Növényvédő szerek nélkül is van élet, sőt, ott kezdődik igazán!

Már maga a szó kialakulása is beszédes, a peszticidek (növényvédő szerek) a latin pestis (romlás, pusztulás, fertőzés) és az icid (idium: gyilkos, ölő) összetételéből származik. Nem túl bizalomgerjesztő, de nemcsak a neve, a tartalmi vonatkozása sem az. A kémia tudománya által teremtett peszticid-biznisz gyakorta tetszeleg az emberiség megmentőjének képében, holott, ha csak egy picikét is mélyebbre ásunk, azonnal lehull a lepel: korántsem olyan idilli a helyzet, mint ahogyan azt a PR-plakátok hirdetik!

Sajnos a mi generációnk már nemigen őrzi a csúfos DDT korszak tanulságait, és valljuk be: a vegyipar igyekszik is bőven a múltba temetni. De vegyük csak elő egy kicsit, mert nem árt tanmeseként a jelen elé állítani. Szóval úgy esett, hogy megesett: 1874-ben egy Othmar Zeidler nevű fiatalember létrehozta a diklór-difenil-triklóretán (DDT) nevű vegyületet. Pár évtizedig nem volt nagy karrierje a találmánynak, mígnem 1934-ben Paul Hermann Müller felfedezte, hogy a DDT egészen forradalmi módon képes megoldani a rovarok elleni védekezést. Ő lett az emberiség megmentője: 1948-ban orvosi Nobel-díjat is kapott felfedezéséért.

A DDT-t Magyarországon Hungária Matador, Nikerol, Holló, Burgol, Duolit, Permit neveken dobták piacra, és tonnaszám permetezték földekre, terményekre, mindenre. A világ első számú rovarmérge lett, sőt, a Gesarol, Guesarol, Neocid, Supracide Combi és Ultracid Combi neveken a tífuszt, a pestist, a maláriát és a sárgalázt terjesztő tetvek, bolhák és szúnyogok ellen is bevetették a világháborúban. Tetőtől talpig árasztották el vele az embereket, akik mosolyogtak a DDT felhő közepén. Reklámok dicsőítették, éltették és terjesztették, egy egész bolygónyi ember rajongott érte…

Csakúgy hullottak a legyek, de a baj az, hogy nemcsak a legyek. A madarak és halak májában a legtávolabbi óceáni szigeteken is kimutatható volt,

világszerte állandó összetevője lett az anyatejnek.

Fajok tucatjait veszélyeztette vagy sodorta a kihalás szélére, visszafordíthatatlanul szennyezte természetes vizeinket, és a táplálékláncon végighaladva, a földi struktúrákban felhalmozódva még a mai napig is rombolja egészségünket. Először az amerikai Nagy-Tavaknál tapasztalták, hogy eltolódott a sirályok nemi aránya – háromszor annyi nőstény született, mint hím. Sok nőstény összeállt fészket rakni, persze eredmény nélkül. Ezenkívül a ragadozó madaraknál, főleg a sasoknál a populáció jelentős csökkenését okozta, hogy a tojásaik héja vékonnyá és törékennyé vált. Persze, az emberre sincs jobb hatással, rákkeltő hatású szer, továbbá befolyásolja a hormonrendszert is, valamint csökkenti a nemzőképességet.

Silent Spring, A néma tavasz – ez egy elkötelezett és rendíthetetlen nő művének címe, aki egyike volt azoknak a hősöknek, akiket bátran nevezhetünk az emberiség megmentőinek. Rachel Carsonban megvolt az, ami ma sokakból hiányzik: a természet tisztelete. Tudta, látta és megértette, hogy emberként nem irányítói vagyunk ennek a Földnek, hanem pusztán egy alkotóeleme annak a nagy-nagy rendszernek, amit természetnek nevezünk.

Carson a legsűrűbb DDT-felhőben is megőrizte tisztánlátását, látta az elhulló madarakat, átlátta a táplálékláncon keresztül száguldó mérgek aggasztó hatásait, és

képes volt egyenes háttal kiállni Amerika összes vegyipari lobbija ellen.

Megpróbálták hitelteleníteni, ellehetetleníteni, fenyegették, megalázták, és még megannyi megpróbáltatás elé állították, de nem adta fel. Megírta a Néma tavaszt, amit szívből ajánlok minden olvasónk számára! Szálljon fel a köd, mert ha tetszik, ha nem, a biztonságos jövő felé csak tiszta látási viszonyok között vezet az út.

1967-ben betiltották, de később megjelent a dicofol, egy 1-20 százaléknyi DDT-t tartalmazó vegyszer, aminek csomagolásán a gyártó nem volt köteles feltüntetni a DDT tartalmát. Mennyire szánalmas és nevetséges. De vajon lehet-e ilyen könnyen venni életközösségek, fajok és populációk életét?  A Dicofolért kőkeményen kiálltak a gyártók: hivatalosan csak 1988-ra szorították 0,1 százalék alá a benne lévő DDT arányát, és bár bizonyítottan toxikus, valahogyan átcsúszott az EPA (az Amerikai Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala) újraengedélyezési eljárásán.

Magyarországon is pörgették ezerrel: a Budapesti Vegyiművek volt a DDT fő gyártója, a Csepeli Ásványolajgyár Holló 10 néven egy ásványolajban oldott készítményként dobta piacra, és a korabeli szaktanácsadás azt javasolta a gazdáknak, hogy a hatás fokozásának érdekében keverjék nyugodtan ólom arzenáttal.

Ólom arzenáttal… Ugye, nem kell tovább magyarázni, milyen erős méreg előállítását eredményezte ez? Miért nem gondoltak arra, hogy ez nemcsak a rovaroknak, hanem más élőlényeknek is ártani fog, végsősoron az embernek is?

Végül hiába tiltották be, kimutatható szintje van az élelmiszerekben, ugyanis nehezen bomlik le. Még a kilencvenes években is megtaláltak a kisgyerekek hajában, a pingvinek tojásában, de a magyar civil egyesület,

a Levegő Munkacsoport pár évvel ezelőtt óvodákból vett pormintákban is megtalálta.

A növényvédő szerek receptjeinek sokaságában megtalálható klórozott szénhidrogének megkötődnek és elraktározódnak a lipidekben gazdag szövetekben de nem ám csak a zsírban! A herékben, a petefészekben, az emlőmirigyben és a csontvelőben is. Sőt, ha fogyunk vagy szoptatunk, ezek a vegyületek mobilizálódnak, és tragikus következményekhez vezetnek.

Nicaraguában például az anyatej DDT-tartalma 45-szöröse volt annak az elfogadható értéknek, amelyet a WHO megállapított. Negyvenötszöröse…

Sok helyen azonban ma is használják maláriaszúnyog elleni védekezésre. Miután Indiában újra engedélyezték, a bevizsgált tehéntej 80 százalékában DDT és 82 százalékában klórozott szénhidrogén is volt. Hasonló eredmények születtek a bálnák, fókák vizsgálatakor, és gyakorlatilag minden egyéb vizsgálatkor is.

No de ennyit a DDT-ről, és csak azért nem fokozzuk tovább, mert nem szeretnénk teljes apátiába sodorni olvasóinkat. Bár a következő delikvensek sem mennek el matyóhímzésnek…

Itt van például mindenki kedvenc gyomirtója, a glyphosate. 1971-ben John Franznak köszönhetően indult el világhódító útjára, és a kilencvenes évek közepére az eladási statisztikák élére került. A világon legjobban fogyó gyomirtószer-hatóanyag – és méreg. A természetes vizekbe kerülve komoly veszélyt jelent a kétéltű fajokra: teknőstojásoknál keléscsökkenést okoz, az ebihalak torz fejlődési irányt vesznek a glyphosate szennyezése után, tengeri sün embrióknál felborítja a sejtciklus szabályozást, és még estig sorolhatnánk. Állatkísérletekben a patkányok csontozatát torzította el a szerrel történt találkozás, békaembriók esetében pedig a törzs megrövidült, a fejméret redukálódott, a szemek nem megfelelően vagy egyáltalán nem fejlődtek ki, illetve egyéb koponyadeformitások is létrejöttek. 

Nem, még a közepénél sem tartunk! A glyphosate-tartalmú szerekkel végzett munka a férfiak kitettségén keresztül termékenységi problémákhoz vezethet,

a legváltozatosabb rendellenességeket idézheti elő a májban, az agyban és a szívben, kromoszomális elváltozásokat okozhat, megzavarja a hormonrendszer működését, és a szervezet teljes oxigén- és vérellátásába bekavar… 

A Magyar Ökotoxikológiai Társaság honlapján számos meghökkentő adatbázis, kutatás és tudományos eredmény érhető el. Nézzük például a Magyarországon alkalmazott rovarellenes ágensek rövidke, mindösszesen egy oldalas összesítését: szintetikus anyagok egész sora, megmaradóképesség a talajban és vizekben, a fajokra gyakorolt hatás és veszélyek erőssége, mutagenitás, genotoxicitás, és te jó ég, mennyi fintort kiváltó adat! És ez csak a rovar szekció…  

A világszerte engedélyezett hatóanyagok száma folyamatosan nő: az ötvenes évek végén közel száz, a hetvenes években 250, a kilencvenes évek végén ötszáz, a 2010-es évek végén már hatszáz feletti hatóanyag rendelkezett forgalmazási engedéllyel. Hazánkban ez a szám jelenleg 250 körül van. Az Európai Unió Növényvédő szer adatbázisában (EPD) 1478 hatóanyag érhető el:

vegyszerlobbi és környezetvédelmi szakemberek közötti csiki-csuki egy soha meg nem szűnő játszma.

