„Ha valakit ecettel vagy pálinkával nem lehet meggyógyítani, annak már ácsolják a keresztet!” – tartja a mondás Göcsejben, talán nem is valótlanul. Azonban míg a pálinka gyógyító hatásairól szinte bárhol hallhatunk, az ecet hasonló érdemei méltatlanul az ismeretlen homályába vesztek. Talán persze ez sem ok nélkül, mivel a legtöbb bolt polcán található „ecetnek” sajnos köze sincsen a régiségben mindenhol általánosan ismert és használt ecetekhez… A legismertebb alternatívát talán az almaecet jelenti, azonban az esetek többségében ez sem több, mint az ipari almalé előállításának egyik mellékterméke. Kétségbeesésre azonban semmi ok, teremtő szándék és érett gyümölcs birtokában akár otthon is bárki elkészítheti saját ecetét!

A magyar nyelv ősi volta és hihetetlen gazdagsága a gyógyítás, orvoslás számára is olyan kincsesláda, melyet bármelyikünk kinyithat, még csak különlegesebb kulcsra sincsen szükség: az odafigyelés és értő hallgatás képessége csak gyakorlás kérdése.

Régóta tudjuk: ha jól használjuk a természet adta lehetőségeket, kész házi patikánk lehet. Ehhez azonban észnél kell lenni a nyáron, és időben begyűjteni, betárazni és megfelelő módon tartósítani a gyógynövényeket. Néhány tipped adunk a munkához!

„Isten – Haza – Család” szól a Sokorói Tájegység Egyesülés jelmondata. Vajon mindez nem több holmi jól hangzó frázisnál, vagy mégis lehet valódi tartalommal bíró iránymutatás? A Bakony és Győr között található betyáros Sokoró-dombság tettrekész közössége számára ezek a szavak egészen biztosan többet jelentenek: magánéletük és a térség fejlődését célul kitűző összefogás hármas tengelyét.

Minden évszaknak megvan a maga hírnöke. Tavaszt hoz a hóvirág, nyarat a fecske, de van egy növény, aminek legalább két alkalommal is örülni szoktunk. Míg az első hóvirág láttán mindig öröm tölti el az embert, legbelül mégis jól tudjuk, a tél a visszavonulás során is okozhat még meglepetéseket, a cseresznyefák fehér-rózsaszín virágzása viszont már kétségtelenül a tavasz visszavonhatatlan érkezését jelzi. 

A kérdés – sajnos – nem is annyira költői, mint ahogyan talán elsőre tűnik! Az emberi közösségek életmódjának változása, a természeti területek állapotának romlása, a monokultúrás mezőgazdasági óriástáblák számának robbanásszerű növekedése, valamint a természetközeli állattartás csökkenése számos olyan madárfaj megmaradása szempontjából jelent problémát, melyek még nem is olyan régen tömegével röpködtek körülöttünk.

Kétségtelen, hogy gyümölcsészeti szempontból kivételesen nehéz időszak áll mögöttünk, mégis számtalan olyan lehetőség és módszer van, amellyel eredményesen segíthetjük gyümölcsfáinkat, de legalább mérsékelni tudjuk a mostanihoz hasonló keményebb évkezdetek okozta veszteségeket.

Mit nekünk cukorborsó vagy csintalan Bajuszka cica, Borbás Marcsi egyik legutóbbi videóbejegyzése alatt az első világégés állófrontjait megszégyenítő kommentháború alakult ki – magaságyás témakörében… A magaságyásokkal, azok előnyeivel és hátrányaival, elkészítésük lehetséges módjaival nem is olyan régen egy külön írásban részletesen is foglalkoztunk. Olvasóink érdeklődését jelző hozzászólások okán mégis úgy gondoltuk, érdemes lehet a bevezetőben vázolt kérdéskört is tisztázni! Magas vagy magasított, ez itt a kérdés! Járjunk utána, van-e lényegi különbség!

„Rövid, mint a pünkösdi királyság” – tartja a mondás, az egy évre kikiáltott pünkösdi királynak azonban mégis igen sokan lettek volna a helyében! Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a kőkemény királycsináló próbák és virtuskodások mibenlétéről már a középkor óta igen részletesen írnak a források, fontos volt ez a közösség számára. És a játék ma is jó, erőt adó, fontos lehet, ha tudjuk, miért csináljuk!

Furcsa időt élünk, az emberiséggel együtt mintha a természet is összezavarodott volna. Miközben a megkoronázott társadalom igyekszik visszatérni korábbi, jól megszokott életviteléhez, az évszakok szinte naponta váltogatják egymást. A klímaváltozást kutató Copernicus Klímaváltozási Szolgálat mérései szerint 18 éve nem volt olyan hideg az április, mint az idén, de (egyelőre) úgy tűnik, a május sem számíthat sokkal dicsőbb helyezésre. Az időjárás hektikus változatossága nemcsak a téli-nyári-tavaszi gyermekruhák egyidejű elől tartására kényszerült sokgyermekeseket, de a növény- és állatvilág tagjait is keményen próbára teszi.

Konkoly Mersét 8 éves korában ejtette rabul a lovasíjászat, de egészen 15 éves koráig kellett várnia, amíg részt vehetett élete első lovasíjász edzésén. Az az edzés – amit az ősi harci művészetet a 80-as években felélesztő Kassai Lajos vezetett – nagy hatással volt Merse életére. A gyermekkori ábrándok valósággá váltak, és elindították egy úton, amin haladva 12 évvel később sikerrel teljesítette a lovasíjász mestervizsgát. A feleségével egy 12 hektáros alföldi családi gazdaságban élő harcművészt most a lovasíjászatról, mindennapi tapasztalatokról és a 21. századról kérdeztük.

Bár odakint most éppen hóvihar tombol, s a mára tervezett gyümölcsfaoltást is el kellett halasztani, valahol legbelül mégiscsak tudjuk, hogy április közepén már tényleg tavasz van – vagy legalábbis annak illenék lenni. Ebben a gyönyörű évszakban pedig nem a gyümölcs-, hanem a gyógynövényszedés ideje van.