A vers segít kimondani azt, amit másként nem lehet
Olvasási idő: 2 perc

A vers segít kimondani azt, amit másként nem lehet

Küldd el kedvencedet! 

Mindannyiunk életében vannak sorok, amelyek velünk maradtak. Egy vers, ami egy nehéz pillanatban kapaszkodó volt, vagy egy sor, ami egyszerűen csak örömet jelentett. Megjegyeztük, mert egy adott pillanatban visszatükrözte a lelkiállapotunkat.

Ezért indítottuk versbeküldő játékunkat, cikksorozatunkat! 

A versek segítenek csendet teremteni egy zajos világban. Megtanítanak néhány percre befelé figyelni, elidőzni, megérteni. És amikor megérint bennünket egy költemény, nemcsak a műveltségünkhöz teszünk hozzá, hanem önmagunkból is többet megérthetünk. 

Küldd el nekünk kedvenc költeményedet, és a hozzá kapcsolódó gondolatokat, érzéseket. 

 A legszebb történeteket és verseket - a beküldő engedélyével - rovatunkban is bemutatjuk. Oszd meg velünk azt a költeményt, ami hozzátett az életedhez - vagy akár megváltoztatta azt. A beküldött verseket és történeteket közösen gyűjtjük, hogy megmutassuk: a költészet nem valami távoli dolog – ott van mindannyiunk élettörténetében.

A mai verset Kitti küldte a következő gondolatokkal: "Ez a vers egy nehéz élethelyzetben talált meg. Kapaszkodót adott amikor nagyon szerettem volna büntetni valakit. Ma már mosolygok rajta."

Pilinszky János: Ne félj

Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.
 
Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?
 
A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.
 
Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,
 
a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?
 
Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.
 
A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!
 
Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.
 
Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.
 
Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, - ne félj.
 

Kapcsolódó tartalom
A vers csak vers
Farkas Boglárka | 2025. október 13

A vers csak vers

de lehet sokkal több is…