Szép

Mitől szép a nő negyven felett? – Egy pszichológus és egy senior modellügynökség vezetőjének véleménye

Manapság gyakran mondjuk, hogy az negyven vagy éppen az ötven az új harminc. Ez a korosztály frissebb, aktívabb, fiatalosabb, mint az előző generációk. Fontos számukra, hogy ne pusztán létezzenek a világban, hanem nyomot hagyjanak, emellett csinosak, okosak és szépek – néha mégis láthatatlanok. Mit tehetnek azok, akik már régebb óta fiatalok, azért, hogy ne maradjanak észrevétlenek a világban? E kérdést szerettük volna minél alaposabban körbejárni, ezért Meskó Norbert pszichológussal és a kizárólag negyven feletti modellekkel dolgozó SilverChic Modellügynökség vezetőjével, Ilkaházi Júliával beszélgettünk a negyvenes nők szépségél.

Norbert, először téged kérdeznélek: a tudomány hogyan vélekedik a szépségről? Mitől szép egy szép nő, a tudomány szerint?

Meskó Norbert: A női szépség egyik univerzális szignálja a fiatalságot sugárzó testi és arcbéli jellegek. Ezek a tulajdonságok rendkívüli mértékben felértékelődnek a rövid távú párválasztás kontextusában: aki rövid távra keres partnert, elsősorban annak fizikai megjelenésére fókuszál. Mivel fajunk egyedfejlődése rendkívül idő- és energiaigényes és a kétszülős utódgondozásra épül, ezért minden kultúrában megtalálható a hosszú távú, elköteleződésen alapuló párválasztás is. Ebben a kontextusban pedig a fizikai vonzerő mellett számos belső tulajdonság is fontossá válik: a megbízhatóság, az őszinteség, a kedvesség, az együttműködés, a lelki stabilitás, a gondoskodás, az intelligencia és a humorérzék. Viselkedéskutatóként azonban talán nem is a hagyományos értelemben vett szépségről beszélnék elsősorban, hanem inkább a vonzóságról. A szépség inkább egy esztétikai kategória, amit használhatunk egy magával ragadó tájra, egy jól formatervezett tárgyra, egy szemet gyönyörködtető épületre, stb. A vonzás pedig inkább a személyközi térben történik. Ha valaki vonzó, akkor óhatatlanul kiváltja a környezete figyelmét, érdeklődését, közeledését. Az ember vonzereje pedig erősen kontextusfüggő.

 Meskó Norbert

Akkor a tudomány szerint mitől lehet szép egy nő negyven felett? Sokaknak akkor már nem az utódnemzés, a párválasztás a legfontosabb kérdés. 

Meskó Norbert: Egy negyven feletti nő szépségét vagy inkább vonzóságát éppen az adja, hogy miként lett úrrá élete nehéz helyzetein, milyen megoldásokat talált a magánéleti és munkahelyi krízisekre, illetve mindezt hogyan illesztette bele a személyes identitásába. Az olyan külsőségek mellett, mint hogy egy-egy testrésze nem túl nagy vagy nem túl kicsi-e (amely fontosságát a média túlhangsúlyozza) éppen

az adja egy negyvenes nő vonzerejét, ha végre harmóniába tud kerülni önmagával.

Az a veleszületett vagy megszerzett magabiztosság, hogy ő úgy szép, ahogy van. 

Júlia, a tapasztalatok is ezt mutatják? A negyvenes modellek magabiztosabbak, mint a fiatalabbak?

Ilkaházi Júlia: Én is úgy tapasztalom, hogy az a nő, aki önismereti úton eljutott valameddig, tisztában van erősségeivel és gyengeségeivel, megismerte és elfogadja magát, az olyan kisugárzással rendelkezik, amitől szépnek látja a környezete. Magyarán attól szépek a nők – bármilyen korban –, hogy rendben vannak magukkal. Negyven felett meglátszik annak a jutalma, hogy már nem akarunk feltétlenül megfelelni másoknak, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, hogy egy sikeres élet áll mögöttünk. Ha egy nő kiteljesedett, a saját maga számára kitűzött célokat elérte, van benne magabiztosság, bátorság, bölcsesség, tapasztalat, akkor az látszik is rajta. A mi szakmánkban a jó fotók ezt fel is erősítik. 

