Eltelik, elillan, elfogy, vagy éppen annyi van belőle, mint a tenger – az időt megfoghatatlan mivolta miatt az aktuális állapotunk szerint érzékeljük. Bár sokszor mi is tehetünk arról, hogy a szűkében vagyunk: a halogatás vagy a rossz gazdálkodás miatt bármikor kicsúszhat a kezeink közül. Íme 3 + 1 módszer, ami segít összeszedetten élni. 

Az üvegdíszek és csillogó füzérek mellett jól megférnek az ehető karácsonyfadíszek. Kétségkívül a szaloncukor a legnépszerűbb mind közül, de a mézeskalács és a habkarika is sokunk kedvence. 

Megnéztük a stockholmi karácsonyi vásárt, ettünk sáfrányos péksüteményt, élveztük a havat – megismertük az adventi csodavilágot Svédországban. Karácsony előtt repülünk haza, sok-sok élménnyel és tapasztalattal a poggyászunkban.

A túlzott cukorfogyasztásról elsősorban az elhízás jut eszünkbe. Pedig emellett még számos káros egészségügyi hatása lehet, ha nem figyelünk oda tudatosan arra, hogy mennyi cukorral bombázzuk nap mint nap a szervezetünket.

A boszorkányos gyógynövények szervezetünkre gyakorolt hatását nem kell bemutatni: meggyógyulhatunk tőlük, de ha rossz kezekbe kerülnek, akár a vesztünket is okozhatják. Nem mindegy, hogy miből, mennyit és hogyan keverünk össze – ennek igazán mély tudásával kevesen rendelkeztek a régi időkben is. Nem csoda, hogy ezeket a nőket (és férfiakat) gyakran boszorkánysággal, mágikus képességekkel vádolták, hiszen a különleges tudásuk miatt izgalmas misztikum vette őket körül – és meglehetősen veszélyeseknek tűntek.

Minden évben alig várom, hogy megkezdődjön az ünnepi időszak. S bár az időt nem tudom megsürgetni, egy-két csellel próbálom becsapni saját magam. A díszítéssel várok, de a kekszek és teák korábban előkerülnek. Aztán következik a forró kakaó, a vaníliás tej és a chilis forró csoki... Egy sor lélekmelengető ital az ünnepi készülődés mellé, a hideg téli napokra.

A másoknak való megfelelésre szükségünk van a hatékony és harmonikus együttéléshez. A baj csak akkor kezdődik, amikor ez a megfelelés az egyén, az egyéniség rovására megy. Nálam néhány éve jött el az a pillanat, amikor nagyobb teret adtam magamnak a saját egyéniségem megtalálására, kibontakozására. Még úton vagyok.

Fontos felismerni a depresszió jeleit, s ha úgy hisszük, azonosítottuk, a legjobb, ha szakemberhez fordulunk. Nem csak télen kell így eljárni, de a tél beköszöntével különösen fontos, hogy ismerjük fel az intő jeleket, és tisztában legyünk azzal, mit érdemes tennünk, ha érintett van a környezetünkben, esetleg magunkat érezzük rosszul. Ahogyan muszáj lenne végre azt is megtanulnunk: ha nehézség van az életünkben, szomorúak vagyunk, az nem jelent rögtön depressziós állapotot. És ha a megkülönböztetésre nem vagyunk képesek, magunknak és másoknak is árthatunk.

Szerencsére nemcsak szerintem, de mások szerint sincs azzal baj, ha olykor hangosan beszélünk önmagunkkal. Az önbeszéd lehet motiváló és segíthet feldolgozni a velünk történteket. Mi tagadás, nekem valóban szokott segíteni, hogy ha mással nem is, de legalább magammal megbeszéltem egy éppen szembejövő problémát. 

Van olyan ismerősöm, akinél bármikor jártam, mindig tiszta lakásban fogadott. Sehol egy koszos bögre, egy ledobott táska vagy egy paca a konyhapulton. Utánajártam és rájöttem: egyszerűen képtelenség, hogy nekem valaha is ilyen otthonom legyen.

Néhány hete érkeztünk Svédországba, a fővárostól körülbelül félórányi autóútra lakunk. Mindig érdekes eltölteni hosszabb-rövidebb időt egy másik országban, megtapasztalni a különbségeket ahhoz képest, amit otthon megszoktunk. Egyelőre nem csalódtam a svédekben, sőt: továbbra is megfigyelem őket, hogy megtudjam, miben nyilvánul meg távolságtartásuk, vagy hogy vajon miért nem feszülnek pattanásig az idegeik, amikor sorba kell állni?

Nem lehet a kedvességet erőltetni, azt őszintén éreznünk kell ahhoz, hogy valóban célba érjen. Az önzetlen segítségnyújtás mindennél többet ér, s talán ez az egyik legegyszerűbb módja, hogy kedvesek legyünk másokkal.