„Amit te gyomnak hívsz, nekem haszonnövény”

Kert

„Amit te gyomnak hívsz, nekem haszonnövény”

Mindig csendes mosollyal az arcomon fogadom azokat a látogatókat, akik egy ökológiai gazdaság kapuján belépve leplezni próbálják csalódottságukat. Van ennek a fajta csalódottságnak egy jellegzetes mozdulata, ami általában a jobb szájzugban jelenik meg először. Ilyenkor rutinos kertvezetőként belekezdek egy történetbe.

A pedánsra kalibrált díszkertek, nyílegyenesre nyírt formák és dizájnolt természet korában sajnos igencsak megváltozott a „szép kert” fogalma. Mások lettek az esztétikai elvárások, más környezet jelenti a rekreációt, és más fajoknak adnak teret – kiszorítva ezzel olyan, alapvetően csodás növényeket, amelyek rendkívül hasznosak a kert ökoszisztémája szempontjából.

Direkt nem nevezem őket gazoknak, bár a legtöbben így hívják őket.

Érdekes érzés kerít hatalmába akkor is, amikor az értelmező szótárt lapozom fel: „rendszerint hasznavehetetlen, sőt káros, lágy vagy kórós szárú növény” a gaz szerintük.

Felteszem a kérdést: miért is? Ismerem az elmúlt évtizedek kertészeti trendjeit, tudom, hogy a kifogástalan sorok, a puhára kapált és simára gereblyézett földfelszín volt az uralkodó elvárás, és arra is emlékszem, hogy milyen megvetéssel viseltettek azon szomszédasszonnyal szemben, aki nem tartotta elég gyommentesen a kertjét. Ez a helyzet évtizedeken keresztül fennállt, mélyen belerögzült a társadalomba a gyomokhoz való viszony, és olybá tűnik, hogy minden észérv ellenére nehezen dönthetők meg a tévképzetek.

Pedig a gyomok, ezek a „hasznot nem hozó növények”, árnyékot vető, tápanyagokat elvonó, takarmányértéket csökkentő, kártevők gazdanövényeiként szolgáló élőlények közel sem olyan barátságtalanok, mint ahogyan a szakirodalmak nagy része igyekszik leírni őket.

A látásmódunk megváltoztatásához nem is kell mást tennünk, mint egész egyszerűen egy másik oldalról megvizsgálnunk őket.

Lépjünk ki egy pillanatra a természeten élősködő ember szerepéből,

felejtsük el a gazdálkodói szemléletet, és próbáljuk meg az ökológia szemüvegén keresztül megközelíteni a kérdéskört! Ehhez pedig induljunk el képzeletbeli kertünkben egy gyomfelfedező sétára, és ismerjük meg legádázabb ellenségeink valódi, nagyon is szerethető arcát!

Leggyakoribb gyomok a kertben

A tarackbúza haszna

Itt van rögtön a gazdálkodók egyik leginkább utált „ellensége”, a tarackbúza. A közönséges tarackbúza (Elymus repens) a földalatti, világos színű tarackjairól a legkönnyebben felismerhető, amelynek minden darabja újra és újra teljes értékű növényt hoz létre. Egy-egy tő akár 200 hajtást is képes hozni.

A legtöbb kertművelő ismerősömnek ez a növény okozza a legnagyobb problémát, hiszen gyorsan terjed és szinte kiirthatatlan. Én viszont megfordítanám a dolgot: miért is kellene kiirtanunk? Tudták-e például azt, hogy a gyöktörzse – amivel a földbe kapaszkodik – vízhajtó, méregtelenítő és vértisztító hatású? Vizelethajtó hatását vese-, és hólyagbántalmak esetén, valamint vesehomoknál használhatjuk ki a legjobban, de köszvény esetén is érdemes kipróbálni, mivel segítheti a húgysav kiürülését. Szaponint tartalmaz, ezért köptető hatással is rendelkezik – alkalmazhatjuk köhögés, légcsőhurut vagy hörghurut esetén. Emellett hámosító hatású, tehát kiválóan alkalmas bőrsérülések, sebek kezelésére, de pattanások, kiütések, ekcémás bőr esetén is bevethetjük. 