Közben a címlapokon, a neten csupa olyan fotót látunk negyven feletti nőkről, amelyeken alapos utómunkát végeztek. Ezt a retust a valós életben hiányoljuk – nem lehet, hogy éppen ez rombolja az „átlagnők” önbizalmát?

Ilkaházi Júlia: Van olyan fotós, aki a retusálásra teszi a hangsúlyt, és létező műfaj a szépítő fotózás is, de én – és sok más szakmabeli – olyan fotósokat keresünk, akik meg tudják mutatni, milyen valaki igazából. Egy jól elkapott fotón gyakran látszik a megélt bánat, fájdalom is, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ha valakinek jól van a lelke, az különleges ragyogást, kisugárzást ad. Én ezeket a valódi fotókat szeretem. Egyébként pedig a smink, a megcsinált haj, a styling is akkor működik, ha a belső rendben van, hiszen csak arra lehet építeni. 

MI A SZÉP? – A női szépség története
Az őskorból fennmaradt leghíresebb női alak a willendorfi Vénusz. Hatalmas keblével, hasával, dús idomaival vélhetően a kőkorszaki nőideált testesítette meg. Az ókori görög szépségideált a milói Vénusz testesíti meg, ők úgy tartották, hogy az a szép, ami szimmetrikus, arányos. A középkor szigorú vallásossága, puritánsága mondhatni nem foglalkozott a külső szépséggel. A reneszánsz elhozta a mély dekoltázst, sőt a festészetben a fedetlen kebleket. A szépség egyfajta érzékiséggel, bujasággal vált egyenlővé. Aztán I. Erzsébet teremtett új divat- és szépségeszményt fehérre púderezett arcával és vérvörösre rúzsozott szájával. A barokk korban ismét a dús formákat kedvelték, a kissé molettebb alkatú hölgyek voltak a legvonzóbbak. A francia forradalom után az egyszerű öltözék és a minimális smink, a visszafogottság vált a szépség szinonimájává. A viktoriánus korban pedig a már-már önsanyargató karcsúság, a testet kínzó abroncsok alakították elég széppé a hölgyeket. A 19. és 20. század fordulóját a sápadt, szinte sminknélküli, derekat és kebleket hangsúlyozó fűzőt és nagyszoknyát viselő, feltűzött hajú nőket kedvelték, az első világháborút követően pedig – mivel  a háború idején sok nő elkezdett dolgozni – a fiúsabb frizura és testalkat lett az etalon. A harmincas évek és a világgazdasági válság, majd a második világháború okozta pénz- és élelmiszerhiány elhozta a kényszerű karcsúságot, a kognitív disszonancia jegyében ezt nyilván szépnek is mondták. Az 50-60-as évek a „marilynmonroe-i” nagykeblű, darázsderekú szépségek időszakának számított. A 60-as és 90-es évek között divatba jöttek a „pálcikalányok”, Twiggyvel kezdve, Kate Moss-szal folytatva a sort. Napjainkban a közösségi média és a filmipar befolyásolja leginkább azt, hogy milyen a szép, tökéletes nő – most éppen fiatal és karcsú, de szerencsére egyre több törekvés van afelé, hogy ne csak a nádszálvékony huszonéveseket tekintse vonzónak. Ashley Graham, a plus size modell több mint húszmillió követőt gyűjtött össze az Instagramon.

Az Silver Chic modellügynökség harcol a sztereotípia ellen, miszerint a szépség egyenlő a fiatalsággal. Mi inspirálta az ügynökség vezetőjeként arra, hogy mindezt meg is mutassa?

Ilkaházi Júlia: Édesanyám fiatalon, negyvenévesen hunyt el, nem volt előttem minta ebből a korosztályból. A nagyszüleim neveltek fel, és a nagymamám számomra a leggyönyörűbb és legnőiesebb nő volt a világon. Karády Katalinos díva, aki nyolcvan felett is fantasztikus nő volt. Szerettem volna olyan nőkkel körülvenni magam, akik utat mutatnak, hogyan lehet szépen előrehaladni a korral. Amikor elindult az ügynökség, az első vágyam az volt, hogy lefotózhassam Uhrik Teodóra táncművész balettpedagógust, számomra ő testesíti meg a hetven feletti tökéletes nőt.

 A képen Ilkaházi Júlia || Fotós: Szántai Gábor

Arról beszélgetünk gyakorlatilag, hogy a szépség belülről fakad. De mit tehetünk, hogy szépnek érezzük magunkat?

Meskó Norbert: Érdemes megismerni a saját működésünket: a jó minőségű táplálék és a megfelelő testmozgás mellett érdemes olyan tevékenységeket űznünk minél többet, amelyek örömet okoznak. Érdemes megválogatni, kikkel vesszük körbe magunkat: ha valaki folyamatosan negatív tükröt tart elénk, leértékel, elbizonytalanít, akkor nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy vonzónak érezzük magunkat. Pedig

a lelki egészség szempontjából kifejezetten fontos, hogy vonzónak, szexinek, szeretettnek érezhesse magát egy nő – és ez független az életkortól.

A saját vonzóságunkba vetett belső meggyőződés valójában az egészséges pszichológiai működésünk része. Ha bizonytalanok vagyunk magunkkal kapcsolatban, érdemes számot vetni önmagunkkal és eldönteni, hogy merre halad az életünk: arra, amerre szeretnénk, vagy valahol máshol járunk? Ha nagy az eltérés, nem késő változtatni a hozzáálláson, szokásokon, életvitelen. Negyven-ötven évesen még számtalan lehetőség áll előttünk! 

Ilkaházi Júlia: Mi nemcsak modellügynökségként működünk, hanem civileknek is tartunk modelltanfolyamot, ami éppen arról szól, hogy meglássuk magunkban a szépséget, megtanuljuk azt mutatni. Egy ilyen tanfolyam nem olcsó, de ha nem áldoznánk rá, sem vagyunk elveszve: a neten manapság szinte minden elérhető. Én millió sminkes tanfolyamot végeztem, és még mindig sok videót nézek egy sminkelés előtt és akár lépésről lépésre lekövetem azokat. Az is fontos, hogy a hozzánk illő színekben járjunk, ebben egy színtanácsadás sokat segíthet. Aztán figyeljünk a fazonokra, a megfelelő ruhaméretre.

És mi a helyzet azzal a jelenséggel, hogy az ötven az új harminc? Az úgynevezett Perennial generáció, azaz évelők vajon szebbek, mint a korábbi generációk hölgyei?  

Meskó Norbert: Ez az elnevezés egy alapvetően munkaerő-piaci megközelítést takar, amely ennek a generációnak a versenyképességét emeli ki. Ez nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy a nyugati világ alapvetően elöregedő társadalmaiban az ötvenesek általában vezető pozícióban vannak, magas fizetéssel és még viszonylag fiatalok. Egy olyan társadalmi rétegről beszélünk, aki meg tudja fizetni a jó minőségű ételeket, a fitnesz-edzőt, a felső kategóriás kozmetikumokat, a drága szépészeti műtéteket. Nyilván nem véletlen, hogy pozitív jelzőkkel ruházzák fel őket, és folyamatos luxus-fogyasztásra sarkallják őket. Viszont az, hogy szebbek-e, mint amikor a nagyszüleink voltak ötvenes éveikben, az nézőpont kérdése. 

A mai világ mércéje szerint, amelyben egy ötvenéves embernek a szépsége egy harmincévesével kell hogy versenyezzen, talán a nagyszüleink alulmaradnának.

De valójában van-e bármi értelme egy ilyen szépségversenynek, azon túl, hogy a multicégek profitot termelnek abból, hogy szexibbek akarunk lenni annál, mint harmincéves korunkban voltunk? Vajon tényleg ez lenne az ember értékmérője? 

Ilkaházi Júlia: Szerintem is fontos azt tudatosítani, hogy a szépség nem függ a pénztárcánktól és a fizikai állapotunktól, vagyis nem attól leszünk szebbek, hogy megveszünk valamit. Az egészséges életmódot egy – ingyenes – intenzív sétával vagy kutyasétáltatással is el lehet érni, ahogyan a divatos öltözék sem megfizethetetlen. Nekem szívügyem a fenntartható divat, nem vagyok hajlandó fölöslegesen ruhákat vásárolni és szemetet termelni. Nagyon kevés ruhadarabot veszek, gyakran másodkézből. És megtapasztaltam azt is, hogy elég egy jó farmer, egy fekete szoknya vagy nadrág, egy fehér blúz, egy garbó és egy fehér póló, vagyis egy jó alapruhatár. Ha ezek megvannak, kiegészítővel minden alkalomra lehet variálni.

Minimálban is tudunk szépek lenni.

Lehet valójában definiálni a szépséget?

Meskó Norbert: Nincs hivatalos definíció. Ami azért nagy kár, mert így a szépségipari cégek mindig kitalálnak egy újabbat. Például a ’70-es évek közepétől egy francia cég azt hirdeti, hogy azért vásárolják meg az átlagosnál drágább terméküket a nők, „mert megérdemlik”. Így lett a feminizmus egyenjogúsági törekvéséből vásárlásra ösztökélő szlogen. A fogyasztói társadalomban a női szépség képe már az 1860-as évektől (a Harper's Bazaar és a Vouge indulása óta) mindig valamilyen elérhetetlen ideál formájában jelenik meg. A célközönség a saját szépségében, értékességében bizonytalan nő, akinek el lehet adni valamit, amitől szebbnek, magabiztosabbnak, értékesebbnek érezheti magát egy darabig – amitől újra és újra vásárol. Ehhez persze arra van szükség, hogy a női szépséget a vonzó kinézettel azonosítsuk, hogy elhiggyük: az a szép nő, aki fiatalabbnak néz ki, mint amennyi. A szépségipar definíciói nem foglalkoznak a belső értékekkel. Ha erre hagyatkoznánk, még elhinnénk, hogy rendben van az, ha valaki csinosan öltözködik és sminkeli magát, de a lelke mélyén mondjuk önző, manipulatív és bosszúálló. De szerencsére jó emberismerettel át lehet látni a szitán: a női szépség nem az előnytelen belső tulajdonságokat takaró külsőt jelenti, hanem a külső és belső tulajdonságok harmóniáját.

Ajánljuk még:

„Ne dobj ki semmit!” – így öltöztek liszteszsákokból az amerikaiak a nagy világválság idején

Minél nagyobb a nehézség, annál erősebb fokozatra kapcsol a kreativitás – többek között ezért tapasztalhatjuk, hogy aki igazán nagy bajban van, kevesebb energiát fordít panaszkodásra. Az 1930-as, 40-es évek Amerikájában lett volna ok a csüggedésre, hiszen a nagy gazdasági világválság mindenkit alapvető méltóságában tépázott meg. Ebben a nehéz helyzetben iparágakat és társadalmat összekovácsoló erővel született meg a lisztes- és gabonás zsákok újrahasznosításának ötlete, ami aztán egész divatirányzattá nőtte ki magát. A férfiaknak köszönhetjük, de a nők vitték sikerre.