Inkagumó, kínai articsóka és más újdonságok is helyet kaphatnak kertünkben, még akkor is, ha ezek a zöldségek távoli vidékek „elszármazottai”. Csak nem mindegy, miképp és hová helyezzük őket!
A különféle illóolajokról, azok használatáról, hatásairól már nagyon sok írás jelent meg, jó hír, hogy különféle élethelyzetekben egyre több ember fordul az illóolajok és az aromaterápia felé. Gyógynövényekkel és régi tájfajta gyümölcsökkel foglalkozó szakemberként azonban sokszor úgy érzem, hogy az illóolajok egyre fokozódó népszerűsége ellenére is – vagy éppen emiatt – sok félreértés, de legalábbis tisztáznivaló van még ezen a téren is. Az egyes illóolajok speciális felhasználási lehetőségei helyett most próbáljunk helyre tenni néhányat a leggyakoribb félreértések közül!
A tavasz vége felé egyre gyakrabban előfordul, hogy még a máskor pontos vendégeink is késve érkeznek családi gazdaságunkba, az Ürmös Portára. A váratlan késés oka nem holmi közlekedési fennakadás, de még csak nem is a késői indulás – rutinos visszajáró vendégeink ezeket simán megoldják. A természet szépségei és a gyógynövények világára nyitott vendégkörünk számára a különféle természeti jelenségek azonban gyakorta olyan ellenállhatatlan kísértést jelentenek, melynek – ismerve a mi gyöngéinket is – ez esetben könnyebben engednek.
Éljünk akár falun, akár városon, a tavaszi reggeleken madárfüttytől hangos a világ! Vegyük sorra, kikkel találkozhatunk leggyakrabban!
Döbbenetes, hogy minden mag a csoda ígéretét hordozza! Ahhoz, hogy eljuthasson a kiteljesedésig, sokat segíthetünk neki azzal, hogy a megfelelő időben, a megfelelő helyen és a megfelelő módon egyengetjük fejlődését. Egy biztos, a növények a szakszerű törődést mindig meghálálják!
Ma találtam egy katicát. Olyan igazit, hét pettyeset. A katicának persze korábban is örültünk, énekeltük is hangosan, hogy „szállj el”, aztán nevettünk, mikor az ujjunk végére futtatott jószág – út tovább nem lévén – valóban elröppent. Ma már inkább marasztalnám, alig maradt belőle: az Ázsiából importált harlekin testvérei kíméletlenül kiszorították saját élőhelyeiről…
A régi magyar paraszti kultúrában használt bútorok közös jellemzője az egyszerűség és praktikum. Bár a bútorokat jellemzően egyedileg készítették, a legfontosabb típusok elnevezései mégis általánosan ismertek voltak. De vajon ma is azok? Mindjárt kiderül, indítsd a kvízt!
Krekács Zoltán lovas solymászként éli mindennapjait, a hagyomány őrzése helyett annak megélését választotta életmódjául. Az évek során az elméleti ismeretek mellett felbecsülhetetlen értékű gyakorlati tudásra tett szert. Az egykor uralkodók és hercegek által is nagyrabecsült foglalkozást űző fiatalemberrel pannonhalmi tanyáján beszélgettünk.