Nap mint nap kerülnek le a listáról és fel a listára újabb és újabb anyagok, amikről egyszer majd vagy kiderül vagy nem, hogy hány faj haláláért feleltek, és a beporzókon keresztül hogyan befolyásolták az élelmiszerellátást is, illetve az emberi egészséget. Csakhogy a perzisztensnek nevezett növényvédő szerek hosszú időn át fennmaradnak a talajokban és vizekben, nehezen bomlanak le, bomlástermékeik gyakran szintén perzisztensek, veszélyesek a környezet számára, feldúsulhatnak a táplálékláncban, és megannyi ökológiai katasztrófához, sebhez, veszélyhez vezethetnek. Nem mintha a nem perzisztensek jobbak lennének…

A kertművelők meg ha kell, ha nem, zsigerből a gazdaboltba szaladnak. A legtöbbször el sem gondolkodnak rajta, milyen szezon várható, fel sem mérik, mire van szüksége a gyümölcsfáknak, milyen kártevők jellemzők a területen, mik voltak az elmúlt évek tapasztalatai, hogyan lehetne máshogy… Nincs arra idő, kérem szépen, olyan kell, ami mindent öl, jó erős, univerzális. Meg amúgy is: az öröknaptár megírta, mikor van a lemosó meg a rezes meg a gombás permetezés ideje…

Nincs ez így rendjén, rég eljött a változás ideje, és végre el is kell indulnunk az úton! Kezdjük azzal, hogy a megfelelő tartalmakat olvassuk. Nincs permetezési öröknaptár, de úgy általában permetezési naptár se legyen! Olvassunk el egy Népesedési Kerekasztal jelentést, izgalmasabb lesz. Megtudhatjuk belőle, hány meg hány fiatal vár hiába gyermekáldásra bizonyítottan az élelmiszerekben megtalálható növényvédelmi vegyszerek miatt. De idősebbként is érinthetnek minket az endokrin zavarok, a genetikai elváltozások, a rákos megbetegedések, az ezer sebtől vérző immunrendszer. 

Talán kegyetlenül hangzik, de muszáj felrázni mindenkit a kényelmes téli álomból, mert minden lépés számít, és minden lépésre szükség is van ahhoz, hogy gyermekeinknek és unokáinknak is megadhassuk azt a legalább viszonylag élhető bolygót, amit mi is örökségbe kaptunk.

Ehhez szükség van beporzóinkra, minden élőlényünkre, ahogy szükség van jó talajra és vizeinkre is. Lehetőleg minél egészségesebben. És egyszer és mindenkorra tudomásul kell vennünk, hogy a növényvédőszerek – kiváltképp meggondolatlan – használata súlyos hatással van a környezetünkre, amelyeknek egy nagy része nem ma, hanem holnap, egy év vagy egy évtized múlva lesz igazán érezhető.

A megfelelő kerti környezet kialakításával, az élőlények védelmével, a természettel történő kiegyensúlyozott együttéléssel igenis elérhető egy tökéletesen balanszos termelés, ami bár nem rekordhozamban, de annál egészségesebben kínálja portékáit az év minden hónapjában. Ne a vegyszerekre költsünk: inkább ültessünk cserjéket, bogyósokat, évelőket, virágzókat, tűlevelűt, lombhullatót, kicsit és nagyot. Tegyük változatossá, tartalmassá a kertet, kövessük az igazán vegyszermentes termelési gyakorlatok jó példáit, és felejtsük el végleg a bekevert löttyöket! Keverjünk magunk erősítő varázsszereket növényi ázalékokból, adjunk helyet odúlakóinknak, ne vágjuk keresztbe földlakóinkat az állandó ásózással, és hanyagoljuk a vezetékes víz öntözését! Gyűjtsük az esővizet, használjuk észszerűen, és ami talán még ennél is fontosabb: ne abajgassuk növényeinket! Nem házikedvencek, nem cirkuszi majmok, hanem fantasztikus tulajdonságokkal és képességekkel rendelkező élőlények, amelyek képesek igen tág határok között alkalmazkodni az éppen aktuális környezeti adottságokhoz.

Értem én, hogy egy ember által átformált, ezer sebtől vérző ökoszisztémában nem lehet már vegyszerek nélkül élni, de

egy túlöntözött, túl tápoldatozott növény nem lesz erős, és mindig támogatásunkra fog szorulni.

Mint ahogy ránk lesz utalva az a növény is, aminek nincs itt a helye. Elhiszem én, hogy nem lehet ellenállni a szebbnél szebb keleti vagy nyugati csodáknak, de ne akarjunk mindenhatót játszani! Magyar kertben olyan növénynek van helye, ami magyar földre szokott. Őshonos fajaink sokkal jobb pozícióból indulnak a növényvédelem szempontjából is, és ha emellé egy sokszínű, változatos, élettel teli kertbe érkeznek, akkor végleg elfelejthetjük a növényvédő szereket.

Ne legyintsetek, inkább „telepítsétek újra a merevlemezt”! Egy évtized tapasztalatai alapján mondhatom, hogy abszolút megéri!