Hogyan fogj bele egy igazi lomtalanításba?

Otthon

Hogyan fogj bele egy igazi lomtalanításba?

Az átlagos magyar otthonokról szinte mindig ugyanaz ugrik be nekem: kacatgyűjtő kosár az előtérben, félig leborult ruhatoronyok a gardróbszekrényben, tízféle tusfürdős flakon a kád szélén. Én sem voltam mindig lommentes, de mióta átestem a naaaagy selejtezésen, maximum a rémálmaimban jön elő az ilyen túlzsúfoltságtól nyugtalan lakás képe.

Kezdjük azzal, hogy nem utálom a tárgyakat. Tényleg. A háborús időkben horgolt csipketerítőt családi örökség címszóval a fiók mélyén őrizgetni tulajdonképpen számomra is érthető szentimentalizmus, na de kiürült borosüvegeket sorakoztatni a konyhaszekrény tetején, az kicsit más kategória. Persze, minden korszaknak megvan a maga hülyesége, a ’90-es évek gyermekeként például nálam sem maradhatott ki, hogy az akkori divat szerint kirakodóvásárt csináljak a felnőttektől begyűjtött szép parfümös üvegcsékből, és tíz évesen komolyan azt hittem, egész életemben megőrzöm majd ezeket a vackokat – aztán szerencsére nem így alakult.

Az előző évtizedek fogyasztói felhalmozása után végre eljutottunk oda, hogy rájöjjünk, nem feltétlenül a tárgyakban kell keresni a boldogságot, a felesleges holmikkal foglalkozás pedig több nyűgöt jelent, mint örömet.

Becsszóra mondom, mióta túlestem a szanáláson, egyszer sem hiányoztak a dolgok, amelyektől megszabadultam.

Viszont selejtezni is tudni kell úgy, hogy ne kússzon vissza a káosz néhány hónap után. Milyen irányvonalak mentén érdemes belefogni a lomtalanításba szerintem?

1. Szánj rá legalább egy hétvégét

Én az egyszer és mindenkorra selejtezési technikájában hiszek, szabadon újrafogalmazva piszmogásnak nyögés a vége, úgyhogy eszedbe se jusson hetekig elnyúló beosztás szerint átnyálazni a dolgaidat. Nem elég hatásos. Tudniillik, ha online egyszerűsítő kihívásokba kapaszkodva 365 napon keresztül csökkentettem volna a holmijaim számát, akkor biztosan nem éreztem volna azt az extázist, ami az egész hétvégés lomtalanítás után öntötte el a lelkem.

Istenem, azt a diadalt a fedő nélküli ételtároló pitlikek felett…

A selejtezés praktikus hossza nyilván függ a lakás méretétől, mi akkoriban ötven négyzetméteren éltünk ketten, így szombat reggeltől vasárnap estig sikerült egy alapos takarítással összekötve felszabadítani a lakást a lomok alól. Családi ház és kóros gyűjtögetők esetén biztos több időre lehet szükség.

2. Tudatosítsd magadban, miért ragaszkodsz a tárgyaidhoz

Oké, az előbb talán sarkítottam picit azzal a bizonyos egyetlen nagy lomtalanítással. Valójában történtek utóselejtezések, pakolás közben ugyanis meg-megesett a szívem néhány holmin és időnként elkapott a lelkiismeret furdalás is, hogy nem, nem, nem lehet kirakni azt a valamit.

Mert drága volt. Mert ajándékba kaptam. Mert majd jó lesz valamire.

A tárgyakhoz való kötődésünknek megvan a maga etikai kódexe: belém is azt plántálta a társadalom, hogy amit jó szívvel adtak, azt illetlenség tovább adni, hiába nincs szükségem az adott holmira, tárolgatni KELL. A szerencsésen begyűjtött cuccokat muszáj becsülnöm, mert minél nagyobb a tárgyi vagyonom, annál boldogabbnak KELL lennem. Mellesleg jöhet háború, becsapódhat egy meteorit vagy megtámadhatnak bennünket a gyíkemberek, és akkor majd biztos örülni fogok, hogy nem két váltás ágynemű van a komódban, hanem hat.

Szó ami szó, nulladik lépésként azt javaslom, gondold át, milyen hiedelmek vagy beléd sulykolt szabályok miatt ragaszkodsz a kacatokhoz, aztán engedd el, amit el kell.

3. Dönts el, mit teszel a feleslegessé vált dolgokkal

Az ég irgalmazzon annak, aki egyszerűen becsomagolja egy sárga zsákba a kacatait és kukásautók segítségével akarja letudni a lomtalanítást. Vétek a bolygó ellen. Az én környezetvédő lelkem legalábbis nem tudja elviselni a gondolatot, hogy a szemetesben végezzék azok a tárgyak, amelyeket mások még használhatnának. Túlfogyasztunk, pedig nem engedhetjük meg magunknak, hogy folyton új dolgok gyártásával pazaroljuk a szűkös erőforrásokat.

A selejtezés előtt külön dobozokat készítettem elő az ex-tárgyaimnak, aszerint, mi volt velük a tervem: néhányat filléres áron eladtam az interneten, akadt, amit továbbajándékoztam valakinek, aki örült neki, a maradékot pedig szeretetszolgálatokhoz juttattam, mert ami nekem kacat, másnak hasznos lehet.

4. Tégy rendet az otthonodban, aztán tartsd meg

Szeretnék egy dolgot tisztázni, így a cikk végén: az a lomtalanítás, amiről én beszélek, nem egyenlő a félévente vagy évente megtartott nagytakarítással, amikor az ember megszabadul néhány tönkrement cucctól. Inkább egy olyan, nagyobb volumenű selejtezésről beszélek, amikor a saját tárgyi függőségeinktől megszabadulva felismerjük, mire van valóban szükségünk és mi az, amiben tényleg örömünket leljük – kétlem, hogy az ázsiai országokból rendelt századik holmi lenne a boldogság forrása.

A minimalista életmód, az egyszerű otthon, a tudatos vásárlás egy másik utat mutatott, ki ebből a felhalmozó káoszból. Így történhetett, hogy sokszor lomtalanítottam már életemben, de csak egyszer úgy, hogy utána ne gyűljön fel ismét a kacatok kupaca: akkor, mikor tényleg azt tartottam meg, amire szükségem volt, és nem azt, amit a megszokás diktált.

Ajánljuk még:

Piros bugyi, összetört gránátalma – újévi szerencsehozó praktikák Törökországban

Bár Törökországban hivatalosan nem ünneplik a karácsonyt, a nagyobb városok egy része mégis ünnepi díszbe borul az év vége közeledtével. Fényfüzérek villognak az üzletekben, és sok helyen feldíszített fenyőfával, hóemberrel, Mikulással is lehet találkozni. Ráadásul ilyenkor minden butikban előtérbe kerülnek a piros fehérneműk, ugyanis egyre jobban terjed a szokás, miszerint Szilveszter éjjelén ezt kell viselni: akkor szerencsés lesz az új év.

 

Már követem az oldalt

X