Alázattal kell oltani és metszeni a gyümölcsfákat, hogy teremjenek neked és nekem

Mielőtt azonban bőszen fűrészhez vagy metszőollóhoz nyúlnánk, egy pillanatra gondolkodjunk el azon, hogy valóban kell-e bántanunk azt a gyümölcsfát… Mert bizony szépíthetjük akárhogy, a metszés és oltás nem tartozik a gyümölcsfák természetes rend szerint kialakult ritmusába. Ezek bizony emberi szándék által vezérelt beavatkozások, melyeket aztán a növények jobban vagy éppen rosszabbul képesek tolerálni. Minél „vadabb” egy fajta, annál kevésbé szorul rá az ember ilyen jellegű gondoskodására, s minél inkább ember-alkotta, nemesített fajtáról van szó, annál inkább igényli a direkt törődést.

Hasonlóan azonban az elkényeztetett gyermekhez, a gyümölcsfák is hajlamosak elkényelmesedni, hovatovább életképtelenné válni! A túlzott féltés, óvás ugyanis könnyen a fa saját immunrendszerének elsatnyulásához, a túlzott metszés pedig akár a fa halálához is vezethet! A túlzásba vitt metszést követően a túlélés érdekében fáink kénytelenek lesznek saját ágrendszerüket, lombozatukat újra létrehozni, ami könnyen a gyümölcsök mennyiségének és minőségének csökkenését is okozhatja.

Csináljunk tehát bármit, tegyük azt csupán a legkisebb szükséges mértékkel, de feltétlen alázattal!

Saját gazdaságunkban kizárólag régi tájfajta gyümölcsfajtákkal foglalkozunk. A természetesség megőrzése érdekében ezeket a fajtákat csak életük kezdeti éveiben metsszük, de akkor is csak abban az esetben, ha valami nagyon egyértelmű korona-deformációnak kell elejét venni. A fiatalkori metszés segítségünkre lehet abban is, hogy a növény az általunk kívánt koronaformában növekedjen.

Idősebb fák esetében a metszést csak a sérülések vagy a túlzott egymásba növés esetén alkalmazzuk. Az életerős, egészséges fákra általánosságban igaz az a „rugó szabály”, miszerint minél erőteljesebben vágunk vissza egy ágat, annál intenzívebben fog növekedni a következő időszakban. Ha tehát azért vágunk vissza egy fát, hogy ne nőjön túl magasra, könnyen lehet, hogy következő évben még magasabb létrára lesz szükségünk! A békén hagyott fák előbb-utóbb elérik végleges méretüket, s ahogy mifelénk mondják: az alsó gyümölcs a gyermeké, középső a gazdáé, felső a madáré! Soha nem maradtunk éhen – de még pálinka nélkül sem! Így vagy úgy, a metszést még jóval rügyfakadás előtt be kell fejezni!

A faoltás lehetőséget kínál arra, hogy egy számunkra kedves, nekünk ízletes gyümölcsöt érlelő öreg fát, vagy akár már csak néhány példányban ismert fajtát megmentsünk a pusztulástól. Nem mindegy azonban, mit mire oltunk, ugyanis még a legközelebbi rokon fajták közt is érzékelhető genetikai különbség van! Olyan ez kicsit, mint amikor otthon valaki más papucsába bújok. Működik, tudom használni, de azért mégsem a sajátom… Az egészen távoli fajták nem is fogannak, vagy hamar eldobja a vad alany a nemest. (Vadnak hívjuk a gyökérrel rendelkező, nagy növekedési képességgel bíró „alsó” egyedet, amire speciális technikával ráoltják a kedvező tulajdonságokkal bíró „nemes” farészt.)

Bár sok esetben az innen-onnan beszerezhető vad alanyok kézben történő oltása az egyszerűbb, hosszabb távon jellemzően mégis életképesebbek a helyben vagy tőre tett oltványok. Utóbbi esetben egy, már régóta meggyökeresedett vad növényre kerül a nemes vessző, amely az erőteljesebb gyökérzet és a körötte kialakult, bolygatatlanul maradt mikro-élővilágnak köszönhetően jóval erőteljesebb növekedésnek tud indulni. A módszer hátránya, hogy helyhez kötött, azaz oltványainkat nem tudjuk kényünk-kedvünk szerint bárhová kiültetni. Az oltást a régiségben Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepkörében, március utolsó harmadában végezték.

Bár a gyümölcsfák telepítésének jellemzően inkább az őszi időszak kedvez, kellő odafigyeléssel tavasszal is ültethetünk belőlük! Nagyon fontos, hogy az ültetés helyét minden esetben a már kifejlett felnőtt fa méreteit figyelembe véve válasszuk meg! Képzeljük el, mekkorára nő majd az adott fa, és ahhoz mérten válasszuk meg a fák közti távolságokat. Az első években furcsán távolinak fognak tűnni a fák – készüljünk fel vendégeink „oltogatására”, pár év múlva azonban az egyre növekvő fák szépen ki fogják tölteni a rendelkezésükre álló teret! Itt is igaz a mondás: a kevesebb néha több!

Az ültetőgödröt a tavaszi ültetéskor is gondosan készítsük elő, a fa köré földből kicsi tányért is készíthetünk. Figyeljünk oda, hogy a tányér egyenletes, sík legyen, hogy a későbbi öntözéskor ne csak egy helyre folyjon a víz!

Ha kertészetben vásároltunk csemetét, érdemes figyelembe venni, hogy felnövekedésének időszakában milyen volt a fa „tájolása”, azaz merre volt számára kelet és nyugat. A fa belső struktúrái ennek alapján alakultak ki, így amennyiben fordítunk rajta, kénytelen lesz belsőleg is átalakulni, ami adott esetben a termőre fordulás időpontját akár kettő-négy évvel is kitolhatja!

Lehetőleg kerüljük a fák körül a föld erős betaposását, mert az könnyen a gyökerek körüli talaj betömörödéséhez vezethet! Az elültetett fák környékét mulccsal takarhatjuk, ami egyrészről védi a talajt a kiszáradástól, másrészt értékes tápanyagok juthatnak el belőle a gyökerekhez. A mulcstakarás azonban soha ne érje el a fa törzsét, mivel könnyen betegségeket okozhat!

 Ne féljünk próbálkozni, de ha szükségét érezzük, bátran kérjük szakemberek tanácsait!

Nyitókép: Liana Mikah/Unsplash