Otthon

Így maradhat sokáig szép a fehér tornacipő

A fehér tornacipő szinte vonzza a tekintetet – akár tiszta, akár nem, de ha választani kell, inkább legyen az előbbi. Sokunknak meggyűlik a baja vele, a hófehér vászoncipő ugyanis gyorsan összekoszolódhat, minden meglátszik rajta.

Megboldogult húszas éveimben nemigen foglalkoztam a tornacipőim tisztaságával. A vizsgaidőszak végi koncertek és a nyári fesztiválok pora mindet összekoszolta, amit egyáltalán nem bántam. Nyár végére valami különös elégedettség töltött el, amikor ránéztem az eredetileg hófehér, akkorra azonban már inkább szürkés-barnás színére, mert olyan élményeket éltünk át közösen, amiket nem szerettem volna lemosni róla soha többé.

Szinte büszke voltam a koszos tornacipőmre, egyet jelentett a gondtalan nyárral, a barátokkal és a szabadsággal.

Ahogyan az egyetemi évek, úgy múlt el a gondtalanság is az életemből, és kezdtem el lassacskán én is abba a halmazba tartozni, akik óvják és kímélik a hófehér lábbelijüket. Fehér tornacipőm ugyan most is van, de korántsem olyan koszos a nyár végére, mint annak idején. Sokkal jobban odafigyelek az épségére és tisztaságára, sőt, szükség esetén még ki is mosom. Ez a bizonyos mosás azonban nem mindig végződik sikerrel, előfordul, hogy a vászon foltos marad, máskor meg a gumitalp marad sárga a percekig tartó dörzsölés ellenére is.

Előzzük meg a bosszúságot

Bármilyen cipőről is legyen szó, soha nem lesz olyan fehér, mint amikor kivesszük a dobozából. Akár az Ecipo kuponok segítségével megszerzett tornacipőt választjuk, vagy más neves cipőgyártó darabját, mindegyikkel törődnünk kell. Már az első séta is meglátszik rajta, és minél többet hordjuk, annál sárgább, koszosabb lesz, míg végül legfeljebb amolyan „szaladgálós” vagy otthoni, „kinti” cipő nem válik belőle. Ahogyan a ruhák esetében is, a fehér tornacipővel is foglalkozni kell, így tovább megtarthatjuk a szépségét és tisztaságát.

Nem viccelek, tényleg a megelőzés az első lépés. Vagyis az aggódás, a kímélés, az odafigyelés. A dobozból való ünnepélyes kiemelés után érdemes lefújni egy arra alkalmas folt- és víztaszító spray-vel. Ezek általában hagyják, hogy a vászon továbbra is szellőzni és lélegezni tudjon, miközben megakadályozza a por, a víz és egyéb szennyeződések felszívódását: könnyebb lesz letörölni a sarat és a fűfoltokat is róla. Alkalmazása előtt győződjünk meg arról, hogy fehér színű vászoncipőre is használható-e, és tartsuk be a használati utasításban leírtakat. A kezelést rendszeresen végezzük el, mert a védőréteg használat közben lekophat.

Következő lépés lehet a megelőzésben, hogy bármilyen piszok éri a cipőt, azonnal töröljük le róla, például a sarat vagy a nedves homokot. Ne hagyjuk, hogy beszívja a vászon, mert akkor sokkal nehezebb lesz eltávolítani. Használhatunk hozzá nedves ruhát vagy szivacsot, és egy csepp mosogatószert.

Az egész napos jövés-menés után hazaérve, ha nem is azonnal, de egy kis pihenő után vegyük elő azt az általános, univerzáslis tisztítószert, amivel a konyhapultot is takarítjuk, permetezzük be vele a cipőt (csak egy kicsit, ne áztassuk el az anyagot), majd papírtörlővel vagy konyharuhával töröljük le róla a vegyszert. Így rendszeresen és még időben megelőzhetjük, hogy a kosz beivódjon és hosszú távon rajta maradjon. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem szabad fehérítőt használni, mert az pont elszínezheti a fehér vászoncipőket.