Pongyola pitypang, a nagy segítség

Ha tovább sétálnak velem kertemben, a pongyola pitypangot is láthatják. A lelkiismeretes fűápolók egyik legnagyobb ellenfele ez a növény, pillanatok alatt helyet talál magának a fűben, és bóbitáival gyorsan tovaterjed. Nem beszélve arról, hogy szinte le sem állítottuk a fűnyírót, már újra ágaskodnak felfele hosszú szárai. Én azt mondom: egy cseppet se bánják!

A tavasztól tömegesen megjelenő sárga virágok korai táplálékot biztosítanak a beporzóknak, a lepkéknek. A pitypang mélyre hatoló, évelő gyökerei segítik a talaj tápanyagainak a feltárását és a talaj levegőztetését is. A pongyola pitypang amellett, hogy számos gyógyhatással rendelkezik, kiváló élelmiszernövényünk. A salátától kezdve a pestón át a szörpig tucatnyi tápláló ínyencséget lehet készíteni belőle, és szinte minden része felhasználható – erről itt írtunk már korábban! Ne akarják tehát elűzni – inkább tartsák nagy becsben, és kísérletezzenek bátran felhasználásával!

 

Az egészség hírnökei

Ha még tovább sétálnak, amott sorakoznak az egészség hírnökei: a szőnyegszerűen terjedő tyúkhúr, a lila virágaival tündöklő katángkóró, torkunk örök doktora, a lándzsás útifű, és a főzeléknek sem utolsó kövér porcsin. Mind-mind ezerarcú és sokrétűen felhasználható növények, amelyek

rengeteget tudnak tenni egészségünk védelme érdekében. Kérdem én: miért pusztítanánk el őket?

Ráadásul gondoljunk csak bele: a tyúkhúr például erőteljesen takarja a talajt, ezzel a növény a víz visszatartásában és az árnyékolásban is segít. Tehát védelmet nyújt növényeinknek és segíti a mi munkánkat is.

A csalán

Ismerjük gyógyhatásait, és talán már a gasztronómia területén is felfedeztük, mégis hajlamosak vagyunk távol tartani kertünktől, pusztán azért, mert hangot – pontosabban csípést – ad nem tetszésének, ha megtapogatjuk. Ő a csalán, természetünk egy igazi Jolly Jokere. Nem baj, ha kicsit több nő belőle, mint amennyi a főzelékbe való (amihez itt egy jó recept), hiszen kiváló nitrogén- és mikroelemforrás. Keverhetjük a komposztba javítóként, vagy készíthetünk belőle ázalékot, amit megfelelő hígítás mellett természetes levéltrágyaként, rovarűzőként is alkalmazhatunk.

Libatop, „a tetves növény”

Szegény libatop. A legtöbben, ha meglátják, már rohannak is a kesztyűért, és villámgyorsan húzzák ki egymás után a talajból. Próbálták már? És látták, hogy mennyi minden más is távozik velük? Például tetvek ezrei. Bizony: a libatop a tetvek egyik kedvenc növénye, a spenót és a lóbab mellett például az egyik legjobb társnövény. A tetvek a libatopot elárasztják, megkímélve ezzel Popeye kedvencét. Emellett a libatop a pitypanghoz hasonlóan mélyre hatoló gyökereivel lazítja a talajt, és segít feltárni a tápanyagokat.

Lóhere, a kert doktora

Ha a lábuk alá néznek, a fűben rengeteg fehér herét találnak. A holland pázsit után vágyakozók egyenesen a falra másznak tőle. Pedig ha tudnák, amit mi tudunk… Ugye? Mert a fehér here valójában egy született kertdoktor: a gyökere körül élő baktériumok segítségével megköti a nitrogént a levegőből, és így a legjobb minőségű trágyát juttatja a talajba. Engedi szellőzni a talajt. A gyökerei hosszabbak, így egészen mélyről képes felszívni a vizet. Amikor a fű már sárgulni kezd, a lóhere továbbra is zöldben pompázik. Virágzata vonzza a méheket és a jótékony rovarokat. A méhek egyik kedvenc csemegéje, virágport és nektárt is bőségesen gyűjtenek róla. 

