Tavaszi gardróbrendezés: megváltam 78 kiló ruhától, és egy percig sem bánom!

1. Szelektálás

Kezdjük rögtön egy óriási szelektálással a munkát! Én így tettem és egy ihletett pillanatban tavaly tavasszal a teljes ruhatáram felétől, mintegy 78 kiló ruhától szabadultam meg. Nemcsak a szekrény meg a lakás, de én magam is fellélegeztem utána. Az egész művelet körülbelül 2 órát vett igénybe, és nem, nem bántam meg egy pillanatra se, hogy száz meg százéves, avítt ruhadarabokkal sikerült megszakítani a kapcsolatot.

Nemcsak fellélegeztem utána, de elmúlt belőlem az a sok éve feszítő szorongás is, hogy majd egyenként sírom vissza a ruhadarabokat. Mert majd eszembe jut és majd hiányzik egyik is, másik is, majd hosszasan keresgélek utánuk, mielőtt rádöbbenek, hogy ajjaj, hiszen kidobtam.

A helyzet az, hogy eszembe se jutnak a lakásból elköltöztetett ruhák,

nem éltem meg drámaként az elválást, nincs bennem gyász. Nem lett üres a ház nélkülük, és nem volt még olyan reggeli kapkodás, amikor pont valamelyik kirakott darab mentette volna meg a helyzetet.

Vagyis az én tapasztalatom az, hogy mielőtt átszerveznénk a ruhatárunkat, szabaduljunk meg minden olyan ruhától, ami csak a helyet foglalja. Szigorúan, hosszas mérlegelés nélkül hozzunk létre két kupacot: a maradhat, meg a menjen kupacot, és mint egy gép szedjük ketté a ruhatárunkat.

2. Szezon szerinti rendezés

Ha ezzel megvagyunk, és még mindig nincs elegendő helyünk, akkor szedjük ismét kétfelé a maradhat kupacot: egy tavaszi-nyári meg az őszi-téli kupacra.

A jelenlegi ruhatár nagy részét simán zsákoljuk be és rejtsük el egy olyan helyre, ahol nincs szem előtt, de azért viszonylag könnyen hozzáférhetünk, ha például makacskodik, hosszan elhúzódik a hideg idő. A hozzáférhetőség fontos, mert ha mégis meggondoljuk egy-egy ruha kapcsán magunkat, akkor ne kelljen segítség ahhoz, hogy előhalásszunk valamit, ami aktuálisan azért jól jönne, de mi balgán elzsákoltuk.

A tavaszi-nyári ruhatárral azonban dolgozzunk tovább. Remélhetőleg az már egy kezelhető mennyiség, annyi ruhadarab, amely szellősen, lazán, áttekinthetően elfér a polcokon és az akasztós részben.

Ez nagyon fontos, mert ha zsúfolt marad a szekrény, akkor az egész munka nem sokat ér, legalábbis nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket.

A zsúfolt polcok olyan korlátokat állítanak elénk, amivel reggelente lehetetlen megbirkózni.

Ha nem tudjuk, ha nem látjuk, milyen darabok közül választhatunk, ha keresgélnünk kell perceken át, ha nincs se a fejünkben, se szem előtt az alapruhatár, akkor a reggeli öltözködés vagy pánikszerűvé válik, vagy ad hoc ruhadarabokat szedünk magunkra, esetleg azt, ami a fregolin éppen beszáradt. Mindig ugyanazt. 

3. Rendszerezés

Az áttekinthető ruhatár hatékonyságát tovább fokozhatjuk rendszerezéssel.

Rendszerezhetjük például akár egy hétre előre, szettekbe a ruháinkat. Ez azt jelenti, hogy a fehérneműn kívül minden egyes, az adott napon felölteni kívánt darabot egy vállfára rakunk, vagy polconként tároljuk a kész szetteket. Van, akinek nagyon is jól bejön ez, és tapasztalatból tudom, hogy ha nincs nagy kalamajka az időjárás-előrejelzésben, nagyon hasznos tud lenni ez a praktika a reggeli kapkodásban.

Rendszerezhetjük a ruháinkat persze a ruhák fajtái szerint is – ez a leggyakoribb, gyerekként szerintem szinte mindannyian így tanultuk. Vagyis külön állnak a nadrágok, külön a trikók, a pólók, az egész ruhák, az ingek, a blúzok, a pulóverek. Külön dobozokba vagy fiókokba a fehérneműk. Ez a rendszerezés abban segít, hogy tudjuk, melyik polcra nyúljunk, ha keresünk valamit, de a szettek reggeli összeállítására nem feltétlenül hasznos. Mert ahhoz több mindent is látnunk, ismernünk kell. Például, hogy egy nadrághoz pont illik-e egy blúz szabásvonala. Vagy kell-e egy ing alá kistrikó is, különben túl mély lesz a dekoltázs. Esetleg, hogy a pulcsi csinos ugyan, de ahhoz a bő szabású szoknyához, aminek a színét „megkívántuk” reggel, mégse passzol, mert a kettővel együtt túl vastag a derekunk... Ha ezekkel a tapasztalatokkal reggel szembesülünk, biztosan kapkodás lesz a vége, vagy eleve csalódottan és feszülten indulunk el, mert nem szívünk szerint sikerült a reggeli összeállítás. Lehet, hogy egész nap nem érezzük komfortosan magunkat. Ezen segíthet az, ha előre összeállított szetteket, párosokat tartunk a szekrényben. 

A legfontosabb, hogy tényleg annyi ruhadarab maradjon évszakonként a szekrényben, amely ruhadarabok összes jellemzőjét fejben tudjuk tartani. 

Sokat segíthet az az elrendezés is, amikor színek szerint tovább csoportosítjuk a ruhákat. Például a pólókat, ha egymás tetejére kupacoljuk is, de színek szerint tesszük el. Például 3 piros, aztán a négy kék, a kettő sárga, és így tovább. Ez még átláthatóbbá teszi a polcokat és tíz fekete pólót látva arra is ráébredhetünk, hogy még mindig több ruha tornyosodik a szekrényben, mint amennyire igazán szükség van.

Én az utóbbi időben a vállfás tárolást preferálom, mert könnyebben átlátom úgy, mim van. Ráadásul itt akár több ruhát is egymás mellé foghatok, illenek-e egymáshoz vagy sem, anélkül, hogy kivenném őket a szekrényből, vagy megbontanám a rendet.

De ér kísérletezni, és a részleges szelektálás is jobb, mint a semmi, valamint a kevésbé zsúfolt szekrény is üdítőbb, mint amikor már becsukni se lehet az ajtókat a rengeteg ruhától.