Pszicho

Teremtő ereje van olykor egy matricában elküldött szivecskének is, hát még a szép szónak

Szűken mérjük a biztató, dicsérő, a másiknak áldást hozó szavakat, pedig – lehetne közhely is – akár a mosolynál: ingyen van.

Nyelvünk teli van ízes, illatos, napsugaras szavakkal, mégse használjuk azokat úgy, ahogy rendeltetett. Szeretteink pedig talán szomjazzák a szép szavakat. Éppen úgy, ahogyan mi is szomjazzuk azokat, mert szükségünk van rá, hogy tudjuk: a másik szívvel figyel ránk, fontos számára létezésünk, sorsunk alakulása. Számít neki az is, hogyan alakul a napunk, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. Akkor is számít, ha húsz éve együtt élünk, és akkor is, ha sosem vesztünk még össze. Mert a visszajelzésre szükségünk van.

Úgy tapasztaltam, a reggeli üdvözléseknek és szép szavaknak még különlegesebb erejük van, mert azok elkísérnek minket egész nap. Velünk vannak, bátorítanak vagy megvigasztalnak, ha a nap során bármikor sérelem ér bennünket, ha elbizonytalanodunk. Könnyebb megbirkózni egy zsúfolt villamoson a lökdösődő, türelmetlen, lábunkra tipró embertömeggel is, ha a reggelünk jó szavakkal indult, ha minden szépet kívánt a párunk, szülőnk, gyermekünk. Mert az is lehet ám, hogy egy gyerek bújik oda az anyjához vagy apjához egy pillanatra és sóhajt egy szépet, vagy csúsztat bele egy gyors macskakaparással írt cetlit a zsebbe: „Szeretlek anya, legyen csodaszép napod!” Aznap szebb lesz, mint máskor, az egészen bizonyos. Olyan szép, amilyet kívánt a másik szerető szíve, a férjünké, a szerelmünké, apánké, anyánké vagy gyermekünké. Még akkor is gyönyörű lesz aznap valami, ha mellesleg száraz kiflit vettünk a boltban, nem nyertünk (aznap se) a lottón, ránk morgott a főnökünk, drágult a benzin vagy ledudáltak minket az útról, mert ugyan ne ábrándozzunk már vezetés közben.

Csakhogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a szavaknak teremtő ereje van, békét, fénylő, jó érzéseket tudnak hozni. Valójában elvetett magok a reggeli üzenetek, amiket akár csak eldünnyögünk, cetlire vetünk, vagy a két megálló között, esteleg a piros lámpánál bepötyögünk, hogy a másik tudja, érezze, vele vagyunk, az ő csapatában játszunk, szeretjük. Az ilyen apróságok építik, táplálják a kapcsolatot, a közös kertet – még akkor is, ha a mi leveleink másnak giccsesnek hatnának, vagy éppen ridegnek. A maga vérmérséklete szerint mindenki választhat kedvére szép szavakat, amivel a másik lelkét megsimogatja.

Mondhatjuk, hogy 

  • „Legyen napfényes a mai napod Kincsem!”
  • „Ma reggel is rád gondoltam!”
  • „Te vagy az én reggeli első napsugaram. Legyen szép pillanatokkal teli az egész napod.”
  • „Ma egész nap rád gondolok. Várom az estét…..”
  • „Érzed? Küldtem 100 simogatást.”

… vagy mondhatunk bármi mást, ha szívből jön az üzenet, el is ér majd a másik szívéig.

Olykor becézésekkel, csak arra a családra, kapcsolatra vagy párkapcsolatra jellemző kuncogással, utalásokkal és csiviteléssel is indíthatunk persze, mert azok arról a különleges szövetségről, összetartozásról mesélnek, amibe külső szem nem láthat bele. Elfedi azt mások elöl a titkos nyelv, a csak egymásnak küldött üzenetek sora, és már attól élettel telibb és színesebb a nap, hogy egy-egy szép szó a bennfentességet ragadja meg.

Barátok között is sokat érnek a szép üzenetek, tompítják a magányt meg a bajokat. Amikor éppen padlón van az egyik, bizony jót hoznak magukkal a reggeli üzenetek:

  • „Fel a fejjel, itt vagyok!”
  • „Egy kávé ma ebédszünetben?”
  • „Napfényt kívánok neked (Húzd szét a függönyt, tudom, hogy már megint tök sötétben üldögélsz!)”

Tudatosítjuk vajon, hogy mennyire sokat adnak akkor a szép üzenetek, amikor nehezebb perióduson megyünk keresztül? Éreztük már, milyen sokat jelent egy jó időben, tényleg jókor kimondott szépeket kívánó, enyhülést, bátorságot hozó, vigasztaló szó? Akár egyetlen papírra rajzolt, vagy sms-ben átdobott szív. Egy mosoly a reggeli rohanásban, ami

megtorpanásra készteti a lábat, de a szív meg úgy meglódul, mintha adrenalint fecskendeztek volna belé.

Én számtalanszor úgy tapasztaltam, energiát, erőt ad minden olyan szép kívánság, amit nem tartottunk magunkban, aminek kimondásához vettük a fáradtságot, meg a bátorságot olykor.

Ne spóroljunk hát a másik felé küldött áldott szép szavakkal. Oda-vissza hatnak, minket is boldogabbá és erősebbé tesznek.

Legyen gyönyörű napotok!

Ajánljuk még:

Tánccal a depresszió ellen – Ragoncza Imre táncművésszel beszélgettünk

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni – szól a dudanóta szövege, és Ragoncza Imre tudja, mit jelent ez: profi néptáncos karrierje legaktívabb éveiben, fiatal férfiként érte utol a súlyos depresszió. Kórházba került, és nem is sejtette, hogy éppen a szakmája, a tánc által fogja tudni legyőzni betegségét. Mindennek már több évtizede. Imre azóta Szilágyi Edit pszichológus segítségével kidolgozott egy táncterápiás módszert pszichiátriai betegek számára, és tánctanítással tartja egészségben saját magát, illetve gyerekek egymás után felnövő generációit is.

 

Már követem az oldalt

X