Kertünk egy kész csatatér: harcostársak, akikre szükségünk van a termés érdekében

A szakemberek szerint évtizedekkel ezelőtt, már az 1980-as évek végén is ötszáz körül volt azon rovartörzsek száma, amelyek teljesen rezisztensek voltak növényvédő szereinkre. A rezisztencia jelensége komoly kihívás elé állítja a kutatókat, és hiába a biológiai növényvédelem feltörekvése, a forgalomban lévő növényvédelmi hatású anyagoknak csak elenyésző kisebbségét adják a biológiai növényvédelem során használható készítmények-arányuk bőven tíz százalék alatti. A patthelyzetet látva egyre többen kezdtek a természet tárházában keresgélni, így irányult a figyelem a hasznos élő szervezetek felé.

Azt már tudtuk, hogy valamennyi élőlénynek megvan a maga élősködője, ragadozója és konkurense – az anyatermészet megfelelően gondoskodott az egyensúlyról.

A táplálékláncnak ez a komplex, de kiegyensúlyozott működése a kutatókat is megihlette, és elkezdték feltérképezni a különböző fajok közötti kapcsolatokat: azokat az összefüggéseket, amik a termelésre, termésre is hatással vannak. Évtizedekkel ezelőtt megszületett az az innovatív növényvédelmi gyakorlat, ami feltérképezte és felhasználta a tápláléklánc kapcsolatait, és amelyben előtérbe kerültek a hasznos élő szervezetek, más néven antagonista élőlények. Antagonista élőlényeknek nevezzük azokat a szervezeteket, amelyek puszta létezésükkel (táplálkozásukkal, szaporodási szokásaikkal) hasznot hoznak az emberek számára. Ilyenek például a ragadozó apróságok, akik károsítókat esznek, vagy az olyan élőlények, akik petéiket kártevő szervezetekbe rakják, ezzel tizedelve azokat.

Bármennyire is hihetetlen, ez a növényvédelem nem a modern kor szüleménye: az egyiptomiak már az V. Dinasztia idején tenyésztettek macskákat a gabonatárolók rágcsálói ellen. Kínában a XII. század óta szedegették a gyűjtők a hangyákat: narancs- és mandarinfák pajzstetűi ellen vetették be őket. A bányatavakban szúnyoglárvák ellen telepítettek halakat (például a Gambusia affinis fajt), majd elérkezett az üvegházi kártevők irtásának új korszaka. 

A tudatos növényvédelmi kísérletek első sikeres próbálkozásaként a Phytoseiulus persimilis ragadozó atkát hozták be Chiléből takácsatkák ellen, a ’60-as évek végén. Utána jött az Amblyseius ragadozó atka fajok sikeres alkalmazása a behurcolt nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) ellen, végül a harmadik ragadozó faj a levéltetvek ellen sikerrel bevetett Aphidoletes aphidimyza gubacsszúnyog volt. 

Ezután elérkezett a kiskerti védekezés forradalma is: ragadozó atkákat (Amblyseius sp., Typhlodromus sp.) kezdtek alkalmazni takácsatkák ellen, fátyolkát (Chrysoperla carnea) levéltetvek és hernyó kártevők ellen, illetve tojásparazitoidokat (Trichogramma sp.) lepke kártevők ellen. Innentől nem volt megállás.

Mára megannyi hasznos szervezettel „tölthetjük meg” kertünket, akik nap mint nap nagy feladatot vállalnak terményeink védelmében.

Az almafákat károsító vértetű (Eriosma lanigerum) parazitoidja, a vértetű fürkész (Aphelinus mali) például hatékonyan védi az almát. Betelepítése előtt nagy gondot okozott a Jonathan almán behurcolt vértetű, ám mára olyan sikeresen vette fel ellene a harcot fürkészek generációinak sokasága, hogy a vértetű már csak ott okozhat problémát, ahol a meggondolatlan vegyszeres kezelések kipusztítják kártevőjét. Hasonlóan eredményesek a tojásparazitoid Trichogramma fajok: kukoricamoly (Ostrinia nubilalis), lepke kártevők, bagolylepkék ellen is felhasználhatók.

Most tegyünk félre minden berögzült undort, jöjjenek a férgek – azok a csodás férgek. A  fonálférgek egy része ugyanis rovarokban élősködik. Közülük a Steinernema és a Heterorhabditis nemzetségbe tartozó fajok növényvédelmi felhasználása a legelterjedtebb, ma már tucatnyi Steinernema és Heterorhabditis faj ismert a növényvédelemben. Mezőgazdasági felhasználásukat tekintve új generációs fajok a szúnyogokban élősködő Romanomermis culicivorax, a bagolylepke lárvákban élő Ovomeris sinensis és a meztelen csigák ellen bevetett Phasmarhabditis hermaphrodita. 

De a pókok sem maradnak le: akár 40 tonna/ha zsákmányt is megesznek egy év alatt. A hazánkban is élő Ebrechtella tricuspidata karolópók kiváló predátora az uborka levéltetűnek (Aphis gossypi). A pókok előszeretettel fogyasztják a takácsatkákat, sodrómolyokat, és kiváló atkaragadozók is. Egy keresztespók rövidke élete során akár 6000 zsákmányt is elejthet. 

