Kert

Álomkert a betondzsungelből: B terv azoknak, akiknek túl sok lett a beton

Fáj az ember szíve, mikor egy-egy átalakítás során/után rájön: hoztunk rossz döntéseket, az eredmény nem éppen olyan, amilyennek szeretnénk. És vannak dolgok, amiket nem is lehet egyszerűen megváltoztatni. Így jártunk mi a térkővel és a kaviccsal az udvarunkon: mikor leraktuk, jó ötletnek tűnt, ma már kevésbé... De rájöttünk arra is, hogy sem a térkő, sem a kavics, de még a beton sem áthatolhatatlan akadály. Íme utólagos zöldítő ötleteink túlbuzgó térburkolóknak.

Ahogyan egyre több lett a négykerekű jármű, egyre kényelmesebbé vált az élet – és egyre divatosabbá vált a térkő, kavicsborítás, és a betonozott út, udvar. Érthető: esőben a sártól, szárazságban a portól kíméljük meg általuk magunkat és autóinkat, erre pedig szükség is van.

Sokan (tévesen) azt hiszik, az ilyen talajt gondozni sem kell, hiszen a követ nem kell öntözni, metszeni, kapálni. Ez féligazság, mert persze a kert ezen részét nem úgy kell ápolni, mint a növényeket, de elfelejteni sem lehet: idővel a hézagok közül kimosódik a homok, a fehér kavics elszíneződik, a térkő mohásodik, a rések között kibújnak a gyomok… Ilyen helyen gazolni nem túl kényelmes elfoglaltság, durva vegyszerekkel írtani a növényeket pedig igencsak környezetszennyező. A környezet egyébként sem hálálja meg a sok betonozást, mint ahogy ITT írtunk erről. Röviden: az ilyen burkolattal fedett utak melegítik, szárítják a klímát, és ha sokan választják ezt a megoldást, még a csapadékhullási szokások is megváltozhatnak, ugyanis a felszálló meleg levegő gyakorlatilag arrébb tessékeli az addig ott kiürülő esőfelhőket.

Mégis, sokan választják a térkő, beton, kavics valamelyikét a kertrendezéskor. Olyannyira sokan, hogy az utóbbi időben már a bőrünkön érezhetjük: az arányok eltolódtak, túl sok a beton és túl kevés a zöldfelület, már a kertvárosokban és helyenként vidéken is. 

A hazai klíma megváltozott, nyaraink egyre forróbbak, mi pedig egyre jobban vágyunk az árnyékra, a párára, a zöld felületek visszaállítására. De nem olyan egyszerű ez, hiszen kinek van kedve felvenni a drágán lerakott térkövet, elszállítani a nehézségek árán odahordatott kavicsot?

Csakhogy nincs veszve semmi, minimális munkával és anyagi ráfordítással barátságosabbá, zöldebbé, természetközelibbé tehetjük otthonunkat. 

Kavicsos terület zöldítése

Tapasztalatból beszélek: sajnos van térkő, kavics is bőven az udvarunkon. Ezt próbáljuk zöldíteni évek óta.

A kaviccsal fedett, árnyékot messziről sem ismerő területen nem kellett sok fajtában gondolkodunk, hiszen limitáltak a lehetőségek: nálunk ezen a részen tűz a nap, nem túl ideális a talaj, és mivel nem akarunk örökké locsolni, a szárazságtűrő képesség alapelvárás. Mivel kertünkben a kavics rendesen alá van alapozva, csakis kisebb, fiatalabb növények jöhettek szóba. Egy helyen elkotortuk a kavicsokat és ástunk egy ültetőgödröt, ahová friss, tápanyagban gazdagabb földet tettünk. Mivel célunk a kavicsfelület minél nagyobb felületű takarása volt, terülő fajtákat választottuk. Ha minden szempontot figyelembe veszünk, akkor a kavics szép lassú elfedésére a következő növények lehetnek a legalkalmasabbak:

  • Nagyon szívós és ellenálló növény a pázsitviola. Alacsony termetű, évelő és örökzöld. Lila vagy rózsaszín virágai a tavasz második felében díszítenek, és párnaszerűen terjedő tövében még a tűző nap sem tesz kárt.
  • Nagyon hasonló a kúszó- vagy árlevelű lángvirág, ami szintén alacsony termetű, évelő, és a legkedvezőtlenebb körülményeket is jól tolerálja.
  • A tél folyamán is díszít a sziklai ternye. Ez az örökzöld évelő sárga virágaival feldobja a tavaszt, de levélzetének díszére egész évben számíthatunk. Virágai illatosak, így alkalmas a beporzók odacsalogatására is.
  • Az egyik legkedveltebb pozsgás növény, a varjúháj. Körülbelül 500 faját ismerjük, és a mai hibridek között akad pár igen figyelemreméltó fajta. Tulajdonképpen mindent bír. Kombinálhatjuk is a különböző fajtákat, ezzel izgalmas növényszőnyeget hozhatunk létre az unalmas kavics felett. Virágaikat a beporzók is szeretik- ezzel két legyet üthetünk egy csapásra.
  • Bár nagyobb odafigyelést igényel az öntözés terén, jó választás lehet a törpe boróka is. Terülő ágrendszerű, lassú növekedésű fajta, de ha jól érzi magát, impozáns része lehet a kertnek. A gyíkok is nagyon szeretnek megpihenni vagy elbújni alatta, arra azonban figyeljünk, hogy napos helyen érzi jól magát. Ha árnyékba tesszük, a pajzstetvek hamar megtalálják, és csúnyán tönkre is tehetik.
  • Ugyancsak jól helytáll a kúszó boróka. Alacsony termetű, terülő növekedésű borókafaj, akár háromméteres hosszúságot is elérő hajtásai a földön fekszenek. Számos fajtája elérhető, bátran variálhatjuk is őket.
  • Alacsony növekedésű, kúszó, szétterülő, intenzíven virágzó évelő növény a tűlevelű őszirózsa. Szereti a napfényt, és kifejezetten kis vízigényű növény.
  • Jó választás lehet még az orvosi zsálya, a sudárzsálya, a cipruska, a csenkeszek és az örökzöld tatárvirág is.

Ha szeretnénk látványosabb, nagyobb növényeket is a kompozícióba, akkor érdemes lehet számításba venni a barátcserjét, ami még gyógynövényként is hasznunkra lehet. Viszonylag igénytelen a mahónia, a borbolya, a cserszömörce, a fanyarka vagy a kerti lilabogyó is. Ennél is nagyobbra nő a tamariska, érdemes megfontolnunk ültetését. Kiválóan alakítható, gyönyörű, ha jól érzi magát, hatalmasra nőhet, imádják a rovarok, és a munkából hazaérve nekünk is nagy örömöt okozhat egyedülálló látványával, és a virágai között nyüzsgő élet hangjaival.

Még nagyobbra emelve a tétet: a gömbkőris bír mindent. A tűző napot, városi klímát, szennyezett levegőt is. Nálunk bevált a júdásfa is, de érdemes egészen fiatal korában ültetni, és az elején nagyobb figyelemmel gondozni. Ha már megtalálja a helyét, és megerősödik, növekedése beindul, és a megfelelő metszéssel kedvünkre alakíthatjuk bokrosabb vagy törzsesebb formákra is. Jó választás lehet a galagonya valamelyik fajtája. A Crataegus nemzetség fajai a legkeményebb szárazságtűrő díszfák közé tartoznak, de arra figyeljünk, hogy a nagyobb légszennyezettséget már nem bírják. Ültethetünk fiatalon hárs fajtákat, isteni illatukra öröm lesz hazatérni. De szóba jöhet a berkenye és a nyár, gyertyán is, vagy a kecsesebb, égbe ívelő európai vagy arizónai ciprus is.

A térkő és a fedett utak mellé a talajtakarók az ideálisak

Ha a helyzet már adott, és megvan a térköves vagy betonozott út, törekedjünk arra, hogy minél több helyre, a lehető leghosszabban ültessük körbe a szegélyeket. Erre ideálisak a szabad közlekedést biztosító, alacsony habitusú talajtakaró növények, amelyek a legváltozatosabb formákban állnak rendelkezésünkre. Csak pár példa a legalkalmasabb fajtákból:

  • Tarackoló kékgyökér
  • Tűzeső fajták
  • Indás berkipimpó
  • Japán kövérke
  • Meténgfajták
  • Kúszó kecskerágó
  • Cserjés pimpó
  • Lobélia
  • Tollasfű
  • Kakukkfüvek
  • Kaukázusi nefelejcs
  • Macskamenta
  • Árvacsalán fajták

Ha úgy érezzük, hogy lehetőségeink szűkösek, és még mindig túl sok a fedett, hőt árasztó vagy éppen zord felület, akkor színesíthetjük azt egy-egy futó- és kapaszkodó növények alkalmazásával. Bátran futtathatunk oszlopokra, pergolákra, apácarácsokra vagy a házfalra is, és mikor az ültetett növényeink kellő távolságra nyúltak, magunk is érezni fogjuk, hogy egész otthonunk klímája megváltozott. A vadszőlők, borostyánok, loncok, iszalagok, kúszó hortenziák, trombitafolyondárok, rózsák vagy lilaakácok egészen elképesztő álomkertté tudják varázsolni egykori betondzsungelünket.

Ajánljuk még:

„Meg kell találni a darabokat, amitől olyan a kavicsember, mintha megmozdulna” – Interjú egy kavicsművésszel

Furmen Erzsébet a természetet hívta segítségül művészetéhez: érintetlen kavicsokból készít képeket, amelyek egytől egyig békességet árasztanak, nyugalmat sugároznak, megmelengetik az ember lelkét. Olyan alkotások ezek, amikben hosszú percekre jólesően merülhetünk el. Ezeknek a különleges, statikus, mégis dinamikus, lendületes képeknek az alkotójával beszélgettem.