Kert

Alázattal kell oltani és metszeni a gyümölcsfákat, hogy teremjenek neked és nekem

Bár a gyümölcsfákkal egész évben érdemes törődni, a tavaszi időszak mégis kiemelt odafigyelést igényel. Legyen szó egyszerű fatisztításról, oltásról, metszésről vagy éppen ültetésről, nem árt tudni, hogyan is lássunk hozzá!

Mielőtt azonban bőszen fűrészhez vagy metszőollóhoz nyúlnánk, egy pillanatra gondolkodjunk el azon, hogy valóban kell-e bántanunk azt a gyümölcsfát… Mert bizony szépíthetjük akárhogy, a metszés és oltás nem tartozik a gyümölcsfák természetes rend szerint kialakult ritmusába. Ezek bizony emberi szándék által vezérelt beavatkozások, melyeket aztán a növények jobban vagy éppen rosszabbul képesek tolerálni. Minél „vadabb” egy fajta, annál kevésbé szorul rá az ember ilyen jellegű gondoskodására, s minél inkább ember-alkotta, nemesített fajtáról van szó, annál inkább igényli a direkt törődést.

Hasonlóan azonban az elkényeztetett gyermekhez, a gyümölcsfák is hajlamosak elkényelmesedni, hovatovább életképtelenné válni! A túlzott féltés, óvás ugyanis könnyen a fa saját immunrendszerének elsatnyulásához, a túlzott metszés pedig akár a fa halálához is vezethet! A túlzásba vitt metszést követően a túlélés érdekében fáink kénytelenek lesznek saját ágrendszerüket, lombozatukat újra létrehozni, ami könnyen a gyümölcsök mennyiségének és minőségének csökkenését is okozhatja.

Csináljunk tehát bármit, tegyük azt csupán a legkisebb szükséges mértékkel, de feltétlen alázattal!

Saját gazdaságunkban kizárólag régi tájfajta gyümölcsfajtákkal foglalkozunk. A természetesség megőrzése érdekében ezeket a fajtákat csak életük kezdeti éveiben metsszük, de akkor is csak abban az esetben, ha valami nagyon egyértelmű korona-deformációnak kell elejét venni. A fiatalkori metszés segítségünkre lehet abban is, hogy a növény az általunk kívánt koronaformában növekedjen.

Idősebb fák esetében a metszést csak a sérülések vagy a túlzott egymásba növés esetén alkalmazzuk. Az életerős, egészséges fákra általánosságban igaz az a „rugó szabály”, miszerint minél erőteljesebben vágunk vissza egy ágat, annál intenzívebben fog növekedni a következő időszakban. Ha tehát azért vágunk vissza egy fát, hogy ne nőjön túl magasra, könnyen lehet, hogy következő évben még magasabb létrára lesz szükségünk! A békén hagyott fák előbb-utóbb elérik végleges méretüket, s ahogy mifelénk mondják: az alsó gyümölcs a gyermeké, középső a gazdáé, felső a madáré! Soha nem maradtunk éhen – de még pálinka nélkül sem! Így vagy úgy, a metszést még jóval rügyfakadás előtt be kell fejezni!

A faoltás lehetőséget kínál arra, hogy egy számunkra kedves, nekünk ízletes gyümölcsöt érlelő öreg fát, vagy akár már csak néhány példányban ismert fajtát megmentsünk a pusztulástól. Nem mindegy azonban, mit mire oltunk, ugyanis még a legközelebbi rokon fajták közt is érzékelhető genetikai különbség van! Olyan ez kicsit, mint amikor otthon valaki más papucsába bújok. Működik, tudom használni, de azért mégsem a sajátom… Az egészen távoli fajták nem is fogannak, vagy hamar eldobja a vad alany a nemest. (Vadnak hívjuk a gyökérrel rendelkező, nagy növekedési képességgel bíró „alsó” egyedet, amire speciális technikával ráoltják a kedvező tulajdonságokkal bíró „nemes” farészt.)

Bár sok esetben az innen-onnan beszerezhető vad alanyok kézben történő oltása az egyszerűbb, hosszabb távon jellemzően mégis életképesebbek a helyben vagy tőre tett oltványok. Utóbbi esetben egy, már régóta meggyökeresedett vad növényre kerül a nemes vessző, amely az erőteljesebb gyökérzet és a körötte kialakult, bolygatatlanul maradt mikro-élővilágnak köszönhetően jóval erőteljesebb növekedésnek tud indulni. A módszer hátránya, hogy helyhez kötött, azaz oltványainkat nem tudjuk kényünk-kedvünk szerint bárhová kiültetni. Az oltást a régiségben Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepkörében, március utolsó harmadában végezték.

Bár a gyümölcsfák telepítésének jellemzően inkább az őszi időszak kedvez, kellő odafigyeléssel tavasszal is ültethetünk belőlük! Nagyon fontos, hogy az ültetés helyét minden esetben a már kifejlett felnőtt fa méreteit figyelembe véve válasszuk meg! Képzeljük el, mekkorára nő majd az adott fa, és ahhoz mérten válasszuk meg a fák közti távolságokat. Az első években furcsán távolinak fognak tűnni a fák – készüljünk fel vendégeink „oltogatására”, pár év múlva azonban az egyre növekvő fák szépen ki fogják tölteni a rendelkezésükre álló teret! Itt is igaz a mondás: a kevesebb néha több!

Az ültetőgödröt a tavaszi ültetéskor is gondosan készítsük elő, a fa köré földből kicsi tányért is készíthetünk. Figyeljünk oda, hogy a tányér egyenletes, sík legyen, hogy a későbbi öntözéskor ne csak egy helyre folyjon a víz!

Ha kertészetben vásároltunk csemetét, érdemes figyelembe venni, hogy felnövekedésének időszakában milyen volt a fa „tájolása”, azaz merre volt számára kelet és nyugat. A fa belső struktúrái ennek alapján alakultak ki, így amennyiben fordítunk rajta, kénytelen lesz belsőleg is átalakulni, ami adott esetben a termőre fordulás időpontját akár kettő-négy évvel is kitolhatja!

Lehetőleg kerüljük a fák körül a föld erős betaposását, mert az könnyen a gyökerek körüli talaj betömörödéséhez vezethet! Az elültetett fák környékét mulccsal takarhatjuk, ami egyrészről védi a talajt a kiszáradástól, másrészt értékes tápanyagok juthatnak el belőle a gyökerekhez. A mulcstakarás azonban soha ne érje el a fa törzsét, mivel könnyen betegségeket okozhat!

 Ne féljünk próbálkozni, de ha szükségét érezzük, bátran kérjük szakemberek tanácsait!

Nyitókép: Liana Mikah/Unsplash  

 

Már követem az oldalt

X