 

Itt, az ágyás bal oldalán a pásztortáskák lengedező tömegét látják. Szerint nincs házi patika nélküle. Már az ókorban is ismert gyógynövény volt, a népi gyógyászatban pedig magas szaponin- és flavonoidtartalma miatt évszázadok óta használják izomfájdalmak enyhítésére, vérző sebekre és különféle ekcémás tünetek kezelésére bőrápolási céllal, de akár tavaszi méregtelenítő teakeverékünk egyik alkotóeleme is lehet.

 

Közöttük, ott az a lilás-kékes a kerek repkény. Fiatal levelei nagyon jól illenek burgonyás ételekhez, akár petrezselymes krumplihoz, de túróba és vajba keverve is rendkívül ízletesek. Íze kissé kesernyés, de levelei nyersen és főzve is fogyaszthatók. De ha valaki valami igazán különlegesre vágyik, akkor mindenképpen próbálja ki a csokoládéba mártott kerek repkény receptjét is

Jobbra emésztésünk jó barátja, az árvacsalán bontogatja szárnyait.  Mellette állataink egyik kedvenc takarmánya, a bükköny, majd mögötte sárgállik a vérehulló fecskefű, amit a legtöbben csak szemölcseltávolító hatásáról ismernek. Emitt elbújt egy kevés ragadós galaj is, gyermekeink kedvenc játékszere. A galajt a népi gyógyászatban idegnyugtatóként, enyhe altatóként, vizelethajtóként és vérnyomáscsökkentőként, valamint méregtelenítőként alkalmazzák, és jótékony hatással van a nyirokkeringésre is.

Ha megállunk egy pillanatra, és visszanézünk a hátunk mögé, mit látunk? Megannyi színes, hasznos és éltető növényt, amelyek a legtöbb esetben boldogan megvannak egymás mellett, és amelyek egy csodás rendszer részeként kitűnően megférnek kertünkben, házunk táján is.

Mert a gazok bizony nem gazok. A klasszikus értelemben véve legalábbis biztosan nem.

Gyomnövényeink legtöbbje rendkívül hasznos a kertünk számára: legyen szó talajlazításról, tápanyagellátásról, természetes kártevővédelemről, talajtakarásról vagy a vízgazdálkodás elősegítéséről. Hasznos a számunkra, mert élelemmel lát el bennünket és tápanyagot, egészséget ad szervezetünknek. Miért is ne tanulnánk meg együtt élni velük?

Félreértés ne essék: nem kétlem, hogy vannak olyan növények, amelyeknek jelenléte nem kívánatos lehet a kertünkben. Azt sem kétlem, hogy még hasznos növényeink is nőhetnek nagyon rossz helyen. A természet már csak ilyen, és ezt így kell elfogadni. 

Egy nem minden vonalában egyenes kert is lehet szép, egy gazokkal tűzdelt kert is lehet díszkert – ezt az elmúlt évek feltörekvő ökológiai szemlélete is napról napra bizonyítja. Mert ahol sokszínűség van, ott élet van, és minden újabb élet hozza magával a következőt is. Érdemes tehát megismernünk a gyomnövényeink adta lehetőségeket, és észrevennünk bennük a szépet, hogy magunk is megtapasztalhassuk az élet egy más oldalát!

Ajánljuk még:

Így légy profi nyári gyűjtögető!

Ahogy egyre inkább kitárul a világ, azt is észreveszem, hogy bizony nagyon sok dologra nem tanítottak meg bennünket. Az élet és az azt megalapozó természet egy csodálatos rendszer, amiben a legkisebb beavatkozás, a legkisebb helytelen tett is komoly károkat okozhat. Fontos tehát tisztában lennünk azzal, hogy mit, mikor és hogyan tehetünk, mik azok a fontos szabályok, amelyeket be kell tartanunk. Jusson eszünkbe ez akkor is, amikor egy erdei növénygyűjtő túrára indulunk, de még abban az esetben is, amikor saját kertünkben szedjük le a felhasználni kívánt gyógynövényeinket!

 
X
Már követem az oldalt