Kézi mosás javasolt

Míg a cipőfűzőket nyugodtan bedobhatjuk a fehér ruhákkal együtt a mosógépbe, addig a vászoncipőt nem szabad sem mosógépbe, sem szárítógépbe tenni, mert leválhat a talpa, besárgulhat, vagy összemehet a mosásban. A cipőfűzőket egyébként mindig ki kell venni, ha a cipőt takarítjuk, mert a fűzők alatt és a lyukakban piszok maradhat.

A vászoncipő kimosását kezdjük azzal, hogy egy száraz kefével lekaparjuk róla a port és az egyéb szennyeződéseket. Ez azért fontos, hogy a vízzel ezt később ne mossuk bele a vászonba. Majd egy nedves (nem vizes), nagyon kicsit szappanos vagy mosogatószeres szivaccsal próbáljuk letörölni róla a sarat, a fűmaradványokat és a homokot. Óvatosan dörzsöljük a fehér vásznat, szükség esetén mossuk ki a szivacsot és ismételjük meg a folyamatot. Végül hagyjuk, hogy a cipő a szabad levegőn vagy egy ventilátor előtt megszáradjon.

A természetes tisztítószerek kedvelői összekeverhetnek szódabikarbónát és fehér ecetet egy kis tálban.

Az így kapott pasztába mártsuk bele egy fogkefét, és kenjük, finoman dörzsöljük be vele az egész felületet. Hagyjuk megszáradni, megkeményedni, majd keféljük le a nagyobb darabokat. A maradékot puha ruhával vagy papírtörlővel távolítsuk el a cipőről. A makacsabb foltok esetén (például fű vagy vér) használhatunk olyan folttisztítót, amit célzottan a foltra tudunk felvinni – ezt néhány perc hatóidő után mossuk le alaposan.

Mit kezdjünk a gumitalppal?

Kipróbálhatjuk az úgynevezett „univerzális tisztító szivacsot”, ami egy puha, fehér szivacs, és kiválóan lehet vele többek között műanyag felületeket tisztítani. Mártsuk vízbe, nyomkodjuk ki belőle a felesleget, és dörzsöljük át a cipő gumitalpát és orrát (a sima felületeken), majd töröljük le papírtörlővel. Ha szükséges, ismételjük meg a folyamatot.

Ha nincs otthon ilyen varázsszivacsunk, vegyünk elő egy régi fogkefét. Vizezzük be, tegyünk rá egy kevés univerzális tisztítószert, szappant vagy mosogatószert, és dörzsöljük át vele a cipő gumiból készült részeit. Akár a barázdás cipőtalpakat is átsikálhatjuk vele.

A fehérítőtől besárgulhat, ezért azt jobb elkerülni.

Érdemes megjegyezni, hogy a gumiból készült felületeket lehetőleg ne tegyük ki közvetlen napfénynek, mert attól is besárgulhatnak. Tároljuk a szekrényben, az ágy alatt, vagy más, naptól védett helyen. És általában igaz a fehér tornacipőre, hogy ne hagyjuk őket a nyitott ablak előtt, ne felejtsük kint az ajtó előtt vagy a teraszon, a sátor előtt, mert elázhat, poros lesz, anélkül koszolódik, hogy hordanánk. Aztán csak bosszankodunk miatta. De a következő fesztiválra még úgy is jó lesz…

Ajánljuk még:

Madarat tolláról, embert a madarakhoz való viszonyáról... Így tápláljuk szárnyas vendégeinket a hidegben!

Az igazi hideg napok beköszöntével madaraink is sátrat vertek az etetők körül, így minden reggel gyönyörködhetünk a kertünkben otthonra lelő szárnyas barátaink sokszínű látványában. Akadnak kisebbek és nagyobbak, más-más csőrkialakítással, más igényekkel és eltérő szokásokkal. Ha szeretnénk, hogy etetőink körül minél több fajt felfedezhessünk, akkor érdemes egy következő szintre emelnünk madáretetési gyakorlatunkat. Mutatjuk is, hogyan!