Ha a lakás változik, a lelkünk is – interjú Antal Kinga lakberendezővel

Otthon

Ha a lakás változik, a lelkünk is – interjú Antal Kinga lakberendezővel

Otthonok és lakóik kapcsolatáról, a tervezői folyamatról, a „homework-hónapok” tanulságairól és az önként vállalt minimalizmusról is beszélgettünk az ökológus végzettségű szakemberrel, aki a környezettudatos lakberendezés képviselője.

Mindenhol jó, ahol az otthonosság találkozik a funkcionalitással és az esztétikummal – ezért nevezte el Antal Kinga lakberendező a saját munkái gyűjteményét mindenholjo.hu-nak. A megvalósult tervezői koncepciók között találunk egyedi stílusú közösségi irodát, vagány internetes kávézót, vidámra hangolt iskolai étkezőt, eladásra készített lakást, vagy korszerű és minden részletében személyre szabott otthont. Legyen bármilyen stílusú a tér, meghitt vagy inspirálóan izgalmas, klasszikus vagy kortárs, a lakberendező célja, hogy végül jól működjön, örömmel töltse el tulajdonosát – ha egy mód van rá, fenntarthatóan. A sokoldalú, nagycsaládos öko-lakberendezővel kedvenc bútorlelő helyén, stílusos tárgyak között beszélgettünk.

A lakberendezői szakmát már diplomásként tanultad ki. Milyen szemléletet hozott számodra a térszervezésben az, hogy a látásmódod eleve környezettudatos? 

Mivel eredeti diplomám szerint ökológus vagyok, tervezési munkáimban is mindenképpen előtérbe kerülnek a „zöld” szempontok. Szerintem a legfontosabb, hogy környezettudatos és egészségre nem ártó anyagokkal vegyük körül magunkat, ha már választhatunk, ezért folyamatosan törekszem feltérképezni, hogy a piaci kínálatból mi teljesít jól ebben az aspektusban. Speciális területem tehát az „öko-lakberendezés”: célom, hogy az otthoni és az irodai környezetbe se tervezzek be mérgező, káros anyagokat kibocsátó burkolatokat, bútorokat.

Ugyanilyen fontosnak tartom, hogy multik helyett helyi műhelyektől, kézművesektől vagy designerektől vásároljunk. Valódi, természetes anyagokat választok, felújított régi darabok között keresgélek. Szeretek vadászni a minőségi használt darabokat kínáló üzletekben, mert ott kézzel fogható a különböző lakberendezési stílusok hangulata. Egy vadonatúj enteriőrnek pedig ezek a tárgyak adják a sava-borsát! Amúgy a tavalyi évet, még a járvány kitörése előtt jómagam is egy öko-kör vezetői tanfolyammal kezdtem, aztán el is indítottam a csoportomat, és kipróbáltunk egy csomó új megoldást  a takarítás-tisztítás zöldítésére. Mindenki háztartása lehet zöldebb, a lényeg a változtatáson van. Ugyanezt a folyamatot fontosnak tartom a belsőépítészetben is.

Munkád során alaposan belelátsz otthonok és lakóik életébe, a négy fal között zajló változásokba. Hogy látod az utóbbi hónapok hozományát az otthonteremtés szempontjából? 

Mivel mindenki hazakényszerült, kénytelen-kelletlen élvezni kellett a saját négy fala adta lehetőségeket. Az utazás, a kultúra leáll, az ingereket saját magunknak kell megteremteni! Érdekesnek és szimpatikusnak találtam, hogy rekordot döntött az eladott jacuzzik és házi szaunák száma, vagy sokaknál szuper virágoskertek, veteményesek nőttek ki a földből. Van, aki a több éve halogatott fürdőszoba-felújításba vágott és van olyan ügyfelem, aki a kényelmes, de megunt nappalijából szeretne egy színes, inspiráló csodavilágot teremteni és meg is csináljuk!

Mit tehetünk lakóhelyeinken keresztül a saját komfortérzetünkért?

Kis változtatás is nagy hatású, nemcsak az enteriőr, de a lélek szempontjából is! A kényszerű otthonlét például kiváló alkalom az alkotásra, kreativitásunk fejlesztésére is. Szuper krétafestékeket rendelhetünk, hogy átfessük a régi bútorokat, ezt nagyon jó dolognak tartom! Mi az egyik csopaki munkánk során nemcsak a kúria örökölt bútorait, de az undok, barna zománcfestékkel vastagon mázolt gerendás födémet, régi ajtókat is befestettük, tökéletesen megújítva és átvarázsolva a belső tereket. Az egész épület megújult és hihetetlen változásokon mentek keresztül az addig sötét, komor helyiségek, néhány liter festék és a rászánt idő jóvoltából.

Tapasztaltam azt is, hogy sokan beindultak és rendszerezni kezdtek a japán módszer szerint haladva, megtisztítva lakóterünket – és ezzel saját belsőnket is – az évek alatt összegyűlt és soha nem használt holmiktól. Egy darabig én is minden nap kerestem 5 szükségtelen dolgot, amitől megszabadulok és igyekeztem elajándékozni őket, de a család ellenállása miatt átmenetileg fel kellett hagynom vele. Kezd divatba jönni az önkéntes minimalizmus, mint anti-fogyasztási trend – kíváncsian várom, lesz-e paradigmaváltás, milyen mértékben vagyunk képesek változtatni szokásainkon.

