A depresszió betegség, a szomorúság nem az – mindenki érdeke, hogy nevén nevezzük a dolgokat!

Pszicho

A depresszió betegség, a szomorúság nem az – mindenki érdeke, hogy nevén nevezzük a dolgokat!

Fontos felismerni a depresszió jeleit, s ha úgy hisszük, azonosítottuk, a legjobb, ha szakemberhez fordulunk. Nem csak télen kell így eljárni, de a tél beköszöntével különösen fontos, hogy ismerjük fel az intő jeleket, és tisztában legyünk azzal, mit érdemes tennünk, ha érintett van a környezetünkben, esetleg magunkat érezzük rosszul. Ahogyan muszáj lenne végre azt is megtanulnunk: ha nehézség van az életünkben, szomorúak vagyunk, az nem jelent rögtön depressziós állapotot. És ha a megkülönböztetésre nem vagyunk képesek, magunknak és másoknak is árthatunk.

Boldogtalannak lenni nem egyenlő a depresszióval. Sokan nagyon lazán kimondják, hogy „milyen depisek”, mert nem úgy sikerült a hetük a munkahelyükön, ahogy tervezték. Még az sem depresszió, ha kilátástanul szomorúnak érezzük magunkat, például akkor, amikor megszakítunk egy hosszabb ideje tartó kapcsolatot.

A depresszió a szomorúságnál sokkal összetettebb és bonyolultabb. Éppen ezért, érdemes ismerni a jeleit, kritériumait, különösen most, a téli időszakra jellemző befelé fordulás erősödésével. Mondhatjuk: szezonja van a depressziónak, ugyanis a napos órák számának csökkenésével az arra hajlamos embereknél (újra)kezdődhet egy depressziós periódus.

Hogy mik lehetnek a figyelmeztető jelek?

Reménytelenség és érdektelenség

A súlyos depresszió egy olyan hangulati rendellenesség, amely befolyásolhatja az élettel kapcsolatos általános érzéseinket. A reménytelen vagy tehetetlen életszemlélet a depresszió leggyakoribb tünete. Olyan érzésekkel társulhat, mint az értéktelenség érzése vagy önmagunk gyűlölete, esetleg a nem megfelelő formában érzett bűntudat. Gyakori mondatok depresszió esetén, hogy „minden az én hibám” vagy a kérdés: „mi értelme van ennek az egésznek?”.

A súlyos depresszió másik gyakori jele, ha valaki elveszti az érdeklődését minden iránt, még az olyan dolgok sem hozzák lázba, amit korábban szívesen csinált. Ilyenek a hobbik, ha valaki például él-hal a zenéért, de ott porosodik a sarokban a hegedű, vagy korábban mindene a kertészkedés volt, de már az idejét sem tudni, mikor nézett rá a virágágyásokra. És ide tartozik az intim együttlét is: a csökkent nemi vágy, sőt az impotencia is a depresszió gyakori tünetei közé tartozik.

Alvászavar és szorongás

Az érdektelenség egyik fő oka az a fokozott fáradtság, amit a súlyos depressziótól szenvedők jellemzően éreznek. Ez a mentális betegség ugyanis gyakran jár együtt energiahiánnyal és elsöprő fáradtságérzettel. Mindez túlzott alváshoz vezethet – ezért van az, hogy aki depressziós, gyakran akár napokig ki sem akar kelni az ágyból. Főleg, ha mindehhez hozzájárul a fokozott álmatlanság – így már szinte egyenes út vezet a következő jellemzőhöz, ami nem más, mint a szorongás.

A szorongás nem a depresszió tünete, viszont gyakori velejárója. A szorongás tünetei között szerepel többek között az idegesség, nyugtalanság, feszültség; a pánik vagy félelem érzése; gyors szívverés és gyors légzés, fokozott izzadás, izomrángások és koncentrációzavar.

Ingerlékenység és harag

Bár a tünetek hasonlóak, az egyes kutatások szerint van egy lényeges különbség a férfiak és a nők között a depresszió esetében, ez pedig az ingerlékenység, ami a férfiakra sokkal inkább jellemző, ahogyan a menekülő vagy kockázatos viselkedés, valamilyen drog használata, vagy a rosszul meghatározott, rossz helyre koncentrálódó harag érzése is inkább őket érinti. Ráadásul

a férfiak jellemzően kisebb valószínűséggel ismerik fel a depressziót, és kérnek segítséget, mint a nők.

Étvágytalanság, túlevés, súlyproblémák

A súlyos depresszióban szenvedőkre igaz lehet a kóros étvágytalanság (és fogyás), ahogyan a hirtelen megnövekedett kalóriabevitel (és hízás) is megjelenhet. Ez személyenként eltérő attól függően, hogy ki milyen alkat. Mindenesetre az étrend nem szándékos megváltoztatása is lehet a depresszió jele, különösen, ha a korábban említett jellemzők közül többet is felismertünk már valakinél.

Hullámzó érzelmek és halálvágy

Ha valaki az egyik pillanatban egy mennydörgés-szerű dühkitörést produkál, a másik pillanatban pedig magába roskadva sír, pedig a külső körülmények valójában semmit nem változtak, a változás csak az egyénen belül történt meg, akkor joggal gyanakodhatunk arra, hogy az illető depressziós. Az ilyen módon hullámzó érzelmek,

a hangulatingadozás is a depresszió velejárója lehet.

Ahogyan a halálvágy isÉvente világszerte 800 ezer ember vet véget az életének. Bár az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján Magyarország már nincs a tízes lista élvonalában, mert 2010 óta 30 százalékkal csökkent a százezer lakosra jutó befejezett öngyilkosságok száma, 2018-ban még mindig 1698-an fordultak saját maguk ellen. Azt pedig szintén tudjuk: az öngyilkosságban elhunytak jelentős százaléka (56-87 százalék) a végzetes döntés meghozatalakor depressziós epizódot él át. Ez is mutatja, mennyire fontos, hogy ha a felsorolt tüneteket felismerjük valakinél (vagy magunkon), s azok huzamosabb ideig (több mint két hétig) fennállnak, kérjünk segítséget. A felismerés ugyanis az első lépés ahhoz, hogy megfelelő segítséggel kilábaljon a bajból az illető, és új életet kezdhessen.

Ezért nagyon fontos, hogy nevezzük depressziónak, ami az, és ne nevezzük annak, ami nem! Egy komoly betegségről van szó. Ha a köznyelv elhasználja a nevét, a közgondolkodás rosszul azonosítja az általa jelölt állapotot, lehet, hogy nem kap segítséget, akinek szüksége lenne rá, pusztán azért, mert nem ismeri fel gondjait!

Ügyeljünk a szavainkra, és figyeljünk egymásra!

Van segítség: 116-123

Ez az éjjel-nappal bármikor hívható a lelki elsősegély telefonszáma. Karácsonykor is hívható! A 116-123-as telefonszámon mindig találhatunk valakit, aki meghallgat, aki segíthet nekünk akkor is, ha magányosnak érezzük magunkat, ha úgy érezzük, nincs kiút. A szám Magyarországról ingyenesen hívható.