Sokat beszélünk évelőkről, egynyáriakról, fákról, virágokról, de olyan kevés szó esik azokról a növényekről, amelyek bár kevésbé láthatóak, ugyanolyan értékes tagjai környezetünknek. A mohák ősi növények, a növényi élet egyik első szárazföldi képviselői.
Scorpidium scorpioides - a mocsári mohák jellegzetes képviselője
A Scorpidium scorpioides vagy skorpiómoha a meszes láprétek faja. Angol nyelvterületeken „prince’s feather moss” vagy „curled hook-moss” néven is említik, utalva leveleinek finoman csavarodó alakjára. Az állami természetvédelem hivatalos honlapjának leírása szerint gyepje vaskos, sötétzöld vagy barnászöld, illetve vörösödő. A szár szabálytalanul, többszörösen villásan elágazó, és elérheti a 30 cm-t is, levelei pedig tetőcserépszerűen helyezkednek el a száron, egy oldalra hajlók. Jellemző rájuk, hogy szűk tőből széles tojásdadok, nagyon homorúak, többnyire kis heggyel lekerekítettek, és ép szélűek.
A skorpiómoha elsősorban mocsarakban, láprétekben, lápok szélén és lassan áramló vizek mentén fordul elő: a nedves, enyhén savas vagy semleges kémhatású talajokon és talajvízzel telített közegben érzi jól magát. A faj Európában több országban ritka vagy csak pontszerűen elterjedt. Magyarországon védett, mivel élőhelyei erősen sérülékenyek és gyorsan eltűnhetnek a területhasználat és a vízrendezés változásai miatt. A skorpiómoha azonban a lápok és mocsarak mohaközösségeinek tagjaként fontos szerepet játszik a talajképződésben, a vízvisszatartásban és a mikrohabitatok létrehozásában illetve fenntartásában. És mivel ezek az élőhelyek kiemelt jelentőségűek a biodiverzitás fenntartásában, a skorpiómoha védelme is fontos feladata a természetvédelemnek. A skorpiómoha természetvédelmi értéke 10 000 forint.
Entosthodon hungaricus – a bizarr külső értékes élőlényt takar
Az Entosthodon hungaricus vagy sóspusztai magyarmoha egy ritka, hazai endemizmushoz közel álló, védett mohafaj, ami nevét a felfedezés helyszínéről, hazánkról kapta. A sóspusztai magyar mohát Boros Ádám, magyar mohakutató találta meg először hazai szikeseinken és írta le a tudomány számára 1924-ben. Egy 3-6 mm-es levélrozettából és egy 1 cm-es toknyélen egyenesen felálló vagy gyengén hajlott hosszú nyakú, megnyúlt körte alakú spóratokból áll, jellegzetes tokjai már márciusban megjelennek, ám maga a sóspusztai magyarmoha csak igen rövid életű, májusra a moha szinte teljesen eltűnik, és a nyári szárazságot már a talajban, spóra alakban vészeli át.
Tipikusan szárazabb talajokon, kőzetek vagy kavicsos talajfelszínek mentén található meg, ahol a vízellátás nem folyamatos, így elsősorban a szikes puszták és a dolomit- vagy mészkősziklagyepek ritka mohaközösségeiben él. Magyarországon több ponton jelezték már előfordulását, de csak alacsony számban, ezért természetvédelmi szempontból fokozott figyelmet kap. Mennyisége nagyban függ az időjárástól: csapadékos tél és tavasz esetén nagy mennyiségben található meg és szinte teljesen ellepi a szikes talajt, a fűcsomók közötti réseken törve utat magának. Élőhelyei fragmentáltak, és intenzív legeltetés, mezőgazdasági táblaszéli művelés vagy gyepátalakítás hatására könnyen elpusztulhatnak. Emiatt Magyarországon védett fajként tartják nyilván, és előfordulását folyamatosan monitorozzák. A sóspusztai magyarmoha természetvédelmi értéke 10 000 forint.
Phascum floerkeanum- a száraz területek túlélője
A Phascum floerkeanum vagy vörösbarna rügymoha a száraz, meleg, kavicsos és kőzeteken élő mohák közé tartozik. Rendkívül apró, barnás színezetű növény, ami egyenként vagy csoportosan nő. Szára egyszerű, a felső levelek szárazon rügyszerűen összehajlók, tojás vagy megnyúlt-lándzsa alakúak, kihegyesedők, nem begöngyölt vagy felül gyengén behajló levélszéllel. A levélér felül erőteljesebb és barna szálkahegyként kifutó, a toknyél pedig nagyon rövid, a tok tojásdad, tompa hegyű, és barna.
A napos, agyagos-homokos talajon él, csak ősszel nő, és igen ritka növényünk. Idehaza a Budai-hegységben, a Duna-vidéken és a Tiszántúlon találkozhatunk vele, ahol a talaj és a mikroklíma optimális számára. Előfordulását nagymértékben befolyásolja a gyephasználat módja, a taposás, a beépítés és a mezőgazdasági fejlesztések, ezért Magyarországon védett fajként tartják nyilván, hiszen a sziklagyepes élőhelyek megőrzése kulcsfontosságú feladat fennmaradása szempontjából. A vörösbarna rügymoha természetvédelmi értéke 10 000 forint.
Drepanocladus lycopodioides- egy vízhez kötődő mohafaj
A Drepanocladus lycopodioides vagy korpafűszerű sarlósmoha elsősorban nedves és vízhez kötődő környezetekben élő mohafaj. Az állami természetvédelem hivatalos honlapja szerint egy laza, barnászöld, sárgászöld, alul feketésbarna, vaskos gyepeket alkotó faj, és egy kifejezetten nagy méretű moha. Szára egyszerű vagy kevéssé és szabálytalanul elágazó- akár 30 cm-es is lehet. Levele 2,6-5 mm-es, széles tőből hosszabban-rövidebben kihegyesedő és féloldalra hajló. Gyakran a hajtáscsúcson a levelek sarlós behajlása elég kifejezett, innen kapta magyar nevét is.
Mocsarak, nádasok és lápok peremén, lassan áramló vizek mentén és állandó talajnedvességgel jellemezhető élőhelyeken is találkozhatunk vele: gyakran együtt él más vízi vagy félig vízi mohákkal, amelyek képesek a víz alatti vagy időszakosan vízzel borított környezetben fennmaradni. Élőhelyeinek megőrzése kulcsfontosságú a faj fennmaradása szempontjából- nemhiába kapott védettséget 2001-ben. A korpafűszerű sarlósmoha természetvédelmi értéke 10 000 forint.
Védett mohák és élőhelyeik védelme
A bemutatott négy faj igen eltérő élőhelyi igényeket képvisel, de közös jellemzőjük, hogy mind érzékenyen reagálnak a környezeti átalakulásokra. A mohaállományok védelmén túl tehát ezeknek a fajoknak az élőhelyi védelme, helyreállítása és monitorozása is kulcsfontosságú a biodiverzitás megőrzése szempontjából, ami a természetvédelem egyik kiemelt feladatának tekinthető. Mind a négyükben közös, hogy élőhelyük különleges és sérülékeny, és a környezeti átalakulások erőteljesen befolyásolják fennmaradásukat. Ezen fajok védelme és megismerése tehát nem csupán botanikai érdekesség, hanem fontos része a természetvédelmi stratégiáknak, amelyek a biodiverzitás és az ökológiai egyensúly fenntartását célozzák meg, nem mellesleg mindannyiunk közös érdeke.
Védett növényeink sorozatunk gyűjtőoldalát itt találják.
Borítókép: jurvetson on flickr/commons.wikimedia.org
Miért fontos, hogy ismerjük és védjük növényeinket?
Gyűjtőoldalon tekinthető meg a védett növényekről szóló sorozatunk összes tartalma