A kreatív embereknek jó alkalom a tanulásra egy olyan időszak is, amiben „szűk cipőben táncolunk”. Te miképp hasznosítottad munkádban a rendelkezésre álló plusz időt, miben volt alkalmad fejlődni a magánéletben?

A folyamatban lévő munkáim háromféleképpen folytatódtak: egyrészt ugyanolyan tempóban, csak személyes kontaktusok csökkenésével vagy megszűnésével, másrészt elhúzódóan, és végül volt olyan beruházás, amit következő évre halasztottak. Ez utóbbi inkább a céges megrendelőkre volt jellemző. A tavaszi időszakban nagyjából ugyanannyi megbízáson dolgoztam, viszont érdekes módon felszabadult egy csomó idő éppen a találkozások, bemutatóterem-látogatások elmaradása miatt. Ez számomra meglepetésként egy nyugodtabb munkatempót hozott, mintha több időm lett volna, habár én mindig is nagy fontosságot tulajdonítottam a személyes kapcsolatoknak. Tervezőként jellemzően végigkísérem a teljes folyamatot, az utolsó függönybojt kiválasztásáig szeretek jelen lenni; látni, tapintani, válogatni és végig nagyon figyelni, azaz reagálni a megrendelőre. Különböző fogadalmakat hoztam, hogy rákapcsolok az ilyen-olyan közösségi oldalaim fejlesztésére… Kiderült, hogy telefonon, interneten is tökéletesen lehet megbeszélni a terveket.  Burkolatokat, textíliákat, bútokokat, lámpákat eddig is részben az interneten válogattunk, habár fontosnak tartom, hogy legalább én lássam azokat offline is, mivel nem szeretek zsákbamacskát ajánlani. Ezt igyekeztem most is megoldani, szerencsére a bemutatótermek, ha korlátozottan is, de már működnek. 

Négy gyermekeddel és orvos pároddal, vidékről a fővárosba ingázva miképp oldjátok meg a nagycsaládos logisztikát?

Márciusban hirtelen a komplett család otthon találta magát, a már többé-kevésbé kirepült nagyobb gyerekek is tartósan hazaköltöztek. Mi egy pilisi faluban, annak is a szélén élünk, a nagy kertben sokkal tágasabban és kényelmesebben kihúzhattuk a tavaszi karantént. Ez szórakoztató és egyben strapás volt, mert naponta nagy létszámban kérdezgették, hogy „mi lesz az ebéd” és „mi lesz a vacsora”, később kialakult bizonyos fokú munkamegosztás: a nagyok például segítettek a kisebbnek az online tanulásban, amiért nagy hálát éreztem irántuk. Ez egy soha vissza nem térő alkalom volt, és örülök, mert jó társaságnak bizonyultunk egymás számára. A családi összefogás lehetővé tette, hogy tavasszal azonnal belevetettem magamat különféle, részben szakmai online képzésekbe. Ezek korábbi terveim között szerepeltek és most hirtelen tálcán kínálkoztak. A bőség zavara árasztott el! A lelkesedésem nem hagyott alább, a rendszeres szakmai workshopok mellett nagy lendülettel kezdtem újra az olasz nyelv tanulását is. Ezen kívül egész nyáron úsztam egy közeli tóban és most, a hidegebb időben nagyokat futok a közeli hegyekben.

 
Fotó: Böjtös Kinga

Vannak már konkrét terveid az újranyitásra, amikor visszatér életünk a megszokott kerékvágásba?

Legkedvesebb tájam a Balaton-Felvidék és boldog vagyok, hogy ezúttal is  bekapcsolódhatok egy régi polgári ház felújításába Köveskálon. Ebben az évben ez az egyik izgalmas feladat, ami nagy kalandnak ígérkezik. Nagyon közel áll hozzám ez az értékmegőrző – értékteremtő tervezői munka, mikor cél az, hogy mai, korszerű otthont alakítsunk ki, ugyanakkor  megőrizzünk valamit a régi, a hagyományos élettér zamatából.

Antal Kinga munkáiról Miklovicz Andrea készített fotósorozatot, ezt a képre kattintva éritek el:



Nyitókép: Böjtös Kinga (portré helyszíne: woodelier)

Ajánljuk még:

SZUBJEKTÍV KALANDOZÁS – MIT ADOTT NEKÜNK PÉCS A MŰVÉSZETEN KERESZTÜL?
„AKI BELÉP, AZT FOGVA KELL, HOGY TARTSA EGY KÉP, EGY TÁRGY” – INTERJÚ KOÓS ÁGNESSEL
„MOST KEZDJEK EL VELE VITATKOZNI, NEGYVENÖT ÉV UTÁN?” – INTERJÚ BELOBERK ÉVÁVAL ÉS GULYÁS LÁSZLÓVAL

Bezárt vásárok, nyitott udvarok: ilyen a kézművesek világa vírusidőben
Hogy az adventi hangulathoz mennyire hozzátartoznak a kézműves vásárok és karácsonyi művészpiacok, azt csak most, hiányuk idején érezzük igazán. De hova tűntek, hogy boldogulnak ők, akiknek termékeit, alkotásait olyan szívesen vásároljuk ilyentájt? Ebben a sosem tapasztalt nehéz helyzetben minden kreativitásukra szükség van, hogy érvényesüljenek. Négy helyszínre, négy alkotóhoz látogattunk, hogy megismerjük túlélési stratégiájukat.