A poncsó minden évben az ősz sztárja – horgolj, köss magadnak te is!

Gyerekként tiszta szívből vágytam egy vállkendőre. Akkor kezdődött ez, amikor az egyik osztálytárs anyukája horgolt a lányának egyet, halvány rózsaszín fonalból. Akkor megfogadtam, hogy ha törik, ha szakad, nekem lesz vállkendőm, meg lesz poncsóm is – akár más készíti el, akár saját magam. Az a vállkendő- poncsószerűség volt a motivációm alsósként, hogy megtanuljak horgolni. Addig könyörögtem a nevelőanyámnak, míg vett nekem fonalat és meg is tanított a bűvészmutatványra, amiért a mai napig hálás vagyok neki. Felidézni sem tudom már, gyerekként, kamaszként, fiatalasszonyként mennyi szuper dolgot horgoltam, aztán kötöttem, később szabtam, varrtam magamnak, a gyerekeknek, ismerősöknek, hány táska, sapka, sál és bizony poncsó is kikerült már a horgolótűm alól. Mivel alkotni, a két kezünkkel létrehozni új dolgokat szenzációs érzés, egy-egy kész darab után sem dobom el a kötő-vagy horgolótűt. Valamit mindig jó csinálni – akkor is, ha nem a kell hajt.

Poncsókészítés kezdőknek

Ha valakinek megmutatnám, milyen csodás érzés az alkotás, nem a horgolásnak, pláne nem a kötésnek az alapjait mutatnám, hanem azt, ez a poncsónak is használható sál hogyan készül: igen egyszerűen, egy nagy kockás anyagot csak körbeszegtek. Ezt a modellt nyugodtan próbáljátok ki otthon – kezdésnek, próbálkozásnak éppen megteszi. Akár egy régi, de tiszta, foltmentes asztalterítővel is játszhattok. 

Ha már magabiztosabbak vagytok, vegyetek poláranyagot. Mérjétek le az ujja hosszát (a karotokon csuklóig), meg azt a hosszt, ameddig szeretnétek, hogy érjen. A két adat segítségével szabjatok egy négyzetet, vagy ha hosszúkásra szeretnétek, akkor téglalapot. A polár anyag nem bomlik, még szegni se kell. De ha van kedvetek bevagdoshatjátok körbe, mintha rojtos lenne. Aztán csak tekerjétek a vállatok köré.

Ha „igazi” poncsót szeretnétek, nem sálszerűt, akkor ezt a darabot javaslom mintának. Hasonlóan készül, mint az előző, ráadásul ha jó anyagot választotok, a látvány pont olyan gyönyörű, mint az ősz. Jómagam el tudom képzelni, hogy egy aranyló fényben fürdő őszi délutánon egy ilyen poncsóban sétálgatok, miközben a fejem fölül hullanak a sárga falevelek. 

De az ősz színeit hozza ez a kötött, csodapuha, rojtos poncsó is, amit az alaplépések elsajátítása után bárki megköthet:

Visszafogottabb színekkel, de ugyanúgy alaplépésekkel készül ez a darab is:

Haladók választásai

Csak semmi pánik, ha jön az ősz. Ebbe a szemmel láthatóan extrameleg, vastag kendőbe burkolózva nem kell tartani az őszi széltől sem. Egyébként nagyon érdekes és vonzza a szemet a mogyorószínbe szőtt, elő-előbukkanó vörös minta. Számomra ez a modell a bizonyíték arra, hogy a kevés mindig több – elkészíteni pedig nem is nagy ördöngősség, ha már ismerjük az alapokat!

 

Mámorító ez a színkavalkád a szemnek, Szerintem ez az egyik legszebb csodája az ősznek, hogy olyan sok lágy, meleg, megnyugtató színt tár elénk. Kedvünk támad belehemperegni ezekbe az árnyalatokba, akár az avarba egy erdei sétán. Színátmenetes fonalból készülhetett ez a darab, dolgoztam már én is sokszor ilyen szépséggel – érdemes horgolótűt kapni a kezetekbe és nekiveselkedni ennek a nagyon egyszerűen elkészíthető darabnak. 

 

Ez az izgalmas mintákat felvonultató darab igazából bonyolultabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Hiszen ez egyetlen hatalmas, hosszú-hosszú sál, amit a vállára terített a modell. Persze a színek összeválogatása igazán profi, és a két nagy bojt a csücskökben... telitalálat.

Ki mondta, hogy a lila nem menő? Ősszel is az, meg télen és nyáron és tavasszal is a legmegkapóbb színek közé tartozik. Ezt a darabot is azért választottam, hogy bebizonyítsam a lila a legjobb választás annak, aki nem fél a színektől. Aki azt gondolja, a lila nem őszi szín.... az nézze meg jól a az őszi vadszőlőt, ahogy lilul a termés a vöröslő levelek között. Bizony tele van lilával ősszel is a természet.