Bár odakint most éppen hóvihar tombol, s a mára tervezett gyümölcsfaoltást is el kellett halasztani, valahol legbelül mégiscsak tudjuk, hogy április közepén már tényleg tavasz van – vagy legalábbis annak illenék lenni. Ebben a gyönyörű évszakban pedig nem a gyümölcs-, hanem a gyógynövényszedés ideje van.
„A képen látható állapotú régi szekrény eladó” – szól az egyik internetes piactér képaláírása. Az érezhetően amatőr fotón egy szürke olajfestékkel vastagon mázolt, egykor szebb napokat látott tálalószekrény, rajta egy vidéki sufniszervíz minden szükséges kellékével. A csavarok, olajos flakonok és törött fogú kulcsok borította pult hátterében tűzifa, csorba-zománcos lábasok és egy Simson poros konglomerátuma. A kép alatt pedig a kommentek…
A kertészkedés, az alapvető zöldségek, gyógy- és fűszernövények otthoni termesztése napjainkban ismét egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek! A saját magunk által gondozott, vegyszerektől és tartósító anyagoktól mentes, az asztalra frissen kerülő kerti terményeknek a nyilvánvaló egészségügyi és gasztronómiai előnyei mellett ráadásul számos egyéb hozadékuk is van! És sosem lehet megunni: olyan izgalmas és érdekes új trendeket lehet kipróbálni, mint amilyen a magaságyás is.
Nyelvünk, ahogy öregszik, egyre inkább egyszerűsödik. Gyümölcsneveink szinonimáit sem ismerjük már. Vagy mégis?
A levéltetvek nemcsak a kultúrnövényeket, de akár a szobában tartott, vagy a tél során fagymentes helyen teleltetett növényeinket is megtámadhatják. A levelek, virágok, hajtások nedveit szívogató kártevőknek ráadásul nem csupán az egyedszámuk lehet óriási, de fajszámuk is hetven fölött van! Kétségbeesésre azonban semmi ok, a levéltetű ellen sok esetben akár házi módszerekkel is sikerrel felvehetjük a harcot!
Marci pontosan tudta a buszmenetrendet. Nem csak a saját utcájában közlekedő járatét, és nem is csak a piros hetesét csúcsidőben. Az összes budapestit. És a villamosokét is. Fejből, minden évben frissítve. Jól emlékezett dátumokra, a történéseket napra, órára pontosan vissza tudta idézni. Emlékezett a születésnapokra, névnapokra. Érdekelték a csillagok, órákon át kémlelte távcsövével az eget. Szerette az esőt, az ablakon kinézve hosszan figyelte az esőcseppeket, a fákat, ahogy a szél fújta az ágait. Marci autista volt.
Bár a gyümölcsfákkal egész évben érdemes törődni, a tavaszi időszak mégis kiemelt odafigyelést igényel. Legyen szó egyszerű fatisztításról, oltásról, metszésről vagy éppen ültetésről, nem árt tudni, hogyan is lássunk hozzá!
Ha a tavaszra jellemző dolgokat kellene említeni, a madárcsicsergés mellett bizonyára a virágillat is hamar eszünkbe jutna. S bár sokunk számára a friss pompájukban tetszelgő, illatozó, színes virágok valóban egyet jelentenek a tavasszal – Portánkon már kóstolgatjuk is az első ibolyavirágokat – vajon tudjuk-e, miért is jó a növénynek, ha már-már bódító illatfelhőbe burkolja a köré tévedőket?
Bár a minap az egykori kukoricagóré felújítása során még negyven centi mélyen is csak vésővel tudtuk a fagyott talajt feltörni, a felszínen mégis egyre-másra bukkannak ki a legelső tavaszi virágok hajtásai. Morgolódik, keménykedik még egy kicsit az idei tél, napjai azonban minden kétséget kizáróan meg vannak számlálva! Természetes, hogy várjuk a frissességgel teli tavaszt, de azért a sok örömet és csodát rejtő téltől se haraggal búcsúzzunk.
„Január, február, itt a nyár!” – mondta volt bíztatásként drága Nagyanyóm, mikor az éjszakai tél és a nappalok során egyre erősebbé váló tavasz küzdelmétől tocsogósan sáros tanyai világból kicsit borúsabb kedvvel toppantam be hozzá. Bírom, sőt kifejezetten kedvelem a hideget, várom és minden pillanatát élvezem a tavasznak, de a kettő átmenete mégis minden évben próbára tesz, s idén sincsen ez másként…
Ma is sokan főznek szappant otthon, de valószínűleg a régi idők mosását már kevesebben vállalnák be...
A régiek bölcsességét ne felejtsük, de a hibáikból azért tanuljunk! Ma ugyanis már nagyon jól tudjuk, mire érdemes, és mire nem érdemes használni a gyógynövényeket.