlija talán örökre velem marad.
Lámpák, fények füzérek
Mindegy, milyen lakásban vagyok, ha esténként a kedvenc, puha, melegfényű lámpáim szórják rám a fényt. Hiába kellett meghagyni a retro csillárokat a plafonon, a többi lámpa fénye szépen eltakarja a tompa mennyezeti világítást. De a sok színes, változatos mintázatú fényfüzér is sokat dob a lakáson, ahogy a mécsesek fénye is fokozza bennem az otthonosság érzését.
Gyerekrajzok, saját alkotások mindenhol
Nincs otthonosabb annál, mint amikor szerető kezek által készítette tárgyak nevetnek ránk ebből meg abból a sarokból is. Itt egy papírpillangó, ott egy gyerekrajz, amott meg ez egyik unokával közösen festett tengerkép kékeszöldje csillog felém.
Bár sose rendezkedem be végletesen, mindig ott motoszkál bennem az érzés, hogy meglehet, holnap menni kell, azért tudom: nem élhetünk cella tisztaságú, teljesen személytelen térben. Éljünk bárhol, az otthon élménye lelki szükséglet. De rajtunk is múlik, mennyi energiát teszünk a tér átalakításába, mennyi színt, mennyi örömöt viszünk abba. És tudjátok mit? Az otthont szerintem nem a falak, nem a megfelelő padlóburkolat és nem is a világítás teszi: az otthonosság az apróságokban, a ránk jellemző részletekben rejlik. Abban leszünk otthon, ami tényleg a miénk: a saját apróságainkban, amihez évek zűrei kötnek, az esküvői fotónkban, amire mindig jó ránézni, és az ősök örökségében, amiben ők is benne vannak.
Egy lakberendező tippjei:
