Stílus

Színtanácsadás – van abban valami csoda, amikor valaki a saját színeiben ragyog

A legszürkébb napot is fénnyel, melegséggel tölthetik fel a színek. A legtöbben ösztönösen nyúlunk ragyogó színekhez akkor, ha szeretnénk túllendülni egy nehéz helyzeten. Mintha egyik-másik színből erőt meríthetnénk. De nem feltétlenül ugyanazok a színek állnak jól az öltözködésben és a sminkben, mint amilyen színek bátorítanak minket nehéz napokon, vagy amilyen színeket szeretünk, szerettünk használni.

Rendkívül sok oldalról közelíthető meg a színek emberre gyakorolt hatása, és ugyan azt hihetnénk, hogy minden ezzel kapcsolatos döntésünk ösztönösen jó és csak olyan színeket öltünk magunkra, amiben a legragyogóbb képet mutatjuk magunkról, ez nem teljesen fedi az igazságot. Mert az öltözködésben használt színek a legtöbbször nem azok a színek, amelyek a legtöbbet, a legjobbat hozzák ki a bőrünkből – nem feltétlenül azok állnak jól, amely színeket régóta, előszeretettel magunkra húzunk. Másrészt az öltözködés területén a színek közötti válogatás sokszor inkább a rejtőzködést szolgálja, mint a szépségünk felfedését. 

Gál Dóra színtanácsadó, sminkes szakemberrel beszélgettünk, és segítségével betekinthettünk a színek, a színtanácsadás világába. 

Hogy lett belőled színtanácsadó?

Mindig is érdekeltek a színek, és még inkább a smink. Már kicsi koromban is vonzottak a sminkeléssel kapcsolatos dolgok. Gyerekként megbűvölten figyeltem, ahogy anyukám rúzsozta magát. Sokszor elcsentem tőle a sminkkészletét, és titokban kifestettem magam, persze csak otthon, a magam örömére. Kísérleteztem, mint minden gyerek. Játszottam a színekkel, a textúrákkal. Eleinte az volt izgalmas, ahogy kenődik a rúzs, csupa festék lesz a bőr, mert persze túl sokat kentem magamra mindenből. Nem a végeredmény volt a fontos, hanem a kreatív folyamat. 

Talán a gyerekkori tapasztalatok motiváltak később, amikor jelentkeztem és sikeresen el is végeztem egy sminktanfolyamot. Az, hogy édesanyám a mai napig rúzsozza magát, ráébresztett arra, hogy

a rúzs a nőiesség megőrzésében, kifejezésében milyen erős, mennyire beszédes és színes eszköz.

Azért a tanfolyam elvégzése önmagában még nem adott elég bátorságot ahhoz, hogy vállalkozást építsek rá. A sminkelgetés a baráti körre korlátozódott. Nem éreztem úgy, hogy komolyabb hangsúlyt is fektethetnék erre a tudásra. A színtanácsadás felfedezése volt az a pont, ami lendületbe hozott.

Sokáig követtem olyan tanácsadókat, akik ezzel foglalkoznak. Később én is jártam egy ilyen tanácsadáson. Tetszett ez a világ, izgalmas és fontos dolognak tartottam, hogy segítséget nyújthatunk a nőknek megtalálni a számukra megfelelő árnyalatú színeket. Volt egy színtanácsadó, ami mindig is inspirált, akit nagyon szeretek, és szerencsémre dolgozhattam is vele együtt. Láthattam, hogyan válik gyakorlott színtanácsadóvá. Az ő tanácsára, útmutatásai alapján jutottam el aztán ahhoz az emberhez, akitől a színtanácsadást elsajátítottam.

Gál Dóra színtanácsadó

 

És akkor így ért össze a színek szeretete és a sminkelés művészete egy tevékenységgé?

lgen, innentől egy csapásra összekapcsolódott a két terület, a sminkelés és a színtanácsadás, hiszen a két dolog varázslatosan építi, erősíti fel egymást. Értelmet nyert a sminkes tudás megszerzésébe befektetett energia, és jelenleg nincs annál jobb érzés, mint amikor a tanácsadás végén elkészítem a vendég személyre szabott, szépítő sminkjét.

