Őszi bevásárlólista: alapanyagok, amelyeknek helye van a konyhapulton

Egészség

Őszi bevásárlólista: alapanyagok, amelyeknek helye van a konyhapulton

„A bölcsnek tudnia kell, hogy az egészség az ember legnagyobb ajándéka” – mondta az ókori görög orvos, Hippokratész. Örökérvényű igazság ez, amiben talán mind egyetérthetünk. Mert az egészség fontos, és egészséges életet élni mindannyiunk felelős döntése.

Az egészség fogalma életünk minden területét érinti. Nem működhet jól a test nyugodt lélek nélkül, és nem nyugodhat meg az elme ép test nélkül. A legtöbben azt hiszik, hogy a megfelelő, kiegyensúlyozott táplálkozást „csak” testünk kívánja – azonban a szezonális alapanyagok használata, a mérték és összetétel helyes megválasztása szellemünkre és lelkünkre is éppoly nagy hatással van.

Miért fontos a szezonális alapanyagok használata, és milyen előnyökhöz juthatunk általa?

Az étrendünk akkor tekinthető megfelelőnek, ha a fogyasztott élelmiszerek képesek ellátni testünket a szükséges tápanyagokkal – szénhidráttal, fehérjével, zsírokkal, vitaminokkal, ásványi anyagokkal –, és megfelelő mennyiségben tartalmaznak élelmi rostokat, flavonoidokat.

Szezonálisan étkezni azt jelenti, hogy étrendünk összhangban van az évszakok adta lehetőségekkel, a természet ősi dinamizmusát figyelve és ahhoz alkalmazkodva választjuk meg, mi kerül a tányérunkra. Mi is részei vagyunk a világ csodálatos egészének, és annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben egyre inkább elnyomjuk természetes szükségleteinket, legbelül, belső ösztöneinkkel még mindig arra a természet adta kölcsönhatásra vágyunk, amely az embert és környezetét jellemezte az elmúlt sok-sok ezer évben.

Sajnos ma már szinte bármit bármikor megkaphatunk, ezért sokan még mindig nem értik, hogy miért olyan fontos ez. De ettől ugyanolyan fontos lenne hallgatni a belső hangokra, amennyire fontos volt ez évezredeken át. Például azért, mert a nem szezonjában, mesterséges körülmények között termelt zöldségek és gyümölcsök sohasem lesznek még csak köszönőviszonyban sem azokkal a társaikkal, amelyeket a Nap sugarai érleltek. Az életet adó sugarak segítik a növényeket a fotoszintézis megfelelő működésében, és ez a folyamat teszi lehetővé olyan létfontosságú anyagok termelődését, mint a klorofill vagy a karotinok. Nagyon leegyszerűsítve: ha olyan termékeket vásárolunk a tél közepén, amelyeknek nincs szezonja, akkor nagy valószínűséggel egy mesterségesen (legtöbbször etiléngázzal) érlelt, tápanyagokban jóval szegényebb, természettől eltávolodott alapanyagot kapunk. Hogy is lehetne összehasonlítani a nyári napfényben pirosló, édes paradicsomokat a télen, a szupermarketek polcain kapható kemény, fakó, üres ízű alternatívákkal?

Vegyszermentesen termelt zöldséget igazából szinte csak szezonban lehet előállítani. Ha egy termelő más évszakban kínálja portékáját, mint annak természetes érési ideje, akkor nagy valószínűséggel nem teljesen kemikáliamentesen értek az alapanyagok. Ezeknek a termékeknek általában sokkal alacsonyabb a beltartalmi értéke, vitamintartalma – és az ízük sem az igazi. Ha pedig egy zöldség vagy gyümölcs messzi tájakról érkezik, akkor azzal nemcsak egy felesleges és igencsak terhelő környezeti láncolatnak leszünk részesei, hanem egészen biztosan kezelt, idejekorán leszedett alapanyagokat vásárolunk. Ráadásul minden zöldség és gyümölcs szezonjában a legolcsóbb, így a költséghatékonyság szempontjából is érdemes a természetes lehetőségek mellett letenni voksunkat.

Jön a tél, olyankor persze kevesebb lehetőségünk van. Ellenben számos késő nyáron, kora ősszel leszedett zöldség és gyümölcs tárolható hosszú ideig a megfelelő körülmények között, így akár a tél végéig is élvezhetjük a természet kínálta kincseket. A megfelelő tartósítási eljárásokkal pedig a nyári finomságok is eltehetőek, így minden vitaminhoz, tápanyaghoz hozzájuthatunk a legkomorabb téli napokon is.

Az egy.hu csapata ezeket ajánlja az őszi hónapokra:

És ha már egy idézettel kezdtünk, zárjunk egy másik sokatmondó gondolattal: Jean Anthelme Brillat-Savarin híres 18-19. századi jogász, politikus, filozófus és gasztronómus a következőket mondta: „Dis-moi ce que tu manges, je te dirai qui tu es”, vagyis

mondd meg, mit eszel, s megmondom, ki vagy!

 

Ajánljuk még:

Jót tesz, ha angolra tanítjuk az óvodásokat?
„Csak a nyelvi közeg más, de a játék, az itt is ugyanúgy játék” –  szögezi le Boros Krisztina angoltanárnő, aki óvodásokat és gimnazistákat is igyekszik angolul tanítani, legalábbis segíteni nekik elsajátítani a nyelvet. Ez a két dolog ugyanis határozottan mást jelent!