Karácsony közeledtével a virágboltok és design-üzletek polcain sorra jelennek meg a különféle dekorációs kellékek, köztük az így vagy úgy négy gyertyával díszített koszorúk – vagy mik… Mert hát lehet-e koszorú a vonal? Advent kezdetén nem árt felidézni, mit is jelent, hogyan is készül egy igazi adventi koszorú!
Ha az embereket arra kérnénk, hogy mondjanak néhány dolgot, ami eszükbe jut az őszről, a szőlőszüret és a madárvonulás mellett a színesen hulló falevelek is bizonyára a képzeletbeli lista valamelyik dobogós helyén szerepelnének. Az őszi erdő színkavalkádja, a lehullott levelek aranyszín takarója évről évre lenyűgözi a bennük járót, még akkor is, ha mindehhez valahol egészen mélyen az elmúlás különös érzete társul.
Rendszeresen fogyasztjuk, talán még azt is tudjuk, mi fán terem, de ha feltárul előttünk titkos énje, még jobb ízűen fogjuk enni a diós kalácsot vagy karácsonykor a diós bejglit.
Bármelyik évszakra is gondolok, van néhány íz, illat, hangulat, ami hozzájuk kapcsolódóan azonnal eszembe jut. Míg a tél gondolata e tekintetben számomra egyet jelent a metszően friss, hóillatú levegő tiszta érzésével, a tavasz egyből hozza a jóféle húsvéti sonka és a friss torma szájpadlástól tarkóig bizsergető összhangját, a nyár a jól végzett munka utáni árnyékban fröccsözés élményét. Ha ősz, akkor szőlő, dió, no meg persze a tenyeret kesztyűn át is égető gesztenye édesen émelyítő íze-illata…
A mindenség lényege az egyszerűségben van, a mai ember legnagyobb problémája ugyanakkor, hogy túlbonyolítja az életét, hiányzik belőle a könnyedség, aminek valódi megéléséhez viszont éppen a mindenséget kellene érteni. A finoman szólva sem könnyű feladatról Bódis Éva füvesasszonnyal beszélgettünk.
Ha őszi mezőgazdasági munkát említünk, az emberek nagy többségének feltehetően a szőlőszüret jutna eszébe. Való igaz, hogy a pincék környékén igencsak zajlik mostanság az élet, a kisebb kertekben azonban az egyre hűvösebb idő ellenére is számos egyéb növénnyel kell foglalkoznunk!
