Ötletek az igazán szép, burjánzó és termékeny kerthez

Ne siess

Hajlamosak vagyunk ásóért rohanni az első olyan napokon, amikor a tavaszi napsugarak megmutatják erejüket. Nagy hiba. Intsük magunkat türelemre, ugyanis az utolsó tavaszi fagy időpontja ilyenkor még odébb van, és az olyan palánták, mint a paradicsom vagy paprika, nemigen kedvelik a hűvösebb hajnalokat. Nem hajt a tatár, menjünk biztosra, várjuk ki az utolsó fagyos májusi napot, és csak utána kerüljenek ki a konyhakert érzékenyebb tagjai.

Vigyázz a metszéssel

Az a fránya metszés. A legtöbben azt hiszik, hogy pofonegyszerű: fogjuk az ollót, és adj neki. Tévedés. Minden növény máskor metszhető és más gondoskodást kíván. Virágzás közben nem szeretik, ha zargatva vannak, és az sem mindegy, hol ejtünk rajtuk sebet. Nem érdemes tehát össze-vissza vagdosni: a metszés tudománya alapismeretet kíván. A jó hír viszont az, hogy ebben is tudunk segíteni: körbejártuk már az egyáltalán kell-e metszeni kérdéskörét, foglalkoztunk az idős fák metszésével, a metszés utáni ápolási teendőkkel és azzal, mikor lehet tavasszal metszeni.

Nem a sok ültetéstől lesz buja

A türelmetlenség tanulópénze: a túlzsúfolt kert. A mostani világunk „mindent kapjunk meg és azonnal” hozzáállása sajnos a kertészek nagy részét is utolérte: számos helyen látom az azonnali buja kert érdekében a túl közel, túl szorosan ültetett növényeket. Ez addig rendben van, amíg az első szezon beszokási időszaka tart, és növényeink a gyökeresedésre fordítják energiáikat, azonban a következő években, ahogyan növekedésnek indulnak, szinte egy szóra benövik a rendelkezésre álló teret. Ilyenkor az intenzívebb habitusok kerekednek felül, elnyomva a kisebbeket, sokszor a pusztulásukat okozva. A növényeknek sem jó ez, de nekünk sem, hiszen egyrészt felesleges pénzkidobás volt annyi növényt egymásra halmozni, másrészt elbúcsúzhatunk az eredetileg megálmodott kertképtől. Érdemes tehát önmérsékletet gyakorolni, és számolni azzal a pár évvel, amit bizony ki kell várnunk az álmaink megvalósítása érdekében.

Nem lehet akármit odaerőltetni

A növények igényeit helyezzük a sajátunk elé! Nehéznek tűnő feladat, tudom én… De a szomorú igazság az, hogy hiába próbálunk meg figyelmen kívül hagyni minden környezeti tényezőt és tűréshatárt, maximum ideig-óráig tarthatjuk életben az odaerőltetett (és oda nem való) növényeinket. A paradicsom nem fog teremni árnyékban, a gyönyörű vöröslevelű japán juhar sem marad életben a tűző napon, a betonrengeteg közepén. Lehet dacolni az elemekkel, de nem érdemes: fölösleges pénz, idő és fáradtság. 

Gyomot csak kézzel

Gondoljuk újra a gyomokról alkotott képünket! Ehhez persze tudatos szemléletváltásra is szükség van, de talán éppen itt az ideje! Egyrészt így elkerülhetjük az egészségre és környezetre rendkívül ártalmas vegyszerek használatát, másrészt nem kevés munkától kímélhetjük meg magunkat, és azt se felejtsük el, hogy a felesleges talajbolygatás elhagyásával a lábunk alatti élővilágnak is jót teszünk. Ez pedig végső soron nekünk kedvez, hiszen egészséges talajban egészséges növény és termés fejlődik.

