Nyelvünk egy folyamatosan mozgásban lévő, élő szövet, melyen ugyanúgy megmutatkoznak a múló idő nyomai, a nemzeti történelmünket alakító, sorsfordító találkozások hatásai, akárcsak szokásainkon, kultúránk minden rétegén. Az idegen eredetű szavak befogadását a magyar nyelv sajátos szabályai, nyelvtana szerint kezdjük el használni: ragok, képzők és jelek teszik otthonossá számunkra a magyar mondatszerkezetben. Egy idő után már nem is feltétlenül érzékeljük „idegen” származásukat.
A legfontosabb, hogy ismerjük pontos jelentésüket, és lehetőleg akkor használjunk idegen szavakat, ha nem áll rendelkezésünkre annak értelmét tökéletesen lefedő magyar megfelelő. Olykor persze leginkább stílusbeli kérdés alkalmazásuk.
Ajánljuk még:
Aki hamarabb ismerte Ady verseit, mint a meséket – Hegedűs D. Gézával beszélgettünk
„Ha a karácsonyi asztal mellől hívnak holttestet keresni, oda mész” – interjú László Szilárd önkéntes mentővel
Különleges kisfehérje hozhat áttörést a szívgyógyításban – pécsi kutatóké az érdem
