A Vértes hegység túra szempontjából ideális, mert szinte minden oldaláról megközelíthető, autóval, vonattal, busszal. Tehetünk benne körtúrákat, vagy átszelhetjük gyalogszerrel. Legkisebb középhegységünk a Bakony és a Gerecse közé ékelődött, legmagasabb pontja nem éri el az 500 métert sem, de a síkságból hirtelen emelkedik ki, és bizony kemény emelkedőket ígér. A táj változatos, látnivaló pedig bőven akad. Kora tavasszal a déli szirteket jártuk be, ahonnan a legszebb panorámát élvezhetjük. A Vértes felér egy komplett geológiai és földtörténeti utazással, a főleg dolomitból álló hegyeken víznyelőbarlangok rejtőznek, virítanak a karsztbokorerdők, Gánton vöröslik a Bauxitmúzeum, Oroszlányban és Tatabányán a barnaszénbányászat mementóival találkozhatunk. Történelmi emlékekben sincs hiány, ezúttal a vadregényes erdőben rejtőző, kalandos sorsú Vitányvár felfedezésére indultunk.
A kiindulópont a csákányospusztai parkoló
Itt biztonsággal lehet parkolni, felkapni a hátizsákot, és nekilódulni a hegyeknek. 16 kilométeres túrát terveztünk, amiről előre tudtuk, hogy hosszabb lesz, hiszen mindig akad valami plusz megnéznivaló. Az aszfaltot elhagyva máris ilyenbe botlottunk, mert muszáj volt a selymesen hullámzó zöld rétről felmászni az erdő alatt ékeskedő templomromhoz.
Árpádkori templomrom
A csákányospusztai templomrom a XIII. században épült. Az árpádkori, egyhajós, patkóíves szentélyű, északkeleti irányba tájolt kis templomromocska szépen rendbe hozva várja a kirándulókat. Mi is elsóhajtottunk itt egy fohászt, mielőtt tovább indultunk volna. Szomorú látni, hogy egykor virágzó erdei tábor, jobb sorsra érdemes turistaház maradványait rejti az erdő, amelyek lassan az enyészetté lesznek.
A Körtvélyesi kilátó a Nagy Kopaszon
Kemény emelkedő visz fel a Körtvélyesi kilátóhoz, amely amúgy nem a Körtvélyesen van, hanem a Nagy Kopaszon, ám a több mint 11 méteres kilátóra felmászva gyönyörködhetünk benne. Láthatjuk körben a Vértes többi csúcsát, az M1 autópálya végtelen kocsisorát, és ha tiszta az idő, akkor a Gerecsét, a Budai hegységet, és a „távolbanéző Tatabányát”. Nem a táj különös szépsége, hanem az előttünk elterülő térképszerű vidék a kilátás különös érdekessége.
Erdei temető
A hegyről aláereszkedve árnyas völgyben a Körtvélyesi erdei temető várja csöndesen, hogy lassan eggyé váljon a természettel. Mára elfeledett települések lakói Csákányos, Szenttamáspuszta és Kapberekpuszta, illetve a ma is létező Körtvélyespuszta halottai alusszák itt örök álmukat. Az erdei temetőkben van valami megrendítő és egyben valami megnyugtatóan békességes, ami arra késztet, hogy szótlanul induljunk tovább, úgy hogy még a bakancs alatt se zizzenjen az őszről maradt avar.
Vitányvár, a bércen álló legenda
Innen már a kék túra vonalát követve közeledünk Vitányvárhoz, ami úgy bukkan elő egyszerre a fák közül, hogy a meglepetéstől földbe gyökerezünk. Vakítóan kék ég előtt magasodik előttünk a fehér kőből rakott vár, ami valójában ma egy szépen karban tartott rom. Szinte hívogat, hogy menjünk be, kerüljük körbe, de a felvezető ösvények nagyon meredekek, apró kavicsoktól csúszósak. Nem akartunk kockáztatni, ezért inkább gyönyörködtünk benne, miközben a padon elemózsiánkat elmajszoltuk.
Közben felelevenítettük Vitányvár legendás és kalandos történetét. Valójában nincs arról pontos adat, mikor, ki építette, de valamikor a tatárjárás után a Csák nemzetséghez kötik. Volt a Luxemburgiaké, a Rozgonyiaké, a Héderváriaké, járt itt török is többször. Az évszázadok alatt többször lerombolták, újjáépítették, aztán újra rombolták. Később az Esterházy birtokhoz tartozott, mint rom, és a köveinek egy részét elhordták. Romantikus szerelemi történet is fűződik Vitányvárhoz. Hédervári Imre szerelembe esett a szomszéd vár urának, Gerencsér vára birtokosának, Ujlaki Miklósnak lányába. Mivel a lány apja ezt nem nézte jó szemmel, a szerelmes elrabolta a lányt. A felbőszült apa visszarabolta gyermekét, és befalazta a pincébe, hogy biztonságban tudja. Csak egy kis nyílást hagytak, ahol ennivalót adtak be a lánynak addig, míg meg nem jelent Mátyás király és igazságot szolgáltatott, a szerelmesek elnyerték egymás kezét, az apák pedig megbékéltek egymással.
Rockenbauer Pál emlékfája az erdő mélyén
A túra csúcspontja után a térkép szerint visszafelé vezet az út, ám ez nem jelenti azt, hogy itt kevesebb látnivaló volna. Útközben egy gondolta erejéig elmélázhatunk Rockenbauer emlékfája mellett azon, hogy a mai 20-30 éveseknek már semmit sem jelent a neve, pedig a hazai gyalogos túrázás a mennyit köszönhet neki! A Másfélmillió lépés Magyarországon hamarosan feledésbe merül.
Vízlelőhely: a Mátyás kút és Szép Ilonka forrás
A Mátyás kút már csak nevében kút, vize nincs, befalazták, ám annál kellemesebb pihenőhely. A Szép Ilonka forrás azért még nyomokban tartalmazott vizet, ha nem is emberi fogyasztásra, de a kifolyónál legalább a vadak nyerhetnek enyhülést, dagonyázhatnak a disznók. Jártunk virágos réteken, méltóságteljes gyertyános-tölgyesekben. Csodásan virágzott a szagos müge, a réti boglárka, olyan hangos a madárének, hogy az már szinte fájt. Csodálatos páfrányok illegették magukat a fényben, jelezve, hogy ez nem egy kifejezetten száraz vidék. Azonban a lucfenyőknek az. Ahogyan az erdészek mondják, a hazai lucfenyő-állománynak lassan búcsút mondhatunk.
A vadregényes Mária-szakadék
A térképen a Macskabükk és a Macska-dűlő nevezetű helyek sűrű erdei már kicsit elcsigázott állapotban találták a kis túracsapatunkat, meg kellett még küzdeni pár meredéllyel. Ilyenkor érezheti az ember, hogy a messziről kevélyen kiemelkedő hegy mekkora erőt kíván, ha meg akarjuk mászni!
Körtvélyespusztára érve már szelídebb a táj, itt-ott megpillanthatjuk az egykori Esterházy uradalom különleges örökzöld matuzsálemeit. A völgyben apró kápolna bújik meg, aki pedig kedvet érez plusz kilométerekhez, még beveheti a Béla forrást.
Itt még nem tudtuk, hogy a kirándulás legvadregényesebb része csak most fog következni! A Mária-szakadék vonala a hegy oldalában kanyargó ösvény, ami nem jelentett volna semmi nehézséget, ha nem szeldelték volna lépten-nyomon kidőlt fatörzsek. Voltak, amelyeket át lehetett lépni, másokat jókora kanyarral kikerülni a meredek hegyoldalban. Akadt olyan, amin át kellett mászni, vagy éppenséggel átbújni alatta. Gyerekeknek ez lehet az igazi vad-kalandpark, de nekünk itt volt leginkább szükségünk a lábat jól tartó lábbelire, kellő ügyességre és bátorságra. Igazi vadregényes, a szakadék élvezetéből a víz élményét sajnos nélkülöznünk kellett.
Piknik terasz Csákányospusztán
Jutalmunk végül a Csákányosi piknik teraszon, a parkoló közelében hideg limonádé és frissen sült rétes volt, de választhatunk volna akár szarvasburgert vagy mennyei illatú sült kolbászt is. Ezt a túrát jó szívvel ajánlom annak, aki szereti a kihívásokat, és nem riad vissza a több órás gyaloglástól. Cserébe övé lesz az erdő csöndje, gyönyörű erdei élményeket kap, és jóleső fáradtsággal nyugtázhatja a napot. És ha nem felejti el a komootban megosztani az útvonalat, akkor a barátai elismerését is kivívhatja!
Ne feledd, hogy bár középhegység, a Vértes felszíni formáit csak megfelelő lábbelivel szabad felkeresni! Mindig legyen nálad térkép, feltöltött telefon, elsősegély-felszerelés, elegendő innivaló, és némi ennivaló arra az esetre, ha mégis elkeverednél. A népes vadállomány miatt a négylábúakat csakis pórázon vigyük magunkkal, bármennyire is csábító a fák közt rohangáló eb csaholása! Nyáron a legfontosabb az ivóvíz, akármilyen nehéz is tőle a hátizsák!
Fotó: Halmos Monika@rozsakunyho
Szép Veronka és a kőszívek története
A balatonudvari temető