Ha mégis mindenáron ragaszkodunk a gyomláláshoz, vagy vannak helyek, ahol márpedig nincs helye másnak, akkor a gyomok elleni védekezés legjobb módja a kézi gyomlálás. A kapa csak a felszínre hozza a régebbi gyommagvakat, amelyek kicsíráznak, és ennek az ördögi körnek sose lesz vége, ráadásul nemcsak a földigilisztát vágjuk ketté vele (amiről már azt is tudjuk, hogy a közhiedelmekkel ellentétben ezt nem éli túl), hanem közben a földrétegeket is átköltöztetjük a bennük lévő élőlényekkel együtt. Nekik viszont cseppet tesz jót a szintváltás, magyarán teljesen felborítjuk az egészséges talajéletet.

Válasszuk a természetes gyomelnyomó módszereket és mulcsozzunk, ahol csak lehet! Díszkert esetén az alapanyag lehet fenyőkéreg, kavics, de akár biogyapot is, természettudatosabb kertekben kiváló a fűnyesedék, a szalma, a széna, a vegyes és az aprított kerti hulladék, a ledarált ágrészek és a lelkesen megérlelt komposzt is. Minél természetesebb, és minél nagyobb része származik a saját háztartásunk által megtermelt hulladékból, annál jobb!

Legyen esővized

Bánjunk mértékletesen a vízzel, és kerüljük a túlöntözést! Az esővíz felfogása ma már szinte elmaradhatatlan része egy jó kertnek. Számtalan módon gyűjthetjük a csapadékot, a tetőről hordóba vagy tározóba levezetve a fóliás felfogáson át több tucatnyi kreatív megoldás közül választhatunk: az eső legyen az elsődleges öntözési forrásunk, és bánjunk vele okosan!

Figyeljük az időjárás-előrejelzéseket: felesleges ma öntözni, ha estétől tíz milliméteres zuhé érkezik. Ha viszont egy hetes esőt ígérnek, és tudjuk, hogy az újra maximumra töltené a tartályt, akkor előtte pár nappal bátran kiüríthetjük a gyűjtőt. A kevésbé vízigényes növényeket elég ritkábban locsolni, a füvet se esőztessük túl, és ha újra utolér bennünket a több hónapos csapadékhiány, akkor csak a legszükségesebbeket öntözzük! Hiába kedvezményes tarifás az öntözővíz, ez a kincs közel sem kimeríthetetlen!

Tudatosság

Szinte nincs olyan hét, hogy ne írnánk az erős, önmagát fenntartó, természetes kapcsolatokra és egymásra épülő folyamatokra alapozó kertről. Nem véletlen. A ránk váró klímaváltozás és a kiszámíthatatlan természeti folyamatok előszobájában a legfontosabb feladatunk, és egyben a legésszerűbb, amit tehetünk, az a kert tudatos és jövőre felkészítő tervezése. Ne számoljunk olyan erőforrásokkal, amelyek bármikor kimerülhetnek vagy időszakosan megszűnhetnek: ne tervezzünk vezetékes vízzel! A növények igényeit és egyedi jellemzőit figyelembe véve alakítsunk ki egy olyan kertet, ami képes megteremteni önmaga számára a fennmaradásához szükséges minimumot.

Hogy mit jelent ez pontosan? Ezekben a cikkekben megtalálod a válaszokat:

• Ismerjük meg és kezdjük el tisztelni termőtalajunkat! Az élet benne kezdődik! 
• A megfelelő növénytársítások elengedhetetlenek egy egészséges kerthez!
• Becsüljük meg kertünk hasznos élőlényeit, és segítsük őket a túlélésben! 
• Gyűjtsük az esővizet, és alapozzuk arra öntözési rendszerünket! Ismerkedjünk meg a víztakarékos megoldásokkal.
• Fedezzük fel újra elfeledett sövénynövényeinket, és válasszuk közülük azt, ami a legtöbb környezeti hasznot hozza! 
• Komposztáljunk! 
• Beton helyett zöldet, ahova csak lehet! 
• Felejtsük el a gyomok üldözését! Inkább ismerjük meg őket, hiszen a legtöbbjük fontos haszonnövény.