A fekete lonc (Lonicera nigra) fél- és két méter közötti magasságot elérő védett cserjénk, amelynek levelei közül a májusi napsugarak csalogatják elő gyönyörű virágait. Levelei keresztben átellenesek és hosszúkás-elliptikusak, akár a tíz centiméteres hosszúságot is elérhetik. Virágai hosszú levélhónalji kocsányon kettesével ülnek, és egészen egyedi színárnyalatban jelennek meg: fehér és rózsaszín játékában. Pártája kétajkú (a felső 4 cimpa felálló, az alsó lehajló), 1–1,5 cm hosszú, torka pedig szőrös. Fénylő fekete termése jellegzetes nyárközépi dísze a növénynek, érdemes tehát virágzáskor és terméshozáskor is megfigyelnünk.
Kifejezetten európai faj: Közép és dél-Európában honos. A fajon belül három csoportot különítettek el a szakemberek: a pireneusi, az északi-keleti és a középső-déli variánst.
Magyarországon egyetlen természetes populációja a Zempléni-hegységben, a Hollóháza fölötti Piszkés-tetőn található,
és a Sopron melletti Sörház-dombon is találkozhatunk egyedeivel, de oda vélhetően a helyi botanikus kertből vadult ki.
A fekete lonc május és június között virágzik, de akár még július-augusztusban is rábukkanhatunk éppen virágot hozó példányaira. Alapvetően mészkerülő hegyvidéki faj, jellemzően az áfonyás nyíresekben él, így jó előre meg kell terveznünk utunkat, ha találkozni szeretnénk vele. Legnagyobb eséllyel a Zempléni-hegységben akadhatunk nyomára, és ha biztosra akarunk menni, keressünk fel egy botanikai vagy túrafórumot utunk tervezésekor.
A növény ágrendszere laza, a tövén bokrosodó, és hajtásai felállnak. Ágai termetéhez képest kifejezetten vékonyak, fiatalon molyhos felszínűek, és színük sárgás vagy vörösesbarna, az idő előrehaladtával pedig egyre inkább szürkéssé válnak. Az idősebb ágak kérgére jellemző, hogy hosszanti irányban felszakadoznak. Virágait rovarok (méhek, legyek) porozzák be, magjainak terjesztését a madarak végzik.
Fontos tudnunk, hogy termése nem ehető, és enyhén mérgező is.
Nagyobb mennyiségben fogyasztva magas lázat, hányást, hasmenést és heves szívdobogást is okozhat.
A feljegyzések szerint a korábban említett egyetlen természetes állománya egy bekerített területen található és nem sokkal több, mint 20 tőből áll.
És bár ez az alig két tucatnyi fekete lonc stabilan elél a vidéken, a szakemberek szerint már csak 2-3 nagyobb bokor virágzik rendszeresen, és nagyrészt életképtelen terméskezdeményt fejlesztenek. Az élőhely különleges mikroklímája ráadásul nagymértékben függ a környező faállomány meglététől, így az itt élő fekete loncok jövője bizonytalan.
A fajt egyébként Linné írta le 1753-ban a Species Plantarum 173. oldalán. A nigra fajnév latinul feketét jelent és a termés színére utal. Természetvédelmi értéke 10 000 forint, 1993 óta védett hazánkban – kiemelkedő értéke, hogy alhavasi maradványfajnak számít.
Nyitókép: Wikipedia / Hermann Schachner és Wikipedia / Salicyna