Jelenleg azonban nem foglalkozom ezzel gőzerővel, sőt. Egy teljesen más területen, egy nagy cégnél dolgozom teljes munkaidőben, és az ott végzett munka után – nyáron munka után, télen csak hétvégenként – üdítő változatosságot nyújt ez a feladat. Szó szerint színesíti az életet.

Az eltelt hónapok, évek alatt nagyon sokat fejlődött a személyes viszonyom a színekkel, és ez a változás akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy én magam milyen színtípusba tartozom. Ez óriási felfedezés volt számomra, új tér nyílt az öltözködésben. Tavaly végeztem el a színtanácsadó képzést, azóta, ha színekről van szó, merészebb, kreatívabb, magabiztosabb vagyok. Egyre többet kísérletezem, és bátran viselek olyan színeket is, amelyektől korábban tartózkodtam.

Elképesztő, mennyire meg tud változtatni minket, ha tudatosak vagyunk a színválasztásunkban.

Hozzáteszem, időbe telik, mire az ember igazán tudatos lesz, és rááll a szeme a saját színeire, mire megszerzi a kellő bátorságot ehhez. Ez egy útmutatás, egy lehetőség arra, hogy szebbek, csinosabbak lehessünk.

Gál Dóra színtanácsadó

 

Neked mi a kedvenc színed? 

Gyerekkorom kedvenc színe a kék volt (ez nem változott, továbbra is a kék a nyerő). Persze ez nem bizonyítja azt, hogy én már gyerekként is tudtam, mi áll jó nekem. Nagyon sok minden befolyásolja azt, miért szeretünk szívből egy-egy színt.

Rengeteg érzelem társulhat a preferált vagy az elutasított színekhez.

Akár az, hogy a nagymamánkon pont kék kendő volt akkor, amikor kaptunk tőle valamilyen szuper ajándékot, és az élmény, valamint a szeretett emberen látott szín összekapcsolódik. Én nem emlékszem ilyen élményre, de a kékkel mindig különleges viszonyom volt, és ma már azt is tudom, hogy a kék árnyalatok közül a királykék a király rajtam.

Gál Dóra színtanácsadó

 

Kamaszkoromban a színek területén elkerült a lázadó korszak. Nem lázadásból hordtam feketét, hanem mert alapvetően szeretem ezt a színt, és az is kiderült, hogy számomra nagyon is előnyös. Sokszor vagyok teljesen feketében, egyrészt azért, mert a tanácsadásaim során fontos, hogy a rajtam lévő ruha színe ne tudja befolyásolni a végeredményt. Az élénk színek ugyanis átírják, hatást gyakorolnak a színkendőkkel való munkára.

Másrészt szeretem ezt a színt, és megfigyeltem, hogy minden típus előszeretettel nyúl a feketéhez. Még azok is, akiknek nem olyan előnyös. Ilyenkor az a javaslatom, hogy ha valaki ragaszkodik a maga feketéjéhez, akkor nyugodtan viselje továbbra is, de az archoz közel tompítsa a fekete szín hatását, tegyen hozzá valamilyen saját színt is. Lehet ez egy sál, egy ékszer, egy mellény, és máris megtörik a komor vagy sápasztó hatás.

Gál Dóra színtanácsadó

 

Azt mindannyian tudjuk, hogy a színek alapvetően befolyásolják a hangulatunkat, és fordítva: a reggeli alaphangulatunk segít a színválasztásban. Én mindig reggel döntöm el, milyen színeket öltök magamra, és időnként megesik, hogy jó elbújni egy kicsit. Ilyenkor inkább neutrális színeket választok, tudatosan rejtőzködésre használom a színeket, de a saját színeim közül választok. 

Hogyan hatott rád a színtanácsadás, és hogyan kell elképzelni egy ilyen alkalmat?

A színtanácsadással kapcsolatos feladatok, az emberekkel való kapcsolódások hatására változott a személyiségem. Sokkal közvetlenebb lettem. Eddig is nyitott és érdeklődő voltam mások irányába, de az új vendégekkel való személyes találkozás a felfedezés izgalmával tölt el. Mellette természetesen felemelő érzés az is, hogy valaki ilyen jellegű bizalmat szavaz nekem. 

A tanácsadás lényege, hogy megtaláljuk a vendégek számára a legszebb, legjobb árnyalatokat, azokat, amikben kipihent, friss, harmonikus hatást kelt smink nélkül is. A munkafolyamat mindig természetes fényben zajlik, mert csak így látható tisztán a színkendők árnyalatainak arcra gyakorolt hatása. A folyamatban elsődleges a bőrtónus, a szem és hajszín másodlagos. Addig „kendőzök” (váltogatom a kendőket), ameddig meg nem találom a vendégemhez illő, legszebb árnyalatokat. Azokat, amelyekben szinte feltündököl az arca. Van abban egy kis csoda, amikor ez a pillanat megérkezik;

amikor vendégem tényleg önmagára, a saját színeire ismer, amikor rácsodálkozik arra, mennyire szép az összhatás, mennyire szép ő maga.

A tanácsadás végén aztán színkártyán meg is kapja tőlem a saját színeit a vendég, hogy a későbbiekben már ne okozzon neki gondot a színek kiválasztása. 

Milyen vendégeid vannak?

Nagyon sokféle vendégem volt már, és nagyon különböző helyzetekből érkeztek. Akadt olyan, aki képtelen volt smink nélkül utcára lépni, mert anélkül szinte meztelennek érezte magát. Előfordult, hogy valaki megjegyezte, nehezére esik magát nézni ilyen hosszan a tükörben. Ő nem volt kibékülve magával sehogy. Volt olyan vendégem is, aki csak szürkéhez és fekete színhez nyúlt, mert nem akart látszódni.

Minden közös munka, minden tanácsadás önismereti utazás is egyben, és két óra alatt sok dologra fény derülhet. Minden alkalommal sikerül egy olyan irányt mutatni nekik, amelyben jól érzik magukat. Általában maguk ébrednek rá a folyamat során, hogy mik azok a színek, amiket tényleg szívesen viselnek majd a jövőben.

Amióta színtanácsadó vagyok, másképp tekintek az emberekre. Jobban figyelek rájuk – nemcsak arra, hogy ez vagy az a szín előnyös vagy előnytelen, hanem próbálok a viselt színek mögé tekinteni. Sokkal erősebb a tolerancia bennem, hiszen megtapasztalom, hogy

hányféle színből épül fel egy ember sorsa.

A színtanácsadást irányított önelemzésnek tekintem, mert ilyenkor hagyom, és kérem is, hogy mondja ki a vendég, ő hogyan látja önmagán az adott színt, benne milyen érzéseket kelt. Neki kell látnia azt, hogy mik azok a színek, amelyek harmonikusabbá teszik őt. Én ott vagyok, jelen vagyok, és vezetem az úton: hozom a színeket, árnyalatokat, és folyamatában elemezzük a hatást.

Fotók: Gál Dóra

Olvass még többet a színekről! Tudod, mi az az évszakelmélet? Rád hogy hatnak az egyes színek

Ajánljuk még:

„Ne dobj ki semmit!” – így öltöztek liszteszsákokból az amerikaiak a nagy világválság idején

Minél nagyobb a nehézség, annál erősebb fokozatra kapcsol a kreativitás – többek között ezért tapasztalhatjuk, hogy aki igazán nagy bajban van, kevesebb energiát fordít panaszkodásra. Az 1930-as, 40-es évek Amerikájában lett volna ok a csüggedésre, hiszen a nagy gazdasági világválság mindenkit alapvető méltóságában tépázott meg. Ebben a nehéz helyzetben iparágakat és társadalmat összekovácsoló erővel született meg a lisztes- és gabonás zsákok újrahasznosításának ötlete, ami aztán egész divatirányzattá nőtte ki magát. A férfiaknak köszönhetjük, de a nők vitték sikerre.