Kell-e metszeni a gyümölcsfákat, és ha igen, miért nem? Ha meg mégis, akkor mire figyeljünk?
Ahogyan 1979 óta minden évben, a Magyar Madártani Egyesület az idén is meghirdette az „Év madara” programot. Ennek célja, hogy a társadalom számára olyan fajokat vagy madárcsoportokat mutasson be, amelyek fennmaradását valamilyen átfogóbb természetvédelmi probléma vagy emberi tevékenység fokozott mértékben veszélyezteti. Az MME „Év madara” programja ennek okán messze túlmutat önmagán: a fajok bemutatásán keresztül az őket veszélyeztető tényezőkre, tendenciákra is felhívja a figyelmet.
Település- és földrajzi neveink is szépen őrzik a közönségszavazáson az Év fájának választott vénic-szilt, a Szilas vagy Szilágy elnevezéssel gyakran találkozni a Kárpát-medencében elterjedt szilfák okán. A vénic-szil kérgét valaha gyógyhatásáért fogyasztották, termését olajjal és ecettel keverve salátának ették. Gyönyörű fa.
A Magyar Gyógyszertudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya 2013 óta minden esztendőben kiválasztja, melyik növény legyen „év gyógynövénye”. A kezdeményezés célja, hogy újabb gyógynövények kerüljenek reflektorfénybe, s így azok felhasználási lehetőségei, növénytani jellegzetességei széles körben ismertté váljanak. 2023-ban az év gyógynövénye a sokak által kedvelt, gyermekmesék hőseit is megformáló közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) lett.
„Védd a helyit, vedd a hazait!” – olvasom egy termelői piac bemutatkozójában. Az állítással, gazdálkodó emberként csak egyet tudok érteni. De felmerül bennem: globalizált világunkban meddig tart a „haza”? Hiszen a földgolyó lassan egyetlen hatalmas piactérré változik, amelyen termőhelytől és évszaktól függetlenül szinte bármit bármikor megkaphatunk.
Európa-szerte járva ugyanazt halljuk, ha termelőkkel, gazdákkal beszélgetünk. Nehéz évek vannak mögöttünk, és talán még nehezebbek jönnek, mert változik az időjárás, és az eddig bevetett trükkök egyre kevesebbet érnek. Mégis érdemes szétnézni a Kárpát-medence más országaiban és azokon túl is, ugyanis a tapasztalatok megosztásával mindenképp előrébb lehetünk.
Mirhás borokat már Jézus idejében is fogyasztottak az emberek, sőt: a mirhát számtalan más alapanyag mellett is bevetették annak érdekében, hogy megannyi jótékony hatását élvezhessék. Ezek a hatások ma is működnek, persze csak akkor, ha ismerjük és jól használjuk a mirhát.
A Kárpát-medencét járva egyre több helyen találkozhatunk kisebb-nagyobb fűzépítményekkel. Az élő vesszőkből font szakrális építmények, játszótéri pihenőhelyek, labirintusok vagy éppen az árvízvédelmet segítő eróziógátló sáncok világáról Takács Edvárd táj- és kertépítész mérnökkel, az Ilona Malom Műhely munkatársával beszélgettünk. Magunk is megpróbálkozhatunk egyszerűbb építményekkel a saját kertünkben!
A napozást a legtöbb ember a nyárhoz köti, pedig az embereknek téli időszakban is nagy szüksége van a napsugarak jótékony hatásaira! A rövidebb nappalok és a rendszerint borúsabb égbolt okán télen a bőrünk a „napfény vitaminjaként” is ismert D-vitaminból eleve kevesebbet tud hasznosítani, így különösen érdemes lehet a ritka napfényt megbecsülni. Nem árt tudni azonban, hogy az ultraibolya sugarak ebben az évszakban is veszélyesek lehetnek, ezért a nyárhoz hasonlóan a téli időszakban is érdemes odafigyelni a bőrünk védelmére.
Az Erdélyi Szigethegység kanyargós útjain araszolva lassan fogynak a kilométerek. Heinczinger Miklóssal, Mikával nyolcadik napja járjuk Erdély tündérföldjét, hallgatásra és beszélgetésre ugyanúgy bőven jut idő. Már hazafelé haladunk, mögöttünk számtalan találkozás, kézfogás és ölelés. Emberek, sorsok, érzések, lélekkel teli találkozások. Jó volt, s jó lenne ebből valamit másokkal is megosztani. Egy rövid időre bekapcsolom telefonom hangrögzítőjét.
Valaki egyszer találóan azt mondta, hogy a tél valójában akkor kezdődik, amikor a töltöttpaprikát felváltja a töltöttkáposzta…
Húsz évvel ezelőtt egy kis sokorói faluban élő fiatalember elhatározta, hogy hátrahagyja a logikusnak tűnő irányvonalakat, és bizony kitanulja a pékmesterséget. A gondolatot tettek követték, az elhivatottság és a munka szeretete pedig az elért sikerek mellett is emberközelben tartották a ma már széles körben ismert és elismert pékmestert. Vajda Péter „Pedróval” szakmáról, családról és régi idők értékeiről beszélgettünk.
