Ahol az étel kezdődik... – A talaj világnapja van ma

Kert

Ahol az étel kezdődik... – A talaj világnapja van ma

December ötödike különösen közel áll a szívemhez. Nem, nem a Mikulás nagy napját tévesztettem el, hanem egy nagyon fontos ünnepre szeretném ráirányítani a figyelmet. Ez pedig nem más, mint a talaj világnapja. A talajé, ami a benne rejlő megannyi, aktívan nyüzsgő élettel biztosítja mindannyiunk megélhetését ezen a Föld nevű bolygón.

Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet javaslatára az ENSZ közgyűlése 2013-ban december 5-ét a talaj nemzetközi napjává nyilvánította. Sok ezer évnyi együttélés, sok száz évnyi kísérlet és az elmúlt évtizedek rombolása után ideje volt ráirányítani a figyelmet a termőtalaj fontosságára, amelynek egészsége nélkülözhetetlen a földi populációk élelmezésében.

Amikor reggelente az iskolába menet átgázolunk a füves placcon, eszünkbe sem jut, mi rejtőzik a lábunk alatt: a föld egy grammjában akár 50 ezer egészen parányi, mikroszkopikus méretű élőlény is élhet. Bizony, ha megfogunk egy kisebb adag földet, akkor több élőlényt tartunk a kezünkben, mint ahány ember él Magyarországon.

Földünk élőlényeinek nem kevesebb, mint 25 százaléka él a talajban.

A föld életet ad a növényeknek, és táplálja azokat. Egy napon aztán ezek a növények útjuk végére érnek, és a mögöttük álló utat „megköszönve” visszaforognak a talajba, ahol lebomlanak, s hosszú-hosszú évek alatt kőolaj, földgáz és szén lesz belőlük. Eddig legalábbis így volt…

Mert bizony a benzin, amit az autónkba tankolunk, a gáz, amivel fűtünk, azokból a növényekből keletkezett, amelyek a több millió év során a talajban lebomlottak. És bár sokan gondolják így, a talaj nem megújuló erőforrás, a pusztulását csak nagyon nehezen észleljük, pedig gyorsabban romlik és tűnik el, mint maga a légkör. Egy felmérés kimutatta, hogy évente körülbelül 75 milliárd tonna termőtalaj tűnik el. Ez pedig azt jelenti: a Föld mindösszesen már csak maximum 60 évig marad termőképes.

Igencsak sérülékeny rendszer a mi becses talajunk: fél centiméternyi kialakulása több mint száz évbe telik. Vegyi anyagok, földmunkák, intenzív mezőgazdaság, ipari tevékenységek, urbanizáció, és szinte a végtelenségig sorolhatnánk: ezek mind hóhérjai a termőföldnek. Pedig a talaj a világ legnagyobb széntározója:

háromszor annyi szenet rejt magában, mint a bolygó összes növénye együttvéve,

de a természetbe való intenzív és sokszor agresszív belenyúlásunkkal 50-100-szor gyorsabban veszítjük el, mint amennyire képes lenne újjáépíteni magát. Pedig a talaj szűri és tisztítja vizeinket, csökkenti az árvizeket és szabályozza a légköri folyamatokat is. Biológiai értelemben véve a talaj az egyik legváltozatosabb élőhely a Földön, és bolygónk nitrogén- és szénciklusának létfontosságú része.

Roosevelt híres idézete volt: „Az ország, amely tönkreteszi a földjét, önmagát teszi tönkre”. És talán még ő sem tudta, mekkora igazságot mondd ezzel. Ugyanis minden, talajban rejlő élet egy ezerarcú rendszer eleme, aminek működéséhez elengedhetetlen a megfelelő levegő, víz, ásványi- és szervesanyag tartalom. Nem mindegy tehát, miből mennyi van benne. Félreértés ne essék: minden külső behatástól mentesen a talaj gyönyörűen megoldja ezt. Felépíti saját rendszerét, kiépíti saját életközösségét, amelynek elemei annak meghatározott rendje és módja szerint egymással összhangban élve dolgoznak a rendszer egészségéért és fennmaradásáért. Csendben, de serényen – egészen addig, amíg az ember lábát nem teszi a földre.

A beavatkozó emberi cselekedetek ugyanis késként hasítanak ebbe a természetes rendbe, és egyre-másra rombolják az évmilliók alatt felépített talajközösségeket. Az ásók és ekék hasítékai, a munkagépek tonnái, az intenzív technológiák vegyszerei és szipolyozó módszerei először szépen lassan, majd egyre gyorsulva ürítették ki a tartalékokat – egészen addig, amíg a helyzet komolysága miatt rá kellett eszmélnünk: valamit nagyon félrevittünk.

Valamilyen tévedés folytán azt hisszük, hogy a fent és a lent egymástól függetlenül működő, külön rendszerek, pedig a talaj alatti és feletti világ rendkívül intenzív kölcsönhatásban él egymással. A mi életünk ugyanannyira függ a talajban munkálkodó élőlényektől, mint amennyire az ő boldogulásuk függ a mi döntéseinktől és cselekedeteinktől.

Érdemes tehát legalább egy évben egy ünnepi napot arra szánnunk, hogy jobban megismerjük az életet adó talajunk titkait, vagy ahogy az idei FAO kampány szlogenje is mondja:

a talajt, ahol az étel kezdődik…

És ha már FAO, akkor ajánljuk az idei talaj világnap hivatalos oldalát, ahol több száz ismertető, tudásanyag, infografika és videó mutatja be a végeláthatatlan mélység kincseit.

 

Ajánljuk még:

Világnapot mindennek és mindenkinek, avagy éljenek az unikornisok és a sajtos szendvicsek

Tudtátok, hogy van a marcipánnak, az almás rétesnek, de még a bécsi szeletnek is világnapja? Ahogyan van a szingliknek, a flamencónak, a vécének és a szerelmi vallomásnak is? Meg a bolondoknak, de arról már hallottam gyerekkoromban. Ismertem akkoriban a nőnapot és az anyák napját, az iskolában mindig volt valamilyen program a madarak és fák napján, ahogyan a Föld napján is. Volt pedagógusnap és halottak napja. Nem úgy, mint manapság, amikor olykor igencsak kikerekedik a szemem egy-egy nemzetközi világnap hallatán.

 

Már követem az oldalt

X