Otthon

Téged ki tanított rendet rakni, Marie Kondo vagy az anyukád?

A közösségi média posztjai alapján nők és (kellőképpen házias) férfiak milliói jöttek rá, hogy a kanapén döglés helyett akár egy olyan igazi, mindentátnézős nagytakarítást is meg lehetne ejteni otthon a karantén heteiben. De vajon hányan tudnak közülük jól rendet rakni?

Sosem fogom elfelejteni, amikor az egyik kedvenc lakberendezős csoportomban valaki rákérdezett, mennyire alkalmazzák mások a Konmari-féle lomtalanítós rendrakást, az agylobbanást kapott tagok egy része pedig nekiállt replikázni, hogy

a rendrakást nem könyvekből kell tanulni, hanem az anyánktól.

Meg amúgy is, mi abban a tudomány? Szégyellje magát, aki nem tud magától kitakarítani és rendet rakni, elvégre az őseinket sem oktatta senki háztartástanból…

…és legyünk őszinték, ez néha látszik is. Ha máskor nem, hát akkor, amikor belépünk egy szépen felsöpört és felmosott házba, ahol enni lehetne a padlóról, de a polcokról száz felesleges bögre néz vissza, a padláson ott vár sorsára a húsz évvel ezelőtti építkezéskor elpakolt hőszigetelés, ami „jó lesz majd valamire”, az elzárt szekrényajtók mögül pedig ömlik ránk a kacat.

Nos, én egy ideje már megtanultam, hogy a kevesebb több, és még azt a kevesebbet is lehet kisebb helyen tárolni – de véletlenül sem gyermekéveimből jött ez a felismerés, hanem abból, amikor minimalista életmódra váltottam.

Mi az a Konmarizás tulajdonképpen, és miért olyan jó?

A saját ákom-bákom megfogalmazásom szerint egy kis helyiségek rendszerezésével foglalkozó, időnként némi túlzásba eső japán hölgy módszere arra,

hogyan szabaduljunk meg a felesleges tárgyainktól és hogy tároljuk azt, ami megmarad.

Egy barátságos élettér létrehozása, ahol kacatok helyett csak olyan holmikkal vesszük körül magunkat, amelyekre szükségünk van vagy amelyeket szeretünk. Egyszerű, mint a pofon, csak a gyakorlati alkalmazásával gyűlik meg néha-néha a bajom.

A Konmari-módszer egyébként három egymásra épülő lépcsőből áll: a lomtalanításból, a rendrakásból és a szinten tartásból. Az első fokozatot mondhatni profi szinten művelem, mióta elgondolkodtam rajta, miért ragaszkodom a felesleges tárgyaimhoz, azóta könnyű megválni mindattól, ami nem kell, bár egyre ritkábban kell a selejtezéshez folyamodnom, mert a lomtalanítások következtében a vásárlási szokásaim is megváltoztak.

Már nem veszem meg azt, ami később kacat lenne.

A Marie Kondo által kitalált speciális rendszerezési és tárolási módszerekkel viszont egyelőre hadilábon állok, nem mindig, csak amikor valamire nem adottak a lehetőségeim. A ruháim többségét például képtelen vagyok élére állítva tárolni a fiókjaimban – ugyanis nincsenek fiókok a ruhásszekrényemben. De azért látom, hogy sokkal praktikusabb lenne, mint háromhetente újrarakni a ledőlt ruhakupacot a polcon.

Javamra legyen mondva, mint az előbb említettem, a szintentartás viszonylag jól megy, amit egyszer kiselejteztem, azt és olyat nem veszek többé. Marie Kondo szerint mindössze egyszer kell igazán rendet rakni otthon, aztán megszokni, hogy mindent ugyanoda teszünk vissza, ugyanúgy és ugyanolyan szokásokkal övezve, ezesetben nem veszi át újra a káosz a főszerepet.

Egyszerű földi halandóként azért nekem nehezemre esik egy kemény nap után is mindent a helyére pakolni, mea culpa.

Miben más a „konmarizás”, mint a sima rendrakás?

Sajnos itt nincs ötvenezer karakterem részletesen végigvezetni a nagyközönséget a Konmari-metóduson, mellesleg le merem fogadni, hogy a háziasszonyok nagy többsége csak legyint, és megjegyzi magában, hogy ő egyébként is így csinálja – na de, kérdem én, akkor a valóságban miért nem a Marie Kondo-féle világkép köszön vissza?               

Ha senki nem vesz vackokat, miért zabálja fel lassan a Föld készleteit a túlfogyasztás, ha mindenki prímán tárolja a cuccait, miért nőnek a lakóházak alapterületei ahelyett, hogy csökkennének, ha mindenki olyan roppant tudatos és igényes, akkor miért vannak tele az anyás oldalak olyan sirámokkal, hogy fut a ház a gyerek mellett?

Konmarizás esetén sem lesz a nap huszonnégy órájában pöpec a lakás, de legalább elkerül bennünket a kacatfelhalmozás és a napi szintű takarítás agybaja. Valahogy megtanulunk kevesebbel és egyszerűbb módon élni, akkor is, ha a konzumtársadalom családjaiból nem ezt hoztuk mintaként…

További cikkek a témában:

NAGYTAKARÍTÁSRA FEL! – TERMÉSZETES TISZTÍTÓSZEREK, AMIK TÉNYLEG MŰKÖDNEK

ENGEDD EL! – ÍGY SZABADULJ MEG A FELESLEGES KACATOKTÓL

HOGYAN KELL NEM BELEŐRÜLNI EGY HÁZFELÚJÍTÁSBA?