Minden, amit a hónaljszőrről tudni akartál (és az is, amit nem)

A testen lévő szőr az őskorban melegítésre szolgálhatott, az orrban lévő szőrszálak a port hivatottak kiszűrni, a nemi szerveknél pedig szintén védelmi funkciója van a szőrnek. A hónaljszőr azonban sem fertőzésektől sem a portól sem véd, mégis mindenkin ott éktelenkedik – látszólag indokolatlanul. De természetesen nem ok nélkül nőtt rajtunk ezeréveken át ez a szőrkupac, létezésének pozitív hozadéka van ugyanis társas kapcsolataink alakulásában. A hónalj feromonokat tartalmazó szagot bocsát ki, aminek nagy szerepe van a szexuális vonzalom kialakulásában. A meghagyott szőr segítségével a szervezet által termelt feromon megreked, ezáltal tovább megmaradva, és az izzadsággal keveredve, párologva sokkal erősebbé válik. A természetes testszag nem összekeverendő az ápolatlanság szagával, míg előbbi kívánatos lehet, utóbbi közel sem az...

Érvek a hónaljszőr mellett

Mára a tudomány is sokat foglalkoztak testünk természetes illataival, szagaival. Kimutatták például, hogy 

a természetes testszag szagolgatása stresszoldó hatással bír,

és azt is, hogy a nők testszaga a ciklusok állásáról is árulkodik, a peteérés során a nők illata megváltozik, testük ezzel is üzenetet küld a férfiaknak. Ha meghagyjuk a szőrt, ezeket a hatásokat erősítjük. Hogy helyesen értsük ezt az állítást, fontos leszögezni: az izzadság, vagyis természetes testszagunk önmagában nem kellemetlen, csak a hónaljban lévő baktériumok tehetik azt büdössé. Vagyis egy tiszta, de izzadt hónalj még nem kellemtelen szagú.

A szőr megtartása mellett szól az is, hogy az védelmet nyújt a súrlódás ellen, amit futás, séta vagy egyéb tevékenységek során észlelhetünk, és a meghagyott hónaljszőrrel elkerülhetőek a benőtt szőrszálak, a kiütések és a bőrirritáció is.

Érvek a hónaljszőr ellen

A hónaljszőr meghagyásának nemcsak előnyei, hátrányai is vannak. Mint egy 1953-as tanulmány rámutatott, hamarabb érezhetjük büdösnek magunkat, ha nem távolítjuk el a szőrt, különösen azért, mert abban jobban megülhetnek a szagokat okozó baktériumok. A borotválatlan bőr tisztítása is nehezebb, a sima felületen ugyanis könnyebben és hatékonyabban bejutnak a szappanok és egyéb tisztálkodószerek. 

Egy 2016-os kutatás azt is felmérte, hogy a hónaljszőr léte vagy nem léte milyen mértékben befolyásolja az erős testszagot: kiderült, hogy a gyantázott vagy szőrtelenített hónalj sokkal kellemesebb szagokat áraszt, mint az, amihez nem nyúlnak hozzá vagy az, amit ollóval kurtítanak. 

A hátrányok között az előnyökhöz is vissza kell kanyarodnunk, azok fölött ugyanis (részben) már eljárt az idő. A feromonok szerepe bár ma is fontos, közel sem annyira jelentős, mint a civilizáció korábbi időszakaiban. Mára – és ezt egy 2013-as tanulmány is alátámasztotta – a férfiak előnyben részesítik a dezodort használó nők illatát, ugyanis magabiztosabbnak, nyugodtabbnak és megbízhatóbbnak tartották azokat a nőket, akik dezodorral gondoskodnak testszagukról. Vagyis azért megtartani a hónaljszőrünk, hogy azzal csábítsunk, nem a legokosabb dolog. 

Már csak azért sem, mert azt is kimutatták már: 

a hónaljszőr eltávolítása akár a társdalomban elfoglalt helyet is szimbolizálhatja,

és akár ezzel az aprósággal is pozitív irányba befolyásolhatjuk a rólunk kialakult képet!

Szőrtörténelem

Az 1900-as évek elején a nőket egyáltalán nem érdekelte, hogy szőrös-e a lábuk, s ekképp feltételezhető, hogy a férfiakat sem zavarta pár kósza szál. Persze akkoriban a nők hosszú ruhákat hordtak, ami takarta a lábat és a hónaljat is, vagyis ha lekerültek a rétegek, a férfiak valószínűleg nem a szőrt nézték meg rajtuk először. Ebben az időszakban a test szőrtelenítése maximum a táncosnők és színészek körében dívott, a háziasszonyok inkább csak az arcukon, nyakukon és alkarjukon ritkították a szőrt – ha egyáltalán ritkították.

1915-ben jelentek meg az ujj nélküli ruhák, és nem sokra rá egy hirdetés, ami a hónalj alatti szőrszálak eltűntetését javasolta. Ekkoriban újdonság volt, hogy ez a terület is szőrtelenítésért kiált, sokáig is tartott, mire e nézetet tömegek tették magukévá. Az ötvenes évekre Nyugat-Európában természetessé vált, hogy a nők lába sima, de a hónaljszőrt fennhagyni még a nyolcvanas években is belefért. A kilencvenes évekre érett be a sokévnyi reklám, ekkorra a nők nagyobb része borotválta a hónalját, a kétezres évektől pedig már-már elvárták a nőktől, hogy szőrtelenek legyenek.

Azok, akik nem szabadultak meg a hónaljszőrtől, furcsálkodó, undorodó tekinteteket kellett kiállni, hiszen legyen bármilyen tiszta az ember, a hónaljszőr sokáig az igénytelenség szimbóluma volt. Még a férfiak körében is elterjedt ez a nézet az elmúlt húsz évben, ezért is borotválja sok férfi a hónalját.

A trend azonban ismét változóban van. Egyre több nő dobja el a borotvát, s hívja fel a figyelmet arra, hogy szőrösen is lehet igényes, ápolt és szép valaki. A koronavírus alatti lezárások során sokan elhagyták a szőrtelenítést, és a nyitás után is vállalták testük természetes adottságait.

A nagyvállalatok egy része partner is ebben, a Nike például borotválatlan hónaljú modelljét kérte fel egy reklámjához, egy másik cég pedig kifejezetten e szőrfajta ápolására dobott piacra terméket.

Azok a nők, akik bátran viselik a szőrt a test bármely részén, ma már nemcsak büszkék a szőrszálaikra, hanem egyfajta tüntetőeszközként is használják azokat, jelezve, hogy önmaguknak akarnak megfelelni, nem a társadalom elvárásainak. Hogy ez a trend maradandóbb lesz-e, mint az eddigiek, nem tudhatjuk, de az emberiség történetét elnézve abban biztosak lehetünk: örökké nem tarthat ez sem.