Kert

Víztakarékos megoldások a kertben és a lakásban – nemcsak szárazság idejére

Az elmúlt évek egyre szélsőségesebb és szárazabb nyarai arra ösztönöznek bennünket, hogy sokkal tudatosabban és felelősségteljesebben bánjunk vízkészleteinkkel, és becsüljük meg őket jobban. Kertünk nemcsak otthonunk része, hanem belőlünk is egy darab, növényeink sorsát szívünkön viseljük: ezért fontos tudnunk, hogy a számukra is éltető vizet hogyan osszuk be, mikor használjuk, és miképp adjuk át nekik. Ehhez hoztunk most néhány jó tanácsot. 

Az egyik legfontosabb átgondolnivalónk a kültéri vízhasználat. Mindannyiunknak elkeserítő látni, hogy a tavaly még sötétzölden ágaskodó fű ezen a nyáron barna színre váltott: ilyenkor egy buzgó kertész akarva akaratlanul is a slag után nyúl. De vannak helyzetek, amikor el kell tekintenünk az esztétikai örömöktől egy fontosabb cél érdekében, és abba kell hagynunk a locsolást, esőztetést, mert bizony az értékes víznek máshol van helye. Nem kell aggódnunk, a fű túléli, és jövőre újult erővel indulhat – remélhetőleg újra tündöklő útjára.

A legtöbb fű 3-4 hétig nyugalmi állapotban maradhat anélkül, hogy elhalna, utána viszont segítenünk kell neki. Csak egy kicsit öntözzük meg – ez a mennyiség ugyan nem állítja vissza a természetes zöld színét, de életben tartja a következő esőzésig. Ha biztosak akarunk lenni a dolgunkban, akkor egy sima taposáspróbával ellenőrizhetjük, mennyire súlyos a helyzet.

Ha végigsétálunk a füvön, és lépéseink után visszarendeződnek a fűszálak, akkor aggodalomra semmi ok: a fű él, és túlél.

Ellenkező esetben rásegíthetünk egy kicsit, de csak a lehető legkisebb és legszükségesebb vízmennyiséggel. Érdemes gyűjtenünk az esővizet, levezetnünk a tetőről egy hordóba vagy más gyűjtőedénybe.

Ha a gyerekek idén is elintézték a medence felfújását, akkor használat után mindig takarjuk le, hogy minimalizáljuk a párolgás miatti veszteséget. Gyakran ellenőrizzük, nem szivárog-e valahol, és ha felső pereme leeresztett, fújjuk fel, hogy mindig erős tartása legyen, és sehol se szökhessen ki belőle a víz. Ha lehet, a vizet ne cseréljük, hanem alkalmazzuk a megfelelő víztisztító készítményeket. A felszínen csapdába eső bogarakat, leveleket, ágakat, egyéb szennyeződéseket egy sima lepkehálóval vagy a horgászfelszerelésből kiszedett szákkal is eltávolíthatjuk.

Aszályos időszakban érdemes áttérnünk a kézi öntözésre, mert ezzel az öntözőrendszer által kilocsolt vízmennyiség akár 40 százalékát is megtakaríthatjuk.

Az esőztető rendszer esetében a szél és a párolgás hatására már azelőtt veszítünk egy kis vizet, hogy az elérné a talajt. Emellett olyan növények esetében, amelyek hajlamosak a gombabetegségekre, a kézi locsolás egyébként is ajánlottabb, hiszen ebben az esetben közvetlenül a tövet éri a víz, a levelek szárazon maradnak. A paradicsom például kifejezetten ezt kedveli.

Nagyobb növényeinket is célirányosan öntözzük. A fák köré érdemes egy törzs felé lejtő tányért készíteni, így az öntözővíz valóban a gyökérnyakhoz ér, onnan szivárog le a gyökérzet felé, nem folyik el a talajfelszínen. Lassan öntözzünk, hogy biztosan minden csepp célba érjen, és amivel csak lehet, takarjuk növényeinket: mulcs, szalma, fűnyesedék, levágott növényi részek kupaca, ezek mind-mind alkalmasak arra, hogy tovább nedvesen tartsák a talajt, emellett megakadályozzák a gyors kiszáradást és az eróziót is.

Ne vegyük félvállról az öntözés időpontját! Hajnalban vagy szürkületkor tegyük, ekkor kisebb a párolgás miatti vízveszteség.

Egy nyári délutánon az öntözővíznek akár a fele is elpárologhat.

Az öntözés gyakorisága a fa méretétől, a talajviszonyoktól és az időjárási viszonyoktól függ, próbáljunk meg ennek megfelelően mérlegelni. Az újonnan ültetett fák sokkal több vizet igényelnek, és nem szabad hagynunk, hogy kiszáradjon a talaj alattuk, ugyanis ettől a fa stresszes lesz, ezért hajlamosabbá válik a betegségekre és fertőzésekre.

Ha van még lehetőségünk kertünk alakítására, akkor érdemes egy beporzóbarát összeállításban gondolkodnunk, amiben határozott szerepet kapnak őshonos növények is, amelyek jobban alkalmazkodtak a hazai körülményekhez, szárazságtűrőek, gondozásuk sokkal könnyebb. A pitypang, a közönséges vasfű, a kerek repkény, az indás ínfű vagy a különböző herefajok mind-mind felvirágoztathatják a kertünket, odacsalogatják a hasznos rovarokat, javítják a talaj minőségét, és megannyi áldásos hatással rendelkeznek. A kezdő kertészek számára különösen ajánlott ez a szemléletmód, mert kevesebb hozzáértéssel is jó eredményt érhetnek el.

De nemcsak a kertben, a lakásban is tucatnyi lehetőségünk van vízhasználatunk mérséklésére:

  • Ne várjuk meg, amíg hideg víz folyik a csapból. Töltsük ki a vizet kancsóba vagy üvegekbe, és tartsuk a hűtőben. Így mi is hideg vizet ihatunk, miközben nem folyattunk le feleslegesen akár több liternyi vizet a lefolyón.
  • Ha nem muszáj, ne öblítsük le az edényeket, mielőtt a mosogatógépbe tesszük. Csak kaparjuk ki a maradékot. A gépet pakoljuk tele, és válasszunk víztakarékos programot!
  • Ne mosogassunk folyóvíz mellett!
  • Várjuk meg, hogy összegyűljön a szennyes, csak teli dobbal mossunk. Ha pedig nincs extra szennyeződés a ruhákon, válasszuk a hideg vizes programot. Ezzel energiát is megtakarítunk.
  • Zuhanyozzunk kádban fürdés helyett!
  • Használjunk víztakarékos zuhanyfejeket, csapokat, szűrőbetéteket.
  • Fogmosás és kézmosás közben ne folyassuk a vizet!
  • Ha lehetőségünk van rá, váltsunk osztott öblítéses WC-re. Rengeteg vizet spórolhatunk meg.

Ha tudni szeretnénk, mennyi vizet használunk, érdemes kipróbálni egy vízlábnyom-kalkulátort. Ezzel felmérhetjük, miben tudunk még változtatni, hogyan tudjuk átalakítani mindennapi szokásainkat a spórolás érdekében, de a komfortérzet megtartásával.

Ajánljuk még:

Eléggé figyelsz kerted jelzéseire? A fák állapotukról is mesélnek, csak észre kell vennünk!

A gyümölcsész kertjében nem klónok sorakoznak katonás rendben, hanem a kertnek otthon adó táj különféle fajtáit találjuk látszólagos összevisszaságban ültetve. A kert-ember saját gyermekeiként szereti, óvja és gondozza a rá bízott fákat, melyeket ismer, szeretget, sőt igen gyakran beszél is hozzájuk. Ismeri őket, és ahogy a szülő a gyermekre nézve azonnal látja, ha az kibillen egyensúlyából és valami betegség, szomorúság, vagy éppenhogy öröm közelít, úgy a kert-ember is figyeli és látja fáinak állapotát. A fák állapotára az általuk mutatott jelzések alapján tud következtetni, hogy aztán tettekkel segítse a rá bízott növényeket.

 

Már követem az oldalt

X