„Gyönyörűség volt nézni a mai estét. Örült mindenki. A három kis legény azért örült, hogy már csak egy nap választ el a Mikulás napjától s ma este kell a csizmákat az ablakba tenni, hogy tele legyen mindenféle széppel, jóval. Persze a csizmácskáknak tisztáknak kell lenniök. Neki fognak tehát s hamarjában olyan «puczolást» rendeznek, hogy egy kaszárnyában sem találni különbet. És ha az örömet valami megzavarja, az nem más, mint az, hogy miért nincs nekünk annyi kefénk, hogy háromnak lehetne egyszerre «puczolnia»…”
Egy 1896-os írás idézi fel bennünk a Mikuláshoz kötődő készülődés és várakozás pillanatait, aminek középpontjában a már jól megszokott csizma, és annak pucolása áll. De vajon elgondolkodtunk-e valaha azon, hogy miért pont a csizma, és egyáltalán mi köze lehet a csizmapucolásnak a Télapóhoz?
A történelmi források igencsak keszekuszák, ha a Mikulásról van szó: biztosan csak annyit tudunk, hogy a csizma kitételének szokása a közép- és észak-európai hagyományokból eredeztethető, és számos régi népszokás rétegződéséből alakult ki.
Az egyik legfontosabb eleme a Szent Miklós legendájából eredő adakozási motívum, mely szerint Szent Miklós püspök egy szegény családnak titokban aranyat dobott be az ablakán, és ez az arany a kandallón száradó harisnyába (vagy csizmába) esett bele.
„Tudta Miklós püspök, hogy a városban sok a szegény ember. Ezért különösen téli estéken, mikor legnagyobb a szegénység, felvette kopott ruháját, fejébe nyomta vedlett, öreg báránybőr süvegét. Toldott-foldott csizmáiba dugta öreg lábait. Bundájának mély zsebeibe pedig besüllyesztett aranypénzt is, ezüstpénzt is, így vette nyakába a várost. De nem a szép, nagy utcákba ment. Nem az emeletes házak világába. Letért a főutcáról és az esti sötétben elment egyedül, csendben, észrevétlenül a városszéli kis utcákba, hol a szegények laktak… Egyszer egy ablak előtt ment. Az ablak nyitva volt. Hallotta, hogy ott benn sírnak-rínak. Azért sírtak-ríttak, mert olyan szegények laktak ott, hogy már majdnem éhen haltak gyerekeikkel együtt. Miklós püspök belenyúlt a zsebébe, kivett egy kis zacskó aranypénzt és óvatosan bepottyantotta a nyitott ablakon át a szobába. Hej, nagy volt az öröm, mikor megtalálta a szegény család az aranypénzeket…Abban a városban a szegények ezután úgy tettek, hogy estefelé egy ablakot nyitva hagytak. Miklós püspök mosolyogva látta ezt. „Jól van, jól van édes gyerekeim. Értem, mit akartok.” Megsimogatta ezüstszakállát és bepotyogtatta az ajándékokat a szegények nyitott ablakain…”
Ez a történet a legváltozatosabb formákban terjedt el Európa-szerte, és kialakította a csizma kikészítésének hagyományát is. De van a történetnek egy másik ága is: A történészek szerint a Mikulás-ünnep előtti időkben, a téli napforduló körüli időszakban a skandináv területeken élő gyermekek csizmába tett répát, szénát tettek ki a vadászatot vezető Odin (a germán főisten) lovának, Sleipnirnek, mert úgy vélték, hogy Odin hálából ajándékot hagy a csizmájukban. Ez a pogány szokás később keresztényesedett, majd össze fonódott Szent Miklós alakjával is.
És végül nem szabad megfeledkeznünk a harmadik történeti szálról sem: a középkori, főleg német és osztrák szokásokról sem, amik szerint Miklós napján a gyerekek a hálótermi folyosókra tették ki cipőjüket, és a szerzetesek, nevelők ezt megtöltötték édességgel, gyümölccsel - persze csak azoknak a gyerekeknek, akik jól viselkedtek. Ez később átterjedt a polgári családok életére is, és egészen a 18-19. századig szimbolizálta a tisztaságot és megfelelő magaviseletet. A történészek szerint Magyarországon is a Habsburg Birodalom kulturális hatása érvényesült: így vált általánossá a Mikulás napjára történő csizmapucolás, aminek köszönhetően a csizma tisztasága a jó viselkedést szimbolizálta, és összekapcsolódott a jutalmazás és büntetés rendszerével.
A csizma pucolásának szokása tehát igen régre nyúlik vissza, és az évszázadok alatt számos szokást, jelentést és célt is magáénak tudott. Egy azonban biztos: még felnőttként is várakozással telve állunk Szent Miklós napjának elébe, mert ki tudja, lehet hogy idén nekünk is hoz valamit… persze csak akkor, ha gondosan kifényesítettük csizmáinkat!
