Kert

Mulcsot ingyen is készíthetsz – mutatjuk, hogyan!

Arról, hogy miért és mennyire fontos a talajtakarás, már sokat hallottunk, de hogy mi mindennel fedhetjük be a földet, és miért nem érdemes rögtön a boltba rohanni egy zsák (horror áron kínált) fenyőkéregért, azt talán kevesebben tudják. Ezen változtatna ez a cikk.

Alapvetően két okból érdemes takarnunk a talajt: az egyik a gyomszabályozás, a másik a kiszáradás megelőzése. A felszín takarása véd a víz és a szél romboló hatása ellen, megakadályozza a talaj tömörödését, csökkenti a tápanyagok kimosódását, és segít abban, hogy a csapadék jobban beszivárogjon a földbe, ezzel megelőzi a káros mechanikai hatásokat. Emellett hozzájárul az aktívabb talajélethez, növelheti a termés mennyiségét és minőségét is, pozitív hatással van a talaj hőmérsékletére.  

De mint mindent, ezt is el lehet rontani. Ha nem nézünk jól körbe, hogy mivel és miként végezzük a takarást, akkor nemcsak plusz költségbe verjük magunkat, hanem akár huszonöt százalékkal is megnövelhetjük az érintett növények tápanyag- és vízigényét, ráadásul a kialakuló párásabb mikroklíma kedvezhet a gombás megbetegedéseknek. Ha nem járunk el szakszerűen, még a talaj tömörödését is előidézhetjük... Tehát mielőtt a talajtakaró módszereket bevetnénk, tájékozódjunk például ITT vagy ITT.

Talajtakarás alternatív módokon

A boltban kapható kérgek bár rendkívül esztétikusak, a legtöbb esetben nem tudnak olyan szerteágazó javító és támogató hatást elérni, mint a kerti hulladékokból összeállított talajtakarók. Értem én az esztétikumot, és díszkertben el is fogadom, ha ez a prioritás, de kiskertben, gyümölcsfák alatt, zöldségek között, a málnabokor körül abszolút feleslegesnek látom a zsákos kiszerelések vásárlását. Ha a kertünkben adott a mulcsalapanyag, ami nem felhasználva amúgy is gondot okozna („Hova tegyük?”), akkor miért költenénk feleslegesen kéregvásárlásra? Ismerjük meg inkább, a kertben amúgy is előforduló növényeket miképp vethetjük be talajtakaróként! 

Bármennyire is meglepő, magukat a kihúzott gyomokat rögtön használhatjuk mulcsként. Ha nem magzott fel, nincs lehetősége gyökeret ereszteni, ilyen formában kiváló talajtakaró lehet belőle. Keverhetjük egy kis komposzttal, fakéreggel, lehullott lombbal, szalmával vagy összegereblyézett vegyes kerti „hulladékokkal”: ágakkal, fazúzalékokkal, lemetszett növényi részekkel. 

 

Gondolkodjunk kreatívan: ha végig metszettük a kertet, gyűjtsük össze a levágott növényi részeket (ha szükséges, aprítsuk azokat megfelelő nagyságúra), és takarjuk vele a talajt. A tapasztaltabbak és kísérletező kedvűek keverhetik ezt is más anyagokkal, például a komposzttal, lombokkal, lekaszált fűvel.

Kerülhet festékanyagmentes, természetes alapanyagú, teljesen lebomló papír is a talajra. A talajélet aktívabb lesz alatta, és jó gyomelnyomó.

 

A kéregzúzalék gyomosodást mérséklő hatása is jó: a benne lévő allelokemikáliák több növény magvainak csírázását és növekedését gátolják, ezért a gyomok nehezen tudnak áttörni a kéregtakarón.

Csak ésszel!

Sokan ajánlják a fűrészport, de csak óvatosan! Könnyen kezelhető, az igaz, de pillanatok alatt képes összeállni, áthatolhatatlan réteget képezni a növények körül. Ha ez megtörténik, és nem orvosoljuk a problémát, a növények hamar befulladnak, elhalnak a por alatt. Ha fűrészport alkalmazunk, mindenképpen lazítsuk más anyagokkal!

Ugyanígy a kukoricacsutka is: mehet, de csak kis mennyiségben. Mivel szénben gazdag, nitrogénnel kell ellensúlyozni.

Nem túl gyakran alkalmazott, de a szakirodalom szerint ajánlott takaró a tűlevél is. A lucfenyő tűje például jó hatással van a szamócára: segítségével ellenállóbb lesz a gombabetegségekkel szemben, és a termés íze is zamatosabb. A fenyő viszont savasít – így a kérget olyan növényeknél alkalmazzuk nagyobb arányban, akik ilyen közegre vágynak (ilyen például az áfonya). 

A fenti alapanyagok mindegyike megtalálható kertünkben, a kerti munka során folyamatosan termelődik, így használatuk kézenfekvő és praktikus.

A képlet tehát egyszerű: gyűjtsünk össze mindent, ami lehullott. A beteg részeket távolítsuk el, az egészségeseket pedig használjuk fel. Ha kell, aprítsunk, ha kell, keverjünk – egy a lényeg: mulcsanyagtól függően körülbelül öt-nyolc centis vastagságnál álljunk meg, és figyeljünk oda arra, hogy a felület ne tömörödjön az idő múlásával sem.

Borbás Marcsi a kertjében a hasonló munkát így végezte el: 

Ajánljuk még:

Ahol az 1 + 1 több mint kettő – ilyenek a városi örömkertek

Globalizáció ide vagy oda, éppen tudásunk összetételén és minőségén mutatkoznak markáns különbségek, egészen pontosan a tapasztalati tudásban. Ami egy vidéki gyereknek evidencia, azt a városi gyerek nem biztos, hogy ismeri. Kiszaladni a kertbe egy kis valamiért: ezt az élményt kevesen tapasztalják meg a nagyvárosban élők közül – többek között ezen is kíván változtatni a közösségi kertek mozgalom. Többről is szól… mindenkihez.