Stílus

Örömanya – a nagy kalap már nem kötelező, de milyen legyen a ruha?

Amikor tényleg akkora öröm éri a családot, hogy nősül vagy férjhez megy a gyerek, az örömanyák ugyanolyan dilemma elé kerülnek, mint a menyasszonyok. Mit kell, mit lehet, illik viselni a nagy napon?

Mi lenne az a csinos, de mégis kényelmes ruhadarab, amivel méltó módon lehetne a gyerekek csodanapján velük együtt ünnepelni? Mi az, ami nem sok, nem kevés, mégis kirí a többi vendég ruhája közül, de nem körözi le a menyasszonyt?

Sokáig tartotta magát a fejfedődivat, az örömanyák kalappal – minél nagyobb kalappal – szimbolizálták pozíciójukat ezen a napon. Egyfajta verseny is volt ez sokszor a vőlegény meg a menyasszony édesanyja között. Az győzött, akinek nagyobb, szebb, mutatósabb volt a kalapja, de ez a szokás azért hazánkban nem annyira terjedt el. Én például sose viseltem kalapot egyik gyerekem esküvőjén sem.

De kezdjük a színekkel!

Bár az örömanya ruházatának trendje folyton változik, egy dolog biztosan tartja magát. Bizonyos színeket tilos esküvőn viselni, és ez az örömanyákra is vonatkozik.

A fehér egyértelműen a menyasszony színe. Tilos a fekete, mert az a gyász színe, és az esküvőn az örömnek van helye. Tilos a piros, mert az a menyasszonyból asszonnyá érő nő jelképe (a szüzesség elvesztésének a színe a vörös, az ifjú asszonyt illető, perzselően pikáns szín). Ezért piros a menyecskeruha. A sárgát se ajánlják úgy általában, mert a sárga az irigység színe, és egy esküvőn nincs helye az irigy gondolatoknak.

Amit kifejezetten az örömanyáknak ajánlanak, azok a pasztell árnyalatok. De nem a babakék vagy a babarózsaszín, mert azt a koszorúslányok stoppolják le maguknak.

Nyerő szín a lila, és ne felejtsük el, hogy 2022 Pantone színe is lila, mégpedig a very peri, ami tényleg csodás árnyalata a lilának – vagyis idén kifejezetten ajánlott lilába borulni az örömanyáknak. Kedvelt és ajánlott szín még a zöld, a bordó és kék is. És ha valaki a sötét színeket preferálja örömanyaként is, akkor egy sötét vagy királykék színnel nem lő mellé az elvárásoknak. Ha vannak elvárások egyáltalán. Mert egy esküvőn a pár, sokszor a menyasszony az, akinek jogában áll kijelölni a dress code-ot. Előfordulhat, hogy azt mondja,  „csak magatokat, meg a jókedvetek hozzátok, semmi más nem számít, akár farmerben, mezítláb is jöhettek….!

Egy örömanya azonban általában – a menyasszonnyal ellentétben – igenis szeretné megadni a módját annak az eseménynek, és szeretné magát szépnek érezni az esküvőn.

Igen fontos szabály azonban, hogy a menyasszonyt túlragyogni tilos!

Így ha a menyasszony pólóban és vászonszoknyában akarja kimondani az igent, akkor anyai vágyak ide vagy oda, nem illik őt túlöltözni. Akkor a szekrényben marad a csipke (a kalap mellett), és a legegyszerűbb, színben, szabásban legvisszafogottabb örömanyai kisruha jöhet csak szóba.

Az ékszerek területén se illik lekörözni a menyasszonyt. Tulajdonképpen a szolid csillogású gyöngyön kívül nem nagyon illik más az örömanya nyakára. Ha lehet, kerülje el minden örömanya a feltűnően nagy arany- vagy ezüstékszereket, a strasszokat, a monumentális bizsukat is. Se nyakban, se dekoltázsban, se kézen nem illik drabális darabokkal esküvőn megjelenni – örömanyaként meg pláne!

A „kevesebb több” elve alapján érdemes eljárni.

Ez az elv vonatkozik a dekoltázsra és a szoknya hosszára is. Ez a nap akkor is a menyasszonyról, az ő szépségéről szól, ha esetleg az örömanya vagy örömanyák is magukra vonják még a férfitekinteteket. A diszkrét szépség felcsillantása a legalkalmibb, legszebb trend ezen a napon, az örömanyák mosolya és örömkönnyei mellett.

Ismerd meg, milyen esküvői ruhák számítottak divatosnak az elmúlt száz évben, is tudd meg, milyen furcsa házasságtörvények vannak a világban! 

Ajánljuk még:

Fogj magadnak egy darabot a múltból, ami megtetszik, építsd be az életedbe!

Ahogy teltek múltak az évek, ahogy születtek a gyerekek, és családanyaként kinyílt a világ, egyre többször hangzott el számból az öntudatlan mondat: „bezzeg, amikor mi voltunk gyerekek!”. Amikor még öröm volt sárban taposni, amikor a bújócska volt az abszolút kedvenc, amikor alig vártuk, hogy megtanuljunk olvasni, mert a könyvek igazi kincsnek számítottak. Amikor még fogalmam sem volt róla, miért mondogatják mindig azt a felnőttek: „bezzeg a mi időnkben”.