Gyomirtás természetesen – van vegyszermentes megoldás, csak tenni kell érte

Kert

Gyomirtás természetesen – van vegyszermentes megoldás, csak tenni kell érte

Szárazság és nagy meleg ide vagy oda, a kertünkben tüsténkedő gazok valahogy mindig túlélik. Nőnek, terjednek, ezzel nem kevés munkát és fejtörést okozva nekünk. És annak ellenére, hogy sok gaznak tartott növényt inkább gyógynövénynek neveznék, és még annak ellenére is, hogy nem pártolom a szigorú értelemben vett gyomirtást, be kell látnunk: igenis vannak olyan esetek, amikor meg kell válnunk az egyik növénytől, hogy jobb legyen a másiknak. Ezekhez a kikerülhetetlen esetekhez hoztam pár ötletet.

Ha meghalljuk a gyomirtás szót, rögtön valami vegyszerre, valami mérgezőre, valami kétkedéssel fogadott dologra gondolunk. Pedig amióta világ a világ, megvoltak azok a természetes módszerek, amelyek segítették rendben tartani a kerteket, segítettek életteret adni haszonnövényeinknek. Leginkább a gazolás, a gyökerestül való eltávolítás vezette a sort. Nagyanyáink idejében, amikor még mit sem tudtak a trágyák és tápanyagok világáról, az árvacsalánt, a tyúkhúrt vagy éppen a kereklevelű repkényt kihúzták és szétterítették az ágyásokon.

Védték a talajt a kiszáradástól, az eróziótól és más, kedvezőtlen környezeti hatástól, emellett tápanyagokkal is ellátták a veteményest. De nemcsak a kertben, hanem a konyhában is jó hasznukat vették: fűszerként, salátákba vagy éppen főzelékek készítéséhez kitűnő alapanyagokként szolgáltak.

Ez talán az első, amit érdemes átgondolnunk: valóban mit is jelent számunkra a gaz. Csak azért nevezünk gaznak egy növényt, mert akként él a köztudatban, vagy azért mert ami ott nő, ahol nem kéne, azt így hívják. Esetleg az a gaz, amit semmi másra nem tudunk használni – egyáltalán van ilyen? Tapasztalatból tudom: ahogy elkezdünk egy másik szemüvegen keresztül nézni a kertre, úgy fogunk gondolni az oda nem illő elemekre, mint hasznos élőlényekre és teljesen megváltozik a gaz és a gazos kert fogalmához való hozzáállásunk (Persze egészen más terület egy díszkert, egy pusztán esztétikai célokat szolgáló zöld felület – ebben az esetben el kell fogadnunk a klasszikus megközelítéseket).

De vegyünk példaként egy olyan kertet, ahol a növények hasznosítása is fontos! Számos esztétikailag oda nem illő növénynek megvan a maga haszna a másik növény védelmétől kezdve a talaj táplálásán át egészen a gasztronómiai hasznosításig. A tyúkhúrból isteni saláta készülhet, a kövér porcsinból készített fűszeres zsír utolérhetetlen szendvicsfeltét, a pitypangnak pedig számos gyógyhatása van. A sort pedig a végtelenségig folytathatnánk.

Fontos az ültetések és magvetések előrelátó megtervezése is: ha a zöldségfélék közé olyan növényeket vetünk, amelyek gyorsan nőnek, akkor a gyomoknak nem lesz idejük és lehetőségük beférkőzni konyhakertünk soraiba. Kitűnő választás lehet a büdöske vagy más néven bársonyvirág, amelynek szirmait kiszárítva akár ételeink fűszerezéséhez is felhasználhatjuk. Ha esetleg a sorközökbe ültetett növények később zavarnák zöldségeink fejlődését, akkor elég megritkítanunk vagy mulcsként leterítenünk őket. A népi feljegyzések szerint

a konyhakertbe sűrűn ültetett citromfű és vad kakukkfű távol tartja a gyomokat,

érdemes kipróbálni – az eddigi tapasztalatok biztatóak.

Sok tapasztalt kertész javasolja a diólevél-takarást is. A dióban található juglon vegyületnek köszönhetően a csírázás nagy hatékonysággal meggátolható. Ehhez ősszel, a kitisztult ágyásokon terítsük el az összegereblyézett diófaleveleket, amelyekből a csapadék szép lassan kioldja a csírázást gátló anyagokat. Tavaszra a hatás folyamatosan mérséklődik, így a tavaszi magvetésnél már nem okozhat gondot. Ha nem szeretnénk a dióval kísérletezni, használhatunk papírt is. A papír vastagságától függően 3-8 rétegben terítsük az ágyásra, és szórjunk rá egy kevés földet. Alatta a csírázás nem indul be, mivel teljesen elzárja a magokat a fény elől, vastagságtól függően pedig le is bomlik a papírréteg. Ha mégsem, akkor pedig egyszerűen össze tudjuk húzni, és komposztálóba vagy szabad komposzthalomba tenni.

Két fontos szabályt sose felejtsünk: az erősen terjedő gyomokat sose tegyük közvetlenül a komposztra, vagy csak elkülönített komposztálóban, a többi anyagtól külön gyűjtsük! A legjobb, ha trágyalevet készítünk belőlük, esetleg más növényekkel, például csalánnal keverve. Pár hét múlva a trágyalé kész, megfelelő hígítás mellett a növényekre permetezhetjük. Hasonló okok miatt nagyon figyeljünk arra is, hogy a gyomokat lehetőleg virágbontás előtt távolítsuk el, hiszen a magjukat elszóró gyomok után többször annyi másik bújik elő, nehogy sokszoros plusz munkát okozzunk magunknak.

Mindenekelőtt azonban azt javaslom, amire csak lehet, hasznosítsuk a kertünkben előbújó gazokat, ne legyünk restek egy finom teát vagy egy laktató főzeléket főzni belőlük! De mindenképp csak olyan növényeket fogyasszunk, amiket biztosan ismerünk, és tudjuk róluk, hogy ehetőek.