Gyógyszer a fazékból, avagy káposzta másképpen
Valaki egyszer találóan azt mondta, hogy a tél valójában akkor kezdődik, amikor a töltöttpaprikát felváltja a töltöttkáposzta…
Valaki egyszer találóan azt mondta, hogy a tél valójában akkor kezdődik, amikor a töltöttpaprikát felváltja a töltöttkáposzta…
Húsz évvel ezelőtt egy kis sokorói faluban élő fiatalember elhatározta, hogy hátrahagyja a logikusnak tűnő irányvonalakat, és bizony kitanulja a pékmesterséget. A gondolatot tettek követték, az elhivatottság és a munka szeretete pedig az elért sikerek mellett is emberközelben tartották a ma már széles körben ismert és elismert pékmestert. Vajda Péter „Pedróval” szakmáról, családról és régi idők értékeiről beszélgettünk.
„Milyen a kézműves cigi? Sodort!” – szól a keserédes favicc, ami a minimálhumor szintjét alig megütve egy jóval komolyabb társadalmi-gazdasági réteg nem túl vidám helyzetére is ráirányít(hat)ja a figyelmet. A „kézműves termék” eredetileg ugyanis valami olyan átlagon felüli értéket képviselt, s olyan hívószó volt, ami tetszett a vásárlóknak – és ezért e kifejezés iránt a gyártósorok üzemeltetői is érdeklődni kezdtek. Nem meglepő, hogy következő lépésként a multikban is megjelentek az „öko-natúr-kézműves” polcjelölések – jellemzően a chips és konzerv feliratok szomszédságában. De az, hogy ez a fajta piacnyitás vajon használt-e a kézműves rétegnek, az erősen véleményes…
December jeles eseményei közül a legtöbb ember számára ma már csupán a karácsony és az újév ünnepe ismert, a régiségben azonban az év utolsó hónapjában számos egyéb kiemelt napot is megültek. Az egyre növekvő sötétség mélyén megszülető fény ünnepe a legősibb időkre vezet minket, de számos, a gazdálkodáshoz kapcsolódó jeles nap is esik erre az időszakra.
A szakács, a katona, a pék, a méhész és a sárkányfűárus… A felsorolás akár egy Tarantino film címe is lehetne, ez esetben azonban egy annál jóval békésebb általános iskolai programon spontán összeállt csoportkép résztvevőit jelöli. Történt ugyanis, hogy egy dunántúli falu igazgatóasszonya gondolt egy nagyot, és minden divattal és trenddel szembe menve olyan pályaorientációs napot hirdetett, melyen napjaink divatszakmái helyett a vidéki élet foglalkozásait űző vállalkozók felé fordult. Így történt, hogy topmenedzserek, médiaszakértők és IT munkatársak helyett a már-már kiveszőfélben lévő régi szakmák képviselői mutatták be tudásukat a gyermekseregnek.
Mondják, hogy az ember számára a természet felé az egyik legjobb kapcsolódási pontot a háziállatok jelentik. Az elmúlt évezredek során közel kerültek hozzánk, és miközben az ember egyre jobban elszakadt a természettől, ők valahogy mégis részei tudtak maradni annak. Napjainkban azonban sajnos már nemcsak a vidéki tájban látni egyre ritkábban jószágot, de a hátsó udvarokban is egyre kevesebb a kapirgáló-röfögő népség… Nem csoda, ha a különféle háziállatok életkorának, nemének megfelelő elnevezései is a ködbe merülnek. Lássuk, ki mennyire van otthon az ólak környékén!
A jóból válhat rossz, de a rosszból jót márpedig nem lehet csinálni! – vallották az öregek, s ma sem válna kárunkra, ha a szavak alatt azt értenénk, amit azok jelentenek.
A betegségeknek az átlagosnál sokkalta jobban ellenálló szőlőfajták egy csoportja a direkttermő, avagy közvetlenül termő szőlő. Ezek oltatlanul, saját gyökerükön is olyan gyümölcsöt teremnek, melyek bármelyikőnknek ismerősek lehetnek. S bár a belőlük készült borok nem a legjobbak, nem érdemes lemondani a direkttermő szőlőinkről.
Sok a dolog ilyenkor ősszel, különösen, ha kertje, gyümölcsöse is van az embernek. Bár a nyáron szárítóra tett gyógynövények már rég a nagy gyűjtődobozokban várnak sorsukra, az őszi gyümölcsök gyűjtését csak most kezdjük el. A régiség embere szerint a gyümölcsöt hétféle módon lehetett feldolgozni, melyek között az ecet- vagy aszalványkészítés éppúgy általánosságnak számított, akár ma a lekvárfőzés. De vajon valóban általános, és valóban olyan egyszerű dolog ez?
Lassan száll elő a por az aszályos nyár után korán sárguló fák lombja közül. A lemenő nap fénye bearanyozza a százéves gazdaság lakóépületét, de néhány pillanatra a sorban húzódó istállók és a szebb napokat élt góré is meleg színekben fürdenek. A házon innen ős-idős körtefa – a sokat látott fa törzsén még mindig élesen látszik a hely, ahol a hajdani gyümölcsész vad alanyra oltotta a nemest. A házon túlról gépek zaja hallik, s nem kell továbbmennem, hogy tudjam, Mordor ide is elért.