A gyümölcsfák virágzása mellett a tavasz a gyógynövények gyűjtésének kezdetét is jelentheti. Ha még eddig nem tettük, ideje letisztogatni a gyűjtőkosarakat és a szárítókereteket, felkészíteni a szezonra a különféle feldolgozó eszközöket, berendezéseket. A nyár várhatóan ismét egyik napról a másikra szakad majd a nyakunkba, így aztán normál esetben az egész tavaszi időszak során egyenletesen nyíló növények is nagyrészt egyszerre fognak berobbanni, életre kelni.
Szerencsés esetben lehetőségünk van saját kertet kialakítani, s benne a kedvünkre való gyógynövényeket termeszteni, azonban még a leggazdagabb kertbe sem lehet – s nem is lehet cél – minden fajt és fajtát betelepíteni. Némely gyógynövényt a termesztés helyett egyszerűbb a körülöttünk lévő természeti területekről gyűjteni, azonban jó tudni, hogy a gyógynövénygyűjtésre számos mennyiségi és területi előírás is vonatkozik!
A jogi szabályozások előtt vegyünk sorra néhány józan ész diktálta szabályt. A legfontosabb, hogy biztosan fel tudjuk ismerni a gyűjteni kívánt növényt. A félrehatározott növények gyűjtésének következményeként legjobb esetben csupán hatástalan lesz a begyűjtött anyag, rosszabb esetben viszont akár gyomorrontással, mérgezéssel is számolhatunk! Ha nem ismerjük a növényt, vagy bizonytalanok vagyunk a meghatározásban, mindenképpen kérjük szakértők segítségét!
A gyűjtés másik fontos szempontja, hogy a növényeket kizárólag tiszta területről szedjük. Nagyon fontos, hogy utaktól, gyáraktól távoli, porszennyezéstől mentes helyszíneket keressünk, de emellett a talaj esetleges szennyezettségére is érdemes odafigyelni! Ipari területekről, szemétlerakóktól, vasúti töltésektől és autóutaktól tartsunk legalább 500 méteres távolságot!
Etikai kérdés, hogy egy helyről soha ne szedjük össze az összes gyógynövényt!
Mindig hagyjunk annyit, hogy a növényállomány regenerálódni tudjon, ne tűnjön el az adott helyszínről! A növények mellett minden esetben vegyük figyelembe az adott élőhely sérülékenységét is!
Az erre vonatkozó jogi szabályozás szerint egy ember naponta legfeljebb két kilogramm gyógynövényt gyűjthet, de azt is kizárólag saját szükségletére, azaz nem értékesítési célra. Egyéni szükségletet meghaladó, vagy kereskedelmi célú gyűjtésre az adott terület tulajdonosától minden esetben írásbeli engedélyt kell kérni előzetesen. Mivel a vadon termő gyógynövények gyűjtése jogilag erdei haszonvételnek minősül, ezért a gyűjtési engedélyt is az illetékes erdészeti hatóságnál tudjuk kérelmezni.
Természetvédelmi oltalom alatt álló területeken gyógynövényeket gyűjteni kizárólag az illetékes nemzeti park (helyi jelentőségű védett terület esetében az illetékes jegyző) engedélyével szabad,
még akkor is, ha a gyűjtési mennyiség nem éri el a fentebb jelzett két kilogrammos mennyiséget! Fontos tudni, hogy ugyanez vonatkozik az úgynevezett Natura 2000 védelmi státuszt élvező, a hagyományos védett területeknél jóval nagyobb kiterjedésű területekre is!
A magántulajdonban lévő, természetvédelmi oltalom alatt álló részek esetében a gyűjtésre a tulajdonostól kérhetünk engedélyt. A gyógynövények gyűjtésének nyomon követhetősége érdekében a begyűjtött növények mennyiségéről gyűjtési naplót kell vezetni, melyet a gyűjtés végén be kell nyújtani az engedélyt kiadó szervnek.
Bár elsőre talán fölöslegesen bonyolultnak tűnhet a rendszer, a szabályok azonban éppen a gyógynövények védelmét szolgálják. Sokan nem is gondolnák, hogy gyógynövények gyűjtésével szezonálisan, szervezett keretek között akár 8-10.000 ember is foglalkozhat, akik évente mintegy 30-35 ezer tonna (!) gyógynövényt gyűjtenek!
Mint az élet minden területén, ez esetben is igyekezzünk megtalálni azt a mértéket, amely valós szükségleteinket még éppen képes kielégíteni,
de nem károsítja a bennünket körülvevő gyönyörű világot.
Nyitókép: Lisa Hobbs/Unsplash
