Verseket küldhettek nekünk. Olyan költeményeket, amelyek az életetek meghatározó pillanataiban kapaszkodót, feltöltődést jelentettek, vagy egyszerűen csak visszatükröztek egy hangulatot, és ezért megjegyeztétek őket.
A versek segítenek csendet teremteni egy zajos világban. Megtanítanak néhány percre befelé figyelni, elidőzni, megérteni. És amikor megérint bennünket egy költemény, nemcsak a műveltségünkhöz teszünk hozzá, hanem önmagunkból is többet megérthetünk. Ezért indítottuk ezt a rovatot. Küldjétek be kedvenceiteket az
emailcímre és olvassátok egymás kedvenc verseit!
A mai verset Tímea küldte a következő mondattal: "Az unokám kedvenc verse, minden este el kell olvasnom neki."
Móra Ferenc: A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagy uraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cinegének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi, kutatja,
repül gallyrul gallyra:
„Kis cipőt, kis cipőt!” –
egyre csak azt hajtja.
Az élet él, meg nem szakad
Séta a Fiumei úti sírkertben
