A kelkáposzta méltatlanul mellőzött értékei a jóslástól az izgalmas gasztrotúráig

Legnagyobb értékét a benne található rostok, ásványi sók, B-vitaminok illetve vastartalma adják. Energiatartalma alacsony, kalciumtartalma miatt jó hatással van a csontokra, és A-, C- illetve E-vitaminhoz is hozzájuthatunk belőle. Kiváló gyulladásgátló és immunerősítő, a népi gyógymódok főleg fogfájásra ajánlották: a leveleit összezúzták, és a fájó fogakra borították. Támogatja a májat, segíti az emésztést, vízhajtó hatással is bír. Erősíti a látást, lúgosítja a szervezetet.

Piacokon, árusoknál az egészséges levelű kelkáposztákat válasszuk ki, a fej legyen zárt és üdén rugalmas.

Ne vegyük meg azokat a darabokat, amelyeknek már erős káposztaszaguk van! Felhasználás előtt érdemes leszedni a durvább, sötétzöld külső leveleket, mert a legfinomabb részek a belső, tömött fejben találhatók.

A kelkáposzta tárolásra kevésbé alkalmas alapanyagunk, azonban szabadban a földbe vermelve és betakarva áttelelhető, és egy hűvös pincében is el lehet tárolni. Ehhez tővel kell kiszednünk a kerti ágyásunkból, és a pincében nyirkos homokba kell állítanunk, a gyökérzetet alaposan befedve.

Skóciában az eladósorba kerülő lányok a kelkáposzta segítségével jósolták meg jövőjüket. Éjszaka vágtak neki a kelkáposztaföldeknek, majd csukott szemmel felszedték az első eléjük kerülő káposztafejet, ebből pedig a jövendőbelijük vagyoni helyzetére és vérmérsékletére következtettek Az előbbire a zöldségre tapadt föld mennyisége utal, az utóbbira pedig a torzsa íze. 

Hogy a káposzta jövőlátó képességei mennyire állták meg a helyüket, azt nem tudhatjuk, a változatos és kiegyensúlyozott étrend részeként azonban remekelhet – persze a megfelelő elkészítés mellett. Főzhetünk belőle frankfurti levest, krumplival és virslivel dúsított főzeléket, darálthússal, tejföllel és rizzsel rétegezett rakott káposztát, de akár kelkáposzta krémlevest is. Egy kevés fokhagymával és köménnyel megdinsztelve isteni köret válik belőle húsok mellé.

Felhasználás előtt ajánlott leforráznunk a leveleit, hogy elvegyük az esetleges keserű mellékízt. Ha a forrázást nem kedveljük, a kívánt hatást elérhetjük úgy is, hogy a főzővízbe egy kevés cukrot teszünk. Sokan úgy tartják, hogy minél tovább főzzük, annál erősebb lesz a jellemző „káposztaszag”, ezért érdemes pusztán pár percig forralni. Jó társa a fokhagyma és a kömény, ezzel a kombinációval jól kiegyenlíthetőek az aromák.

Elkészítési lehetőségei szűkösebbek mint közeli rokonaié,

hiszen sem nyersen salátának, sem savanyításra nem igazán használható,

pontosabban nem bevett szokás így alkalmazni. Én azonban már mindkettőt próbáltam, és semmi kivetnivalót nem találok az ízélményben. Azt ajánlom a vállalkozókedvűbb olvasóknak, hogy próbálják ki a fermentált kelkáposztát, akár az egyszerűbb sózott, akár a gazdagabban fűszerezett vagy épp paradicsomos formában. Igaz: az íze nem a megszokott, és az új felfedező számára talán sok kérdőjellel teli, de beltartalmi értéke fantasztikus, szervezetünk hálás lesz érte.

Személyes kedvencem a káposzta chips. Ennek szinte megszámlálhatatlan változata ismert. A legegyszerűbb verzió szerint egy fűszeres-olajos pácba forgatjuk az apró darabokra tépkedett leveleket, majd 15-20 percig 150 fokon sütjük őket. De készíthetünk rá egy sűrűbb szószt is: napraforgómagból, sörélesztő pehelyből, olajból és fűszerekből készült köpennyel ropogósabb lesz a végeredmény (ehhez természetesen a szilárd összetevőket addig kell darálni, amíg krémes állagot nem kapunk).

A bátrabbak kipróbálhatják a kelkáposztafasírtot, krokettet vagy az egyben töltött kelkáposztát is, és még számos más izgalmas variációt. Érdemes elengednünk az előítéleteinket vagy ellenérzéseinket, mert egy igazán sokrétűen felhasználható, és számos tekintetben gazdag növényünkről van szó, amelynek az év nagy részében a vacsoraasztalon a helye.

Szerencsére a magyar konyhakultúrában nagyon sok finom, káposztás ételünk van, ebben a cikkben összeszedtük a legnépszerűbbeket.