Gondolatok az ősök sírboltja előtt állva.
Rendszeresen fogyasztjuk, talán még azt is tudjuk, mi fán terem, de ha feltárul előttünk titkos énje, még jobb ízűen fogjuk enni a diós kalácsot vagy karácsonykor a diós bejglit.
Bármelyik évszakra is gondolok, van néhány íz, illat, hangulat, ami hozzájuk kapcsolódóan azonnal eszembe jut. Míg a tél gondolata e tekintetben számomra egyet jelent a metszően friss, hóillatú levegő tiszta érzésével, a tavasz egyből hozza a jóféle húsvéti sonka és a friss torma szájpadlástól tarkóig bizsergető összhangját, a nyár a jól végzett munka utáni árnyékban fröccsözés élményét. Ha ősz, akkor szőlő, dió, no meg persze a tenyeret kesztyűn át is égető gesztenye édesen émelyítő íze-illata…
A mindenség lényege az egyszerűségben van, a mai ember legnagyobb problémája ugyanakkor, hogy túlbonyolítja az életét, hiányzik belőle a könnyedség, aminek valódi megéléséhez viszont éppen a mindenséget kellene érteni. A finoman szólva sem könnyű feladatról Bódis Éva füvesasszonnyal beszélgettünk.
A nappalok még a nyarat idézik, a hűvösre forduló reggelek, az egyre korábban érkező alkony minden kétséget kizáróan jelzi: beköszöntött az ősz. A kertben használt szerszámokat azonban még igencsak korai volna elpakolni, a keményebb fagyok eljöveteléig bőven van még tennivaló a szabadban!
(Gyógy)növényes Árpád-házi szentjeinkről.
A világon talán nincsen még egy olyan ország, ahol annyi egyházi ünnepe volna Szűz Máriának, mint nálunk. Mária tisztelete a néphagyományban, énekekben és a népi eszközök motívumaiban is egyértelműen megnyilvánul.
Esik. Szakad. Dörög és villámlik, az utcákat elöntötte a víz, túlcsordultak a tározók, nem száradnak a ruhák... Ilyen Budapest, július egyik késői péntekjén. Mindeközben a Portánkon még a kút alja is porzik, tágabb pátriám az aktuális talajnedvesség térképen a sivatag kategóriába kerülhetne, a nem öntözött növények az életükért küzdenek. Hónapok óta nem esett „rendes” eső, olyan, ami néhány milliméternél mélyebbre szivárogna, csendben, hosszan szemerkélve végre iszaposra áztatná a poros utat. Mert az öregek szerint ha ott tocsog, akkor már a növények is eleget ittak, s pár nap múlva a kút vize is megújul. Viszont ha eső nem is hull, dolog mégis akad bőven így aratáson és az első kaszáláson túl is, vegyünk sorra néhányat a mostanában gyűjthető növények közül!
Az igazi nyár beköszöntével lassan-lassan talán magára talál a kert – így benne a kertész is.
Bár szeretjük, de azért van élet a pálinka után is! Töményital-határozó.
„Nem csuklottál? Emlegettünk!” – na de mi van akkor, ha a csuklás nem marad abba néhány perc után, s akár órákon, napokon keresztül is kínozza a szerencsétlen emlegetettet? Szokták mondani, hogy míg az építőipart a purhab és a WD40, a csuklás áldozatát a generációk óta jól bevált családi praktikák mentik meg a további problémáktól. De mik is ezek, és egyáltalán: mi az és mi értelme van a csuklásnak?!
Ha begyűjtöttük a gyógynövényeket, indulhat is a szakszerű feldolgozásuk!
