A csalán egy undok, csípős gyomnövény vagy egy szeretett és megbecsült gyógynövény, attól függ, honnan nézzük. És lehet ásványi anyagokban, vitaminokban gazdag tápláléknövény is, az asztalra tavaszi vidám hangulatot hoz, mint minden zöld. Benne ott a költészet, ízfokozója a napsugár, a friss szél, az erdőzúgás, a rétek és a kert simogatása.
A zsenge csalánhajtásokat már kora tavasszal szedhetjük, ha rendszeresen visszavágjuk, egész évben lesz friss hajtás – de a nagy esőzések után mindenképp! Ezután, ha néhány órán át állni hagyjuk vagy meleg vízbe áztatjuk, leforrázzuk, elveszti csípősségét, így szabad kézzel is hozzányúlhatunk.
A forrázott csalán sokoldalú: kitűnő főzeléket, levest főzhetünk belőle. Lehet belőle tortellini tölteléke, süthetjük pogácsába, nálunk készül csalánkrém szendvicsre, csalánpesztó, csalánnal gyúrt metélt – és mindig nagy sikere van, ha csalán kerül az asztalra. Mint ínségétel, a paraszti konyhákban régebben jelen volt, sőt, a háborúban hadifoglyok életét menthette meg. Értelmezzük újra a csalánt, élvezzük benne a tavaszt!
Csalánfőzelék
Hozzávalók:
- 50 dkg zsenge csalánlevél
- 2 evőkanál olaj
- 2 gerezd fokhagyma
- 4 dl tej
- 6-8 evőkanál zsemlemorzsa
- só
- őrölt bors
Elkészítés:
A csalánleveleket leforrázzuk, majd apróra vagdaljuk. Az olajon megfuttatjuk az összezúzott fokhagymát. Rádobjuk a csalánt, felöntjük a tejjel és 3-4 percig forraljuk. Sóval, őrölt borssal ízesítjük, zsemlemorzsával besűrítjük. A tűzről levéve pépesítjük – így, aki idegenkedne tőle, az sem láthatja benne a csalánt. Burgonyafánkkal vagy tönkölyropogóssal tálaljuk.
Ez utóbbihoz egy marék tönkölybúzát előző nap beáztatunk, majd négyszeres mennyiségű vízben puhára főzzük. Fedő alatt hagyjuk megdagadni, ledaráljuk, majd apróra vágott, olajon megfonnyasztott hagymával, sóval, petrezselyemmel, 1-2 tojással összedolgozzuk és forró zsiradékban apró pogácsáknak megsütjük.
Ajánljuk még:
