A birs (Cydonia oblonga) a Kaukázus, Irán és Törökország területén őshonos növény, aminek termesztése egészen az időszámításunk előtti harmadik évezredig nyúlik vissza. A rendelkezésünkre álló régészeti bizonyítékok szerint már Mezopotámiában is ismerték, és az ókori Görögországban, illetve a Római Birodalomban is értékes gyümölcsnek számított. Gyakran adták szerelmi ajándékként, Plinius szerint a termékenységet szimbolizálta, és már ekkortájt is ismerték a belőle készült lekvár áldásos hatásait.
Az európai kolostorkerteknek kedvelt bor-gyümölcse volt, de Magyarországon komoly hagyománya lett a birspálinka főzésének is. Manapság leginkább birs-sajt készítésekor hallunk róla, azonban csak kevesen tudják, hogy milyen pozitív egészségügyi hatásokat tulajdoníthatunk neki. 100 gramm nyers birs fedezheti a napi C-vitamin szükséglet 20%-át, és káliumhoz, kalciumhoz és magnéziumhoz is juthatunk belőle. A benne található kvercetinnek, katechinnek és polifenoloknak köszönhetően gyulladáscsökkentő és szívvédő hatást tulajdonítanak neki, miközben magas rosttartalma javítja az emésztést, és szabályozza a vércukorszintet.
Édes-savanykás lekvár készíthető belőle, de érdemes megismerkedni a birskalács receptjével is:
„A birskalács úgy készül, hogy 3-4 nagy birsalma megfőzetik, lehámoztatik s reszelőn áttöretik. Egy másik edényben 100 gr. vaj megolvasztva habzásig kevertetik s az áttört birs hozzáadatik. Ekkor 120 gr. édes mandula, 120 gr. czukor, 7 tejes zsemlye morzsalék megáztatva, 2 czitrom héja, 2 egész tojás és 4 tojássárgája összekeverve, a birshez adatik s azzal gyenge tűz mellett keverés közben melegittetik. Mintegy félóra múlva a keverék egy tömeggé áll össze s ekkor még 4 tojásfehérjének habját keverjük el vele. Végül egy vajjal kikent és zsemlyemorzsával behintett formába öntjük a keveréket s egy óráig sütjük”- olvashatjuk egy 1883-as receptben.
De a birsből tea vagy szirup is készíthető, ami kiváló a köhögés enyhítésére, és nagyszüleink még gyakorta főztek belőle kocsonyát, befőttet is. Elterjedt tartósítása volt az aszalás: „Aszalásra teljesen faérettnek, sőt még utóérettnek is itt kell lennie, mert csak ilyen állapotban tartalmaz jól emészthető nagyobb mennyiségű gyümölcsczukrot. Az aszalásra szánt birset mindig meg kell hámozni és azután felaprítani… Az így meghámozott, megtisztított és fölaprított birsszeleteket kevés forró vízben egy-két perczig megabáljuk, de csak annyira, hogy egy kissé megpuhuljanak. Ezt fölismerni a gyakorlat tanítja meg az embert. Ha a kellő puhaságot elérte, a vízből merőkanállal kivesszük és lecsepegtetjük és azután akár sütőre (tepsi) akár pedig aszaló cserényekre rakjuk úgy, hogy szép sorba legyenek egymás mellett, nem pedig egymás fölött. Aszalni lassú, gyenge tűznél kell, például kenyérsütés vagy főzés után. Az aszalás több napon át is tarthat. Aszalni egész szárazra kell.”- olvashatjuk egy 1916-os leírásban.
A naspolya (Mespilus germanica) eredetét tekintve egy kicsit közelebb áll hozzánk, mint a birs: Európa és Nyugat-Ázsia mérsékelt övi területein őshonos. Írásos feljegyzések tanúsítják, hogy a rómaiak idején már Nyugat- és Közép-Európában is termesztették, és a középkori kolostorkerteknek éppúgy gyakori lakója volt, mint a nemesi gazdaságoknak. Fő ereje abban rejlik, hogy csak az ősz végén, tél elején válik igazán fogyaszthatóvá - abban az időszakban, amikor már igencsak híján vagyunk a friss terményeknek. Ráadásul magas rosttartalma miatt kiváló emésztéstámogató, miközben alacsony cukortartalma diétás étrendben is alkalmazhatóvá teszi, emellett gazdag polifenolokban és flavonoidokban, amelyek antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatással rendelkeznek. A népgyógyászatban köhögésre, emésztési problémákra és enyhe láz csillapítására használták, de hashajtóként is bevonult a köztudatba.
A naspolya nyersen nemigen alkalmas a fogyasztásra: tárolás során megpuhul, és ekkor érik be édes íze is. Hosszú főzése során egy édeskés-savanykás lekvár készíthető belőle, de eltehető kompótnak, befőttnek is. Érlelt gyümölcséből pálinkát főztek, és gyakorta kínálták a kitartás és túlélés szimbólumaként is. De a birshez hasonlóan készíthetünk belőle naspolyasajtot, chutney-t, de akár birssel vegyes bort is.
Nyugat-Európában magas pektintartalma miatt a konzervgyárak vegyes készítmények és zselék készítésére használták fel; érdekes rajzolata miatt fáját intarziás (betétes) bútorgyártásnál alkalmazták, és csersavtartalma miatt a finom bőrök cserzésénél is felhasználták.
Cikkünk mindkét főszereplője egy kemény, savas gyümölcs, és utóérést igényel. Ha a birsszüretet sikerül minél későbbre kitolnunk, és a naspolya érésével is szerencsénk van, akkor össze tudjuk hangolni a felhasználásukat, és kiváló vegyes ételeket tudunk készíteni belőlük. Azonban akkor sem kell aggódnunk, ha erre nincs módunk: külön-külön is megállják helyüket, és garantált sikert hoznak még az ünnepi asztalokra is.
És hogy mi is segíthessünk felfedezni a bennük rejlő lehetőségeket, összegyűjtöttük kedvenc receptjeinket, amelyeket jó szívvel ajánlunk mindenkinek:
https://egy.hu/receptek/egyszeru-de-jo-birsalmasajt-107857
https://egy.hu/receptek/rozmaringos-narancsos-naspolyalekvar-115635
https://egy.hu/receptek/naspolyas-makos-adventi-pite-115684
https://egy.hu/receptek/sult-zoldsegek-birsalmaval-naspolyaval-115903
https://egy.hu/receptek/birsalma-a-gyogyito-gyumolcs-7-csodalatos-recept-oszi-hangolodasra-113682
https://egy.hu/receptek/birsalmas-turos-racsos-108272
https://egy.hu/receptek/dios-birsalmatortacska-114333
https://egy.hu/receptek/fuszeres-almakompot-birssel-108573
https://egy.hu/receptek/csatni-birsalmaval-es-sutotokkel-108584
https://egy.hu/receptek/birsalmaval-es-zolddio-lekvarral-toltott-baratfule-109947