A zengőlégy atkákat, a szőlőmoly és a szőlőilonca tojásait és lárváit fogyasztja. Lárvája a piros gyümölcsfa-takácsatka téli tojásának beltartalmát is szívogatja, így kiváló segítőnk. A kétpettyes katicabogár (Adalia bipunctata) levéltetvekkel, pajzstetvekkel táplálkozik. Az imádkozó sáska (Mantis religiosa) is nagy segítőnk, de az Orius virágpoloskák fajai is tizedelik a levéltetveket, tripszeket, levélbolhákat és atkákat is.  

Hogy igazán megérthessük az összefüggések és kölcsönhatások rendszerét, nézzünk meg egy kiváló növényvédelmi példát: az ékköves araszoló (Boarmia gemmaria) káros rovara a szőlőknek, mert hernyója kirágja a rügyeket, fiatal hajtásokat. Parazitái (Mesochorus sp., Diolcogaster alvearia) a megtámadott lárván kívül bábozódnak, és csak akkor tudnak fennmaradni a szőlőben, ha az ültetvényben vagy annak környékén megtalálható a nagy csalán, ugyanis a csalánon él a nappali pávaszem (Inachis io) hernyója, amin viszont az ékköves araszoló parazitája él. Tehát az ezeken a csalánokon élő nappali pávaszem, mint az ékköves araszoló elleni védekezésünket segítő hasznos szervezet tápláléka szerepel az egyenletünkben... A nappali pávaszem lepkéjének viszont többféle virágra is szüksége van az életben maradáshoz, ezért a területen változatos gyomnövényeknek kell megélnie. Mennyi láthatatlan összefüggés, micsoda összetett rendszer… Nem véletlenül mondják a szakemberek, hogy ha nem muszáj, nem kell beavatkozni!

Sosem tudhatjuk, melyik ponton okozunk kárt ebben az ezer szálon kötődő életközösségben!

De térjünk vissza még egy kicsit a konkrétumokhoz! A ragadozó poloskák közül a Macrolophus caliginosus az egyik legszélesebb körben alkalmazott hasznos ragadozó. Hajtatott paradicsomban, paprikában és tojásgyümölcsben használják. Sokféle kártevőt elpusztít: bagolylepke petéket, takácsatkákat és molytetveket. A másik aktív poloska, az Orius laevigatus fő táplálékát a tripszek, takácsatkák és a bagolylepketojások adják – szorgos segítőnk.

Ragadozó rovarok közé tartoznak még a korábban említett ragadozó gubacsszúnyogok (Aphydoletes aphidimyza, Feltiella acarisuga), a fátyolkák (pl. Chrysoperla carnea), zengőlegyek (pl. Episyrphus balteatus), a közismert katicabogarak (pl. Coccinella fajok, Cryptolaemus). A fürkészdarazsak közül a Diglyphus isaea és a Dacnusa sibirica az aknázólegyek ellen vethető be, akik elsősorban paradicsomon és dísznövényeken károsítanak. Alakul a védősereg, ugye?

Apróságok, akikkel mi a kertünkben találkoztunk:

A Trichogramma peteparazitoidok apró (0,5 mm) Trichogramma pete-fémfürkészek a lepkekártevők legfontosabb természetes ellenségei. A Trichogrammák a növényekre lerakott lepketojásokat támadják meg, a kifejlődő lárva feléli a lepkepetét, és kirágja magát belőle, majd további tojások parazitálására indul. És a sornak még közel sincs vége. Komoly harcok mennek a kertben reggeltől estig, és ez így van rendjén. A természet pontosan tudja, mi a dolga, és teszi is, amit kell. Nem érdemes tehát beavatkoznunk mindenféle növényvédő keverékek alkalmazásával, mert az esetek legnagyobb részében minden elrendeződik. Ha kertünk egészséges, megfelelően változatos, sok fajnak ad otthont, és megkíméljük a felesleges, ember okozta ártalmaktól, akkor nem kell aggódnunk a termés miatt.

A modern tudománynak hála még arra is lehetőségünk van, hogy a kertünkből esetlegesen hiányzó hasznos szervezeteinket pótoljuk:

a biológiai növényvédelem készítményei kertünkbe hozhatják a ragadozó atkákat, fonálférgeket, baktériumokat- sőt még a katicákat, fürkészeket is. Egészen elképesztő segítőkkel ismerkedhetünk meg. Ehhez érdemes kicsit körbenéznünk a Biokontroll Hungária és az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet oldalán. Az idei szezon tervezésénél számoljunk azzal, hogy lehet, hogy nem lesz tökéletes a gyümölcs formája, de az íze kiváló, a beltartalmi értékei utolérhetetlenek lesznek. Őszintén: ha választanunk kellene a szép, de vegyszerezett és a kevésbé tetszetős, de egészséges között, akkor nem tudnánk lemondani az esztétikumról?

Segítőink nagy részét nem látjuk, ezért a legjobb döntés, amit hozhatunk, az zavartalan közeg biztosítása.

Hagyjuk élni környezetünket, és ő az élettel ajándékoz meg minket!

A kerti gyíkok, pókok, bogarak, rovarok, madarak, kisemlősök, hüllők és kétéltűek jó helyen vannak ott, ahol vannak, és nem is olyan nehéz együtt élni velük, ezt elhihetik! Ha pedig tudunk egy kis időt szánni a megfigyelésre, érdemes kiülnünk a fűre egy kellemes, napsütötte délután, amikor megfigyelhetjük, micsoda élet zajlik a lábunk alatt…