Kavics, térkő és beton: tiszta udvar, rendes ház… és hatalmas környezetkárosítás

Az építkezésünket követően tavaly végre belekezdhettünk a tereprendezésbe, és nagy elánnal nekiindulva csatlakoztam is az egyik legnagyobb amatőr kertépítős csoporthoz a közösségi médiában, remélve, hogy futórózsákkal, juharokkal és buja veteményesekkel teli inspirációk jönnek majd szembe velem. Mert a kert az én szótáramban egy növényekkel gazdagított területet jelent, csupa fa, cserje és virág, esetleg – magyar módra – pázsitfű éppen kihalófélben lévő smaragdtujákkal körben, de semmiképp nem az a kőflaszter, ami a környezettudatos lelkemnek pofonként jött szembe nemcsak a csoportban, hanem a mi újépítésű környékünkön is.

Tudniillik a valóban szép kertek mellett egyre több az olyan rész, ahol jóformán semmi nincs, csak térkő, beton és kavics, vagy ezek végtelen variációja. Fehér kavics a barna mulccsal (és ez a jobbik eset), mintákba rendezve. Térkő, közte kavics. Kétméteres betonkerítéssel övezett, letérkövezett udvar. Néha a hősugárzóként működő többszáz négyzetméternyi kavics közé beültetve pár senyvedő növény.

Azt mondják itt felénk az emberek – és ugyanezt állítják a fent említett csoportban is –, hogy nincs kedvük a kerttel és növényekkel foglalkozni, fárasztó dolog, munka után jobban esik pihenni a teraszon. Mi közöm ahhoz, ha mások kaviccsal borítják be az egész udvart, nem nekem kell, hogy tetsszen?

Nem az én kertem, nem az én gondom.

De közben csak ott motoszkál többünk fejében, akik ellenzik ezt a modern kertépítési divatot, hogy hahó, hát nem egy bolygón élünk, nem közös felelősségünk a klímaváltozás megállítása? Tényleg nincs közöm ahhoz, ha pokoli forróságot teremtünk a nyári harmincöt fokokban, miközben mindez az én életemre is hatással van?

A klímaváltozással foglalkozó szakemberek már régóta próbálnak bennünket arrafelé terelni, hogy a brutálisan felmelegedő betonjellegű felületek helyett fásítsunk, mulcsozzunk, terjesszük a zöld területeket, hiszen már néhány árnyat adó nagy lomb és pár bokor is képes megváltoztatni egy udvar mikroklímáját. A hősziget hatás, ami élhetetlenné teszi a belvárosokat, a saját udvarunkon is működik kicsiben: a térkő és kavics sokkal több meleget felfog és sugároz vissza, mint egy zöld növényzettel borított kert. A szabadon hagyott, burkolt felületekről visszaverődő meleget ráadásul csak fokozza az egyre népszerűbb trapézlemez vagy betonkerítés, amelyek szintén ontják magukból a forróságot.

A növényzet ezzel szemben nagy mértékben elnyeli a hőt, és a környezet mikroklímáját alakítva növeli a csapadék kialakulásának esélyeit.

Manapság, a „minimalista” kertdivatnak hódolva, tulajdonképpen egy katlant építünk a saját kertünkből, mert „nincs kedvünk” olykor füvet nyírni vagy megmetszeni a fákat, csakhogy ezzel magunknak ássuk a vermet, hiszen csak fokozzuk a globális felmelegedést, ezzel ellehetetlenítve az élelmiszertermelést. Persze – átmeneti megoldásként – bekapcsolhatjuk a klímát a házban, hogy még egyet rúgjunk a bolygónkba.

A látszat ellenére nem vagyok burkolat-ellenes, sőt, azt vallom, ezeknek is megvan a saját feladatuk egy kertben, de csak mértékkel. Nekem is belefér, hogy a kocsibeálló alá némi tartós térkő kerüljön, vagy hogy egy-egy sor kavics segítsen elvezetni a csapadékot, de tudni kell mértéket szabni, különben egy kisebb ökológiai válságot okozunk a saját kertünkben pusztuló élővilággal és szaunával a nyár közepén.