Otthon

A lábtörlőd megmondja, milyen ember vagy

Furcsa szokásom, hogy megfigyelem mások cipőjét, amikor közlekedek, és próbálom kitalálni, melyik cipőben milyen ember jár, éppen honnan indult, hova tart, és miért pont azt a cipőt vette fel. De éppilyen furcsa szokásom, hogy a családi otthonok elé kirakott lábtörlőket is megfigyelem. Legalább annyi mindent elárulnak a házban élők személyiségéről, mint az a mód, hogyan teregetnek.

A hivatali lábtörlőkre nem vagyok kíváncsi, azok nem hoznak lázba, személytelenek. Legtöbbször feketék vagy szürkék, néha zöldek vagy barnák, de egyetlen hivatal előtt sincs soha tarka, felszabadult vidámságot üzenő lábtörlő. Mintha arra akarnák felkészíteni a belépőket, hogy odabent komoly munka folyik, és pisszenés se legyen.

Csitt-csitt – sziszeg mindenkire a hivatalok szürke lábtörlője.

Ellenben a családi otthonok előtt már más a helyzet. Ott ahány ház, annyi szokás, vagyis annyi lábtörlő. Vannak nevetős, meg rám kacsintós, kimért vagy kreatív, ilyen-olyan személyiségről árulkodó lábtörlők.

Faluhelyen figyeltem meg, hogy sok családi ház előtt a lábtörlő egyben a kutya-macska kedvenc fekhelye is. Még akkor is, ha van egyébként kutya- meg cicaház a teraszon, udvaron, a négylábúak szeretnek minél közelebb húzódni a gazdikhoz: ha nem is engedik be őket, azért a lábtörlőre ráhevernek.

Azok a lábtörlők tele vannak szeretettel, meg kutyavágyódással, és persze kutyaszőrrel.

Máskor barátságot mutatnak, főleg ahol a lábtörlőn kutya-macska békén megosztozik.

Vannak a biztonságra törők, akik nemcsak egy sima szövetből készült lábtörlőt tesznek az ajtó elé, hanem kaparóvasat. Olyat, ami a legkeményebb, legvastagabb sarat is leszedi a cipők talpáról, és igencsak meglepődök, amikor kiderül, hogy a lábtörlő gazdája egyébként a hátsó garázsajtón közlekedik ki és be az autóval, gyakorlatilag a lába se éri a földet, mégis ekevasat tesz a bejárat elé – nehogy sarat, port, koszt vigyen be a vendég, akit elöl eresztenek be.

Van, aki hanyagul egy régi pulcsit dob a bejárat elé, és meglehetősen bátor, aki így tesz, mert a lábtörlőnek használt pulcsi mindenkinek szemet szúr, és egészen biztosan nem tesz jó benyomást senkire. Ellenben a hippis és barátságos rongyszőnyeg befelé csalogat a sok színével, lazaságával és ziláltságával együtt is. Vidám hangulatot, kávét, teát, akár bort kínál. Megfigyeléseim szerint,

aki rongyszőnyeget használ lábtörlő gyanánt, laza, jószívű vendéglátó, nem engedi ki az ajtón üres hassal a vendéget.

Vannak a drága és minőségi anyagból készült, nagy gonddal megválasztott lábtörlős otthonok is. Ahol a lábtörlő színe megy a vakolathoz, a formája meg centire illeszkedik az ajtó méretéhez. Ott bent rendszerint bútorápoló szaga fogadja a belépőt, meg vendégpapucs. Porcelán kávéscsésze, rosszalló tekintet, ha cukorral kérjük a kávét. Ha megkínálnak egyáltalán. Mert sok puccos helyen nem látják olyan jó szívvel a vendéget, mint az olcsó lábtörlős otthonokban.

Sok vidám lábtörlőn töröltem már lábat azért. Olyanokon, ahol szívek, meg virágok fogadják a látogatót kint, és bent is minden csupa derű. Hanyagul lerúgott cipők, meg morzsa a konyhaasztalon.

Olyan lábtörlőn is álltam már, ami tiszta volt, mint a harmat, szinte előkelő, de már kinn az ajtó előtt le kellett vennem a cipőmet, és zokniban is csak úgy léphettem be, ha előtte az esetleg rátapadt port gondosan letöröltem. Ott féltem helyet foglalni a széken, és a világért se fogadtam volna el egy csésze teát. A végén még kiborítom, és aztán ki tudja, mit okozok azzal a nagy rendetlenséggel.

Az én albérletem előtt egy sima, fekete lábtörlő hever, azt nem én választottam, de már kinéztem egy csudaszépet. Egy igazán enyémet: csupa csík meg szín, hamarosan megveszem. Mert az, aki arra ránéz, aki hozzánk bekopog, tudni fogja arról a vidám színkavargásról, hogy rendetlenség, morzsák az asztalon, frissen főzött kávé, derű fogadja majd odabenn. Az se baj, ha a tea kiborul.

Ajánljuk még:

A hűség, a kitartás és az erő jelképei – a szentsírt őrző Krisztus-katonák

Hajdúdorogon nagypénteken bevonultak a Krisztus-katonák a sírbatételi vecsernyére, hogy idén is betöltsék a görögkatolikus központban évszázados hagyományként ismert szentsírőrzés tisztségét. Kilenc pár hajdúdorogi, nőtlen görög-katolikus legény vállalta ez évben a szolgálatot, már nagyböjt kezdete óta készültek a feladatra. Hűség és kitartás – a hajdú-erények a húsvéti paraliturgikus (liturgia melletti) szertartásnak is központi elemei egy olyan korból, amikor a kardforgatás még napi valóság volt. Riportunk a tavalyi Krisztus-katonákról.

 

Már követem az oldalt

X