Az őszi faültetés csodákra képes, csak ismerni kell a szabályokat

Volt mit tenni a kertben a nyár folyamán, az már igaz, azonban még bőven akad tennivaló, mielőtt a szerszámokat gondosan lezsírozva téli pihenőre küldenénk! Az előttünk álló őszi hónapok a kései gyümölcsök szüretelése és feldolgozása mellett a fák ültetésének és átültetésének idejét is jelentik. Vegyük sorra, mik azok a legfontosabb praktikák, amikre érdemes odafigyelnünk!

7 feladat, amit ne mulassz el az őszi kertben

A nagy nyári munkálatokat és szüretet követően a kert valahogy olyannak tűnik, mint az esküvős ház lakodalom után; még ott érződik az ünnep öröme, a poharak az asztalokon, az imént még a zenekar is játszott, azonban most sehol egy lélek, a nyitva hagyott ablakok függönyei tompán szólva lobognak a hajnali szélben. Most a pihenés ideje jön, előtte azonban rendet kell tenni, hogy a következő menyasszonyt is méltó mód fogadhassuk majd a tavaszon.

15 emelettel mélyebben van itthon a víz, mint néhány éve, és ez mindenkit érint

„Tragikus a helyzet ezen a magyar településen: feladták a harcot a helyi gazdák” – olvasom az elsőre hatásvadásznak tűnő szalagcímet. A konkrét település neve aztán a következő bekezdésben derül ki, akár meg is nyugodhatnék, rendesen messze van tőlünk, az ő bajuk nem az enyém, de mivel jóbarátok élnek azon a vidéken, mégis továbbolvasok. A döbbenet viszont csak ezután következik: a cikket akár rólunk is írhatták volna. 

Mindig ugyanaz és sosem ugyanaz: az ürmös bor nyomában
Mesélik, hogy Apafi Mihály erdélyi fejedelem bár igen nagy ivó volt, részegen mégsem látták soha, mert ha túl sokat ivott, csak megemelte süvegét, s látni lehetett, amint alóla kipárolog fejéből a szesz. Azt is említik róla, olyannyira szerette az ürmöst, hogy pincéjében olykor 13 hordó is ezzel volt töltve. De mi is ez a bizonyos „ürmös”, amiért Heltai Gáspártól kezdve a Rákócziakon keresztül még Horthy Miklós is rajongott? Egy biztos, ez az ital mindig és sosem ugyanaz!
Szövevényes viszonyok uborkától a padlizsánig: itt a nagy tök-tan!

Cukkini, padlizsán, patisszon, lopótök – bonyolult népség, ráadásul bár mind gyümölcs, mégis zöldségként tartjuk őket számon. A családban oldalágról ráadásul ott találjuk az uborkát és a görögdinnyét is… Itt az ősz, talán nem árt rendet vágni tök-téren!  

Otthonról haza – Regejáró Napok az erdélyi Énlakán

A nyugati végekről Erdély felé indulva valahogyan mindig csak Budapest után tudatosul, hogy mostmár igazán úton vagyunk. A számunkra rutinszerűen ismert dunántúli tájat felváltják az Alföld és az Északi-középhegység számunkra kevésbé megszokott formái, s az útmenti pihenők személyzete is másként ejti a szavakat. A Körös-Maros vidékének burjánzó természeti gazdagságát a határ túloldalán szívszorító szürkeség váltja, az elmúlt század alatt a tájat értő, azzal együtt élő szervességet a kapzsiság hatalma váltotta fel. Sokszáz kilométer (és érthetetlenül hosszúnak tűnő órák) után aztán hirtelen ismét ismerős és vadságában is szelíd lesz a táj, magunkfélék az emberek. Otthonról haza érkezünk.

Természetes, állatbarát megoldások a vadak kerttől való távoltartására

Ki kertet ültet, jövőt remél. Szemünk előtt látjuk a nyár közepi asztalt, amin hegyekben állnak a saját magunk által termelt zöldségek, a kamra polcai lekvárok és befőttek súlya alatt nyögnek, a pince dugig jóféle borral és pálinkákkal. Kora tavasztól kezdve heteken, hónapokon keresztül ügyeljük, gondozzuk kertünket, óvjuk fagytól, naptól, szárazságtól. Ismerjük, szeretjük, látjuk, ahogy fejlődik. Könnyen előfordulhat azonban, hogy egy váratlan reggelen álmaink csörömpölve törnek apró darabokra…

„Házunk előtt vén eperfa áll…” – gyakran látott kerti lakónk titkai

„Kicsiny falum, ott születtem én…” – kezdődik a nóta, amit – vagy aminek első pár sorát – még borgőzös állapotban is szinte bárki fel tudja idézni. A „Házunk előtt vén eperfa áll…” helymeghatározó sornak köszönhetően így aztán – akaratán kívül – az eperfa is a minimumfolklór meghatározó részévé vált. Akár vár alatta anyánk, akár nem, az eperfa mindenesetre valóban a parasztporták jellegzetes növénye volt, amely alatt legalábbis a tyúkok egészen biztosan szívesen tanyáztak.

Gyógynövények nem csak férfiaknak

Egy korábbi írásban a leginkább hölgyek számára javasolt gyógynövényeket vettük sorra. Nézzük most meg, melyek azok, amik inkább a férfiak számára jelenthetnek gyógyírt! Természetesen most is igaz, hogy a felsorolt gyógynövényeket nem kizárólag férfiak fogyaszthatják, hatásterületük azonban mégis elsősorban számukra kínálhat gyógyulást.

Gyógynövények nőknek

A gyógynövények többségét a legtöbb esetben nemtől függetlenül bátran fogyaszthatjuk, van azonban néhány faj, melyek mégis inkább egyik vagy másik nem számára javalltak. A célközönség ilyen irányú szűkítése elsősorban a növényekben lévő hatóanyagoknak, például a különféle növényi hormonoknak is köszönhető. Könnyen belátható, hogy a fitoösztrogént termelő növények inkább a hölgyek körében népszerűek, míg a prosztata működését javító kisvirágú füzike teáját jórészt a férfiak fogyasztják. A dolog ugyanakkor mégsem kizárólagos – de ne szaladjuk ennyire előre! Vegyünk sorra néhány, elsősorban a hölgyek számára ajánlott gyógynövényt!