Csatni birsalmával és sütőtökkel

A zöldségeket, gyümölcsöket meghámozzuk. A vöröshagymát apróra vágjuk, a céklát és a sütőtököt lereszeljük. A körte és magházát eltávolítjuk, majd felkockázzuk, hogy ne főjön szét teljesen. A birset is előkészítjük, felkockázzuk. 

A szőlőmagolajon megdinszteljük a hagymát, majd hozzáadjuk a céklát. Jól átkeverjük, majd megszórjuk a cukorral. Ezután hagyjuk az egészet főni, hogy a zöldségekből a nedvesség elpárologjon, a cukor pedig karamellizálódni tudjon egy kicsit.

Ha magasabb cukortartalmú, édesebb gyümölcsökkel, zöldségekkel készítenénk csatnit, akkor csökkentsük a hozzáadott cukor mennyiségét, mert nem jó, ha túl édes a végeredmény!

A folytatásban, míg karamellizálódik a cukor, hozzáadjuk a zöldségekhez a felaprított fokhagymát és a chilit. Ezután jöhet bele a reszelt sütőtök, a gyömbér, a balzsamecet és végül a birs és a körte. Ha túlságosan elpárolog a zöldségekről a folyadék, de még nem főttek meg eléggé, akkor öntsünk a lábasba egy kis vizet. Ízesítsük a római köménnyel is, majd főzzük jam állagúra.

Amikor minden megpuhult, és a csatni megfelelően sűrűvé válik, adjunk hozzá még egy kis balzsamecetet. Ilyenkor már nem kell sok, viszont ne is forraljuk tovább, hogy az ecet ne tudjon teljesen elpárologni. Végezetül a gránátalmamagokat tesszük hozzá.

Az eredmény akkor jó, ha kicsit csíp, kicsit édes, kicsit savanyú, és tele van a fűszerek zamatával!

A kész ételt forrón csírátlanított üvegekbe tesszük, így dunsztolás után hónapokig eláll majd!

Húsételekhez, különböző sültekhez ajánljuk.

Ajánljuk még:

Mogyorós moszkauer

Fahasábos dekoráció – az egyszerűségből áradó melegség

Egzotikus téli gyógynövények, amik fűszerként is megállják a helyüket

„Életem lényege: nem hasonlítani” – Marton Évával beszélgettünk

Az élet nagyáriájában nem fordulnak elő hamis hangok, hiszen csak az szólalhat meg, ami igaz és örökérvényű. Marton Éva világhírű szoprán élete és művészete a pleine voix a „tisztán éltem, híven szerettem” akkordjaira íródott, és bár befogadhatatlanul gazdag életművet kínál elemzésre kortársai és az utókor számára, sem művészetében, sem hétköznapi jelenlétében nem találunk benne harmóniaidegen hangokat. Különleges hangjával és egyéniségével mindenképpen, de beszélgetés közben még a pillantásával is tanít: koncentrálni, a fontosat látni, méltósággal őrizni a precízen szabott mércét.