Az előkészítéstől egészen addig, hogy mit hova érdemes vetned a kiskertedben!
Egy kertre ránézve két dolgot azonnal meg lehet állapítani. Az egyik, ha gazdája nyugdíjba vonult, mert ilyenkor a kert kivirul, rendezettebbé válik, hiszen immáron a kertészkedésre is bőven jut idő. A másikra február környékén derül fény: könnyen megtudhatjuk, mekkora a létra a háznál, ugyanis pont olyan magasra vannak metszve a gyümölcsfák… Tél vége felé bizony sok ember tenyere kezd viszketni, nyúl automatikusan az ágvágóért és metszőollóért. A fákkal foglalkozó kertészt pedig szinte naponta hívják, hogy tud e segíteni a metszésben, hiszen azt ilyenkor kell végezni. De vajon valóban kell, vagy csak a szántáshoz hasonlóan ez is egyfajta régi beidegződés?
A gyógynövények legtöbbször akkor jutnak eszünkbe, ha valamilyen betegséget szeretnénk megelőzni, vagy éppen valamilyen nyavalyából szeretnénk a segítségükkel kigyógyulni. Szerencsére azonban ezekre a növényekre nem csak kórságokkal kapcsolatban gondolhatunk, hiszen a fűszernövényként is nagyon sok örömet szerezhetnek fogyasztóiknak! Már a tavasz első gyógynövényeire is érdemes fűszernövényként is gondolni, és úgy gyűjteni őket, hogy ne csak teába jusson belőlük.
Az első ibolyát mindig megeszem – mentségemre szóljon, hogy kandírozott virágját állítólag Erzsébet királyné is szívesen fogyasztotta. Bár a cukrozáshoz hasonló királynői huncutságokra a magamfajta kertésznek módja – és valljuk be – igénye se nagyon van, az illatos-ízes kis virág hosszas rágcsálása számomra a tavasz érkezésének egyik legfontosabb rituáléja… Az ibolya mellett ilyenkor számos másik növény is előbújik a hó vagy éppen a korhadó avar alól, melyek a hosszú téli zöld-ínséget követően akár kint a természetben, azonnal fogyasztva, vagy éppen konyhában feldolgozva is vitaminokkal és egyéb tápanyagokkal látják el szervezetünket.
A tavaszi időszak egyik legnagyobb kihívását a hideg és meleg időszakok teljesen hektikus váltakozásai okozzák. Elég akár csak néhány melegebb nap, a hosszú tél után startra készen álló növények máris hajtani, rügyezni kezdenek, amit könnyen tönkretehet egy váratlanul érkező hidegbetörés. Vegyünk sorra néhány olyan praktikát, melyekkel kiskertekben is megvédhetjük növényeinket!
Korunk embere a böjt fogalmához a legtöbb esetben valamiféle negatív érzetet társít. Éhezés, lemondás, szűk idők… „Meg lesz még ennek a böjtje!” – szól a mondás, amelyet magunk is inkább figyelmeztetésként, semmint bíztatásként dörgölünk embertársaink orra alá. De mi is volt régen, s mi lehetne ma is a böjt? Milyen hasonlóságok és különbségek fedezhetők fel a hazai egyházak szokásrendjében? A régi ember számára a böjti időszak éppúgy az évkör természetes részét alkotta, mint a különféle ünnepek vagy a legegyszerűbb hétköznapok, de vajon a böjt valóban csupán lemondással és hiányérzettel jár?
A legrégebben termesztett gyógynövények közé tartoznak a mentafélék, hiszen az ízük kellemes, hűsítő, a gyógyhatásuk pedig erős. 2024-ben is szeretjük: a borsmentát választotta az év gyógynövényének a Magyar Gyógyszertudományi Társaság.
A komposzt hőjének kiaknázása korántsem újkeletű megoldás, már a régi templomos lovagok is hasznosították épületeikben. Az energia kincs, ez most már talán mindenki számára világos: így aztán korántsem mindegy, hogyan bánunk vele, vagy éppen hogyan állítjuk elő! A modern technológiák mellett a jól kipróbált, sokat bizonyított régi megoldásokat is érdemes használni.
A hagyományos magyar népi gyógyászat egyik alapelve a hatás-ellenhatás egyensúlyának megőrzésére való törekvés. A felfedezés a világon mindenhol ugyanez, Kínában ezt az elvet jin és jang egységének nevezik. De a népi vonalon maradva maradjunk a dagadó példájánál: ha a hasalja nem tartaná össze a fűszeres tölteléket, az igen hamar szétfolyna, de a disznó hasfalát sem hívnánk dagadónak, ha nem kerülne bele a töltés…
„A kertek művelői könnyen vészelik át a nehéz időket, mert más módon se pénz, se posztó. Előrelátó, ki kamrát tölt” – mondták volt egykoron a Rábaközben. És milyen igazuk volt!
Ha valaki járt már igazán koros bükkerdőben, valószínűleg soha nem fogja elfelejteni a katedráliszerű rengeteget, amelyben az ezüst-szürke, sima törzsű faóriások oszlopként magasodnak az arra járó emberek fölé. A közönségszavazatok alapján a bükk lett az év fája! Kevesen tudják, de termése, a makk is ehető!
Jól rejtőzködik napközben, repülés közben viszont nagy, színes szárnyaival arra hívja fel a figyelmet: igencsak veszélyes. Érdemes nyitott szemmel járni a természetben, hátha mi is rábukkanunk